"nem tudok én meghalni se, élni se nélküled..."

Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni

Aligha lenne könnyű dolga a Szerelmes magyar írók sorozat szerkesztőjének, illetve válogatójának, előszó-írójának, ha Radnótiról akarna összeállítást közre adni. Mármint olyan szempontból nem, hogy a benne szereplő nők - kamaszkori szerelem, hitves, múzsa, férfikori  időleges szerelmi kapcsolat - száma erősen korlátozott. Radnóti Miklós életében, és mért ne hihetnénk az eddigi életrajzoknak, mindösszesen három nőnek volt e tekintetben figyelembe vehető szerepe. S ha szabad így kifejezni magunkat, az abszolút főszerep Gyarmati Fannié. Egy soha meg nem jelenő, vékony kis kötetet helyettesít ez a rövid áttekintés, tisztelgés.

Gyámja, anyai nagybátyja, Grósz Dezső jómódú textilkereskedő Hilbert Károly polgári  iskolai magántanár személyében nevelőt fogadott az 1921-ben teljesen elárvult, gimnazista  Miklós mellé. Hilbert (a későbbiekben: Komlósi Károly) , aki nemcsak matekból korrepetítora, hanem a fiúnak bizalmas jó barátja és mentora lett (Ozsváth Zs. Orpheus nyomában, 2004. 29 p.),  nemcsak versírásra buzdította tanítványát, hanem arra is, hogy keresse a vele egykorúak társaságát. 1926 őszén bemutatta felesége tanítványának, Gyarmati Fanninak (Fifinek, Fifnek), akibe Radnóti beleszeretett.

            Első, a még csak tizenöt éves Fannihoz ("az aranyhajú lányhoz") írt verse a Szent szerelmi újraélés című sorozat második darabja volt (1927). Fanni apja a magyar parlamenti gyorsíróiroda vezetője volt, s a lány elnyomón apaközpontú családban nőtt fel. Miklóst jobbára csak laza kapcsolat fűzte rokonaihoz, Fanni viszont - sok korabeli zsidó értelmiségi gyerekhez hasonlóan - lázadozott szülei ellen. A költőbarát Vas István így jellemezte: "Okos lány volt, őszintén érdekelte nemcsak az irodalom, de minden műveltséganyag, s közben elegáns, sőt, tündöklően szép lány is volt. Mégis, ahogy bájos szemöldökét felvonta, ahogy száját keserédes kifejezéssel csücsöríteni tudta, valahogy úgy, mintha biggyesztené - az embernek mindig az volt az érzése, hogy valamilyen illetlenségért kap tőle megrovást, amit egyébként néha szóban is közölt."

            Radnóti 1927-től kezdve "1944 őszén bekövetkezett haláláig egyenletesen ontotta Fannihoz írt verseit, amelyek érzelmi hevességtől, romantikus rajongástól és erőteljes szexuális vonzódástól lüktettek." 1935. augusztus 11-én kötöttek házasságot.

            Fanni és Miklós közös otthonukat a Pozsonyi út 1-es számú ház második emeletén rendezték be, s alakították az irodalmi élet bázisául. A lakás egy napsütötte szobából, balkonból, aprócska konyhából és fürdőszobából állt; ablakából a Dunát, a budai hegyeket és a Margitszigetet lehetett látni. 1941-ig elsősorban Fanni tanári fizetéséből éltek, Radnóti alkalmi munkákat (szerkesztés, írás, fordítás) végzett. A példásan rendben tartott íróasztal azonban tulajdonképpen csak jelkép volt: Radnóti írni a közeli Kis Ilkovits alagsorában szeretett. Vas Istvánal költői Castor és Polluxként dolgoztak együtt, s lakásán, a kis szobában sűrűn megfordultak a barátok (Ortutay Gyula, Hont Ferenc, Reitzer Béla, Buday György, Tolnai Gábor, Baróti Dezső, Bálint György, Schöpflin Gyula stb.) és a szegedi mester, Sík Sándor. Fanni és Miklós kapcsolatának különleges színfoltjai voltak a nyaralások mellett a közös párizsi utazások (1937, 1939).

            Radnóti Miklós két futó kalandja árnyékolta be viszonyukat: az első még Reichenbergben Tinivel (Klementine Tschiedel), a második 1941-ben Beck Judittal, az induló festőművésznővel, aki Beck Andrásnak, Radnótiék barátjának volt a húga. A Beck Judittal csupán alig egy esztendeig tartó kapcsolata tabu téma volt sokáig, a két legújabb élet- és korrajzban, illetve "kritikai életrajz"-ban, ahogy Ferencz Győző monográfiájának alcímében áll, pontos képet kapunk erről az epizódról. Az irodalomtörténészek tudják, melyik vers szól Judithoz, melyik Fannihoz (l. Ferencz Győző, Ozsváth Zsuzsanna, Birnbaum Marianna magyarul, magyarul és angolul, s csak angolul megjelent műveit, valamint Baróti Dezsőtől A kortárs útlevelére c. "rész-monográfiát"). Amikor Radnótit 1942. július 1-jén másodszor is behívták munkaszolgálatra, nemcsak a felesége látta el a szükséges holmikkal, Judit "hozott még  rengeteg vajat, feketekávét, szalonnát, stb." - jegyezte fel napjójában Gy. F., aki nyilván megszenvedte férjének ezt a "fellobbanását". Naplójában Radnóti nem írt részletesen erről az "ügy-"ről. Ferencz Győző joggal hangsúlyozza: "A Beck Judit-szerelem tehát nem rombolja le a Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni szerelméről és házasságáról kialakult képet." (A válás gondolata föl sem merült.)

            Nála is olvashatunk a reichenbergi Tini-szerelemről: "...szinte váltólázszerűen írta a Fanni-és Tini-verseket..." No, s mit gondol a Tisztelt Olvasó, kinek mutatta meg a karácsonyi szünidőben Budapesten tartózkodó ifjú poéta az 1927 végén, '28 első félévében írott szerelmes verseket - az akkor még csak legjobb barátjának, bizalmasának számító (akit életében a legjobban szeretett) Fanninak. Visszatérve Reichenbergből 1928 nyarátótól aztán elválaszthatatlanokká lettek.

            Már 1944-ben írta, munkaszolgálatban, a szerbiai Heidenau táborban feleségéhez a Hetedik ecloga és a Levél a hitveshez című verseit. Távol hazájától, idegen, sőt ellenséges környezetben keresett fix pontot. Ez a szilárd pont, ami Radnóti életében is a biztonságos támaszt jelentette: a szerető feleség. Ohozzá szóltak a gondolatok, őróla vallottak az emlékek. Képzeletben vele beszélgetett a sivár életű fogoly. "A mélyben néma, hallgató világok, / üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, / de nem felelhet senki rá távol, / a háborúba ájult Szerbiából / s te messze vagy. Hangod befonja álmom, / s szivemben nappal ujra megtalálom, / hát hallgatok, míg zsong körém felállván / sok hűvös érintésű büszke páfrány" (Levél a hitveshez ).

                                                           Kicsi Sándor András