„A történet közkincs, a szöveg meg az enyém”
Interjú Parti Nagy Lajossal

A közelmúltban jelent meg A pecsenyehattyú és más mesék című könyv, melynek Parti Nagy Lajos alkotta meg a szövegét, az illusztrációkat pedig Banga Ferenc készítette.

– Az átírás mint műfaj gyakori az Ön életművében. Különböző nevekkel illetik, hol átírásnak, hol fordításnak, hol átdolgozásnak nevezik voltaképpen ugyanazt a dolgot.
– Eléggé ugyanaz, csak egyszer magyar nyelvről magyar nyelvre, máskor pedig idegen nyelvről magyar nyelvre történik az átültetés. Szóval a végeredményük ugyanaz: egy általam konstruált szöveg, de más a kiindulópontjuk és más a céljuk. Fordítóként nem tehetem meg, hogy beleírok a szövegbe olyasmit, ami nincs benne, de a mű szelleme szerint bele való. Átíróként pedig épp ez a dolgom, ezt vállalom, erre kérnek, hogy az eredeti alapján megírjam a magam változatát. A könyv alapjául szolgáló népmeseszövegek az eszkimótól a görögig korrekt fordítások, de nyelvük nem nagyon van, a fordítókat, de lehet, hogy a hajdani lejegyzőket is a fabula, az univerzális tanulság érdekelte. Nekem tehát ki kellett találni, hogy mit akarok én ezekkel. Hogy a történet érdekel vagy a nyelv. Mivel mindenekelőtt nyelvet akartam adni, arra gondoltam, hogy magyar népmesékké nyelvezem át őket, nagyjából a hajdani Benedek Elek-mesék tónusában, eléggé klasszikus mesetónusban tehát. Természetesen úgy, hogy közben mindenféle atavizmusokat elkövetek, keverek korokat, rétegeket, beszédmódokat. Használok olyan fordulatokat, amelyek ott és akkor nem hangozhatnának el. Kérdés persze, mi az ott és mi az akkor. Hogy mi a mese kora. Aztán, nem feltétlenül konzekvensen belelop az ember, valamit abból a kultúrából, nyelvből vagy ama sztereotípiákból, melyek a mese eredetijéhez kapcsolódó népnek a sztereotípiái. Az orosz mesében vodkát isznak, vagy oroszul káromkodnak, a japánban japánul, a lengyelben is van egy-két ilyen utalás. Ezeket, pláne egy gyereknek, nem feltétlen kell észrevenni, de teltebbé, dúsabbá teszik a szöveget. Illetve: teltebbé élvezetesebbé tették az időt, amíg dolgoztam velük, A történeteken alig változtattam. A cselekmény, pláne egy mese cselekménye közkincs, de a magyar szöveg az enyém. A kész mű meg – az olvasóké, ki-ki eldönti, hogy miként olvassa.

Az interjú teljes terjedelmében idekattintva olvasható