Egy izgalmas történet krónikásának éreztem magam
Szőcs Géza könyve Dsidáról és Tasso Marchiniről

 Szőcs Gézának két könyve is megjelenik a könyvfesztiválra. Az egyik a Szent István Társulatnál napvilágot látó irodalomtörténeti esszé (vagy tanulmány) két erdélyi művész életéről, sorsáról. Két Kolozsváron élt, tragikusan korán elhalt fiatal művészről van szó, akik egy évben születtek, és bár nem ismerték egymást, mindketten referenciapontjai lennének a Kolozsvári Iskolának, ha lenne ilyen. Dsida Jenő és Tasso Marchini életútja mélyen beágyazódik Kolozsvár szellemtörténetébe. Szőcs Gézának ugyanekkor megjelenik az Ulpius Háznál egy karcsú kötete is, amelyet az ő verseiből válogatott a száz-százhúsz évvel ezelőtt született arany és ezüst generációk utolsó, akkor még élő nagy alakja, Faludy György.

- Az olvasó első, magától értetődő kérdése: hogyan kapcsolódik össze Dsida és a nálunk jószerivel ismeretlen festő, Tasso Marchini életútja?
- Két tragikusan fiatalon elhunyt művészről van szó, akik teljesen eltérő hátterekből érkeztek Erdélybe és váltak erdélyivé a szó transzszilvanista értelmében. Dsida Jenő családja leginkább északkelet-magyarországinak tekinthető, gyerekkorában Pesten élt, majd Szatmárnémetiben, és diákként került Kolozsvárra. Tasso Marchini életútja bonyolultabb, olasz apa és szerb anya fiaként született Belgrádban, az első világháború idején kalandos körülmények között került Erdélybe, és ott vált nemzedéke ismert festőjévé, akinek mindenki elismerte a rangját és olyan barátai voltak, mint Szervátiusz Jenő, Fülöp Antal Andor, vagy Romul Ladea. Majdnem egyszerre, egy évben (1907) születtek, néhány hét eltéréssel és majdnem egyszerre haltak meg... 

Az interjú teljes terjedelmében idekattintva olvasható