Vágytam arra, hogy szabadon írjak
Pataki Éva családregénye az eltűnt vidéki zsidóságra emlékezik

Az eltűnt idő nyomában jár Pataki Éva, amikor családregényével egy hatgyermekes zsidó család sorsát kíséri végig a századelőtől indítva a világháborús időkön, a holokauszton át az ’50-es évek terrorjáig. A szerző, aki számos Mészáros Márta forgatókönyvnek volt társírója ( Naplók, Kisvilma, A temetetlen halott), forgatókönyvírója például a Sztracsatellának, a Castingnak, egy sor színdarabnak és színpadi adaptációnak, most másodszor nyúlt nagyobb lélegzetű irodalmi műfajhoz.

- Miden családtörténet visszatekintés, elszámolás a múlttal, tiszteletadás az elődöknek. Régóta készültél erre?
Otthon őriztem egy dobozban a családi emlékeket és örökséget, naplót és fényképeket. Hogy miért éppen most vettem elő? - erre nincs egy konkrét válaszom. Jelentősége van az életkoromnak, fiatal korában az ember csak előre néz, visszafelé nem. Pedig kéne. Gondolkoztam is egy mottón: „Kérdezzétek a felmenőket, amíg lehet!”. Én sem figyeltem oda eléggé, nem kérdeztem eleget. Az első lökést az Anyu halála adta. Azóta görgetem magam előtt, tudtam, hogy szembe kell néznem vele, és tisztázni a viszonyunkat. Egyfajta igazságot akartam neki szolgáltatni, akinek két diktatúra roncsolta az idegrendszerét, az egészségét.

Az interjú teljes terjedelmében idekattintva olvasható