Közelmúltbeli tudományos fikciók
„... a science fictiont az irodalom szerves részének tekintjük, olyan modern tematikának, amelynek előzményei között ott vannak az utópiák, a fantasztikus utazások, a robinzonádok, bizonyos fokig a rémtörténetek, a groteszk, abszurd és a »tiszta « fantasztikus írások. Elfogadjuk azt is, hogy a science fiction a múlt század tudományos és technikai forradalmainak a gyermeke, végleges formái akkor alakultak ki...”
Kuczka Péternek a Metagalaktika 7. kötete utószavában olvasható gondolataihoz azt kell hozzátenni, hogy ő a múlt századon természetesen az „ipari forradalmas” 19.-et értette, de mi ide sorolhatjuk a „tudományos-technikai”-val is jellemezhető, a nekünk ma már ugyancsak múlt századnak számító 20.-at. Sam Lundwall Holnap történt. Tanulmányok a science fiction világtörténetéből c. áttekintéséhez írt megjegyzéseiben az elsősorban amerikai sci-fi látszólagos fölényét, elsőbbségét kétségbe vonva, a kelet-közép-európai (magyar, cseh, lengyel, bolgár, román, NDK-beli) és a szovjet, tehát az ún. szocialista országokbeli sci-fi jelentőségét védi meg – joggal. Az én korosztályomnak az első tudományos-fantasztikus olvasmányokat Verne Gyula művei jelentették. Azon, hogy Jókai, illetve Babits, Karinthy és Szatmáry Sándor ide sorolható műveit akkor nemigen olvastuk, gondolom, senki sem csodálkozik. De nézzük – persze csak nagyjából – miből is állt a kínálat az 50-60-as években; pontosabban Asimovnak A halhatatlanság halála c. regényének (mint a Kozmosz Fantasztikus Könyvek első darabjaként 1969-ben megjelent kiadványnak) a kézbevétele előtt? A Delfin Könyvek sorozatában több külföldi és hazai szerző fantasztikus története napvilágot látott (pl. Beljajev: A repülő ember, Eller: A láthatatlan professzor, Kőszegi Imre: Összkomfortos Robinson, Darlton: A titokzatos bolygó, Elek István: Merénylet a világűrben, Polescsuk: A pergamen titka). Ám a másik két széria, az Ifjúsági Kiskönyvtár (pl. Bender: A Sírius ikrek) és Az Én Könyvtáram (Melentyev: Mi volt holnap?) is hozott science-fiction köteteket, regényeket és antológiákat (pl. Kalandok a világűrből, A nyikorgó idegen, A kozmosz hullámhosszán), s mert Csehszlovákiában és a Szu-ban is népszerű volt a tudományos-fantasztikus irodalom, a közös kiadású művek között is akadt jópár (Martinov: A Föld nővére és Šoucek: A vak madarak titka.)
1972-től a Móra Kiadó kiadta a kezdetben kéthavonta megjelenő Galaktika tudományos-fantasztikus antológiát, amely később folyóirattá vált, s későbben megszületett a Metagalaktika is, és fantasztikus példányszámban láttak napvilágot a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatában a klasszikusok: Asimov, Lem, Sztrugackijék, Hoyle, Clarke, de a Kossuth, a Táncsics, az Európa, a Magvető és a Népszava is adott ki sci-fit. Éppenséggel nem lehet véletlen, hogy az 1957-es „olvadás”-nak köszönhetően elsők között pl. a tudós Ciolkovszkij inkább ismeretterjesztő műnek, mintsem regénynek tekinthető kis füzetkéje jelent meg: Séta a Holdon. (Később a Távol a Földtől. Lásd még Obrucsev: Utazás Plutóniába.) De most már nézzük, kik azok, akik akkoriban ebbe a műfajba is belekósoltak, vagy éppen mint a műfaj kiváló képviselői örvendtek népszerűségnek! Előbbiek csoportjába sorolom Teknős Pétert, akinek Jártunk a jövőben c. regényét a 10 év körüliek élvezhették. Alig idősebbeknek szólt Fehér Klára (1957-ben megjelent) 2057-ben játszódó gyermekregénye, A Földrengések szigete, amelyből pár dolgot nagyon megjegyeztem: egyik – mint a neve is mutatja – az öt funkciójú quintobusz, a másik: az időjárást teljesen szabályozni tudják, de a földkéreg mozgása tudományos kutatás célja és kalandok kiváltója, s ha egy csinos, fiatal élelelmezéstechnikus selejtet csinál a kelkáposztából, nincs nagy baj, azt átküldik a műanyagüzembe és férfizoknit készítenek belőle. Újraolvasva a regényt, még azt jegyzem meg, nem euróval ösztöndíjaznak benne, hanem arannyal, és a kamaszfiúk olyan bátrak és/illetve szófogadatlanok, mint 1957-ben, vagy 2009-ben. S még annyit: a mű 6 kiadást ért meg, eddig! Rónaszegi Miklós két regény erejéig (A rovarok lázadása valamint Az ördögi liquor) kóstolt bele a műfajba. Fekete Gyula A Kék Sziget c., cselekményét 1944-ben (!) a vészkorszakban Budapesten indító regényének sikere később meghozta a szerző kedvét további sci-fik megírásához (Szerelmesek bolygója, Triszex, Világlátott Bonifác). Míg az első műve utópisztikus, a második szatirikus. A tudományos-fantasztikus regények népszerűvé válásában szerepe volt Botond-Bolics György Vénusz-trilógiájának, nem kevésbé Csernai Zoltán Titok a világ tetején és Az özönvíz balladája c., már a tizenévesek által is élvezhető alkotásainak, amely földönkívüli civilizációk és az emberiség ősi múltja között teremt kapcsolatot, csakúgy mint Zsoldos Péter trilógiájának (A viking visszatér, Távoli tűz, Ellenpont), amelyeknek viszont a Naprendszeren kívülre utazó emberek a hősei. Nemere István már egy újabb nemzedék képviselője: mint Műkincsrablók a kisbolygón c. ifjúsági regényének címe sejteti, és ez A Kupolaváros titká-ra is érvényes, ő „krimiszálat” is szívesen sző egyébként „nevelési regénynek” ugyancsak nevezhető könyveibe. Lőrincz L. László sci-fijei közül az Üvöltő bika egy földönkívüli civilizáció néhány képviselőjének „űrhajótörése” utáni különleges kalandjait meséli el hallatlanul izgalmasan: egy szupercivilizáció képviselői az egyébként meghatároz(hat)atlan (relatív) időből a vaskori Folyamköz („a Két Folyó Birodalmában”) kelnek új életre, miután a kollektív öngyilkosság helyett a Doki által javasolt és végrehajtott műtétnek (génmanipulációnak) vetik alá magukat. Többféle szempontból lehetne csoportosítani a szóba jöhető műveket: egy lehetséges felosztás: 1. Múlt (pl. Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember) – 2. Jelen (pl. Dáné Tibor: A Tau Ceti hívójele) – 3. Jövő (pl. Jefremov: Az Androméda-köd). Mert legyen szó tudományos fikcióról – ezekbe mindhárom idő-kategória belefér. De cikkem csupán egy olvasó esetleges, önkényes tallózása volt. Az alapos tudományos feldolgozás a szakemberekre vár.
Cs. A.
|