MISI, TE, HALLOD-E?!

Akinek a lába hatos címmel jelent meg Varró Dániel legújabb, ezúttal gyermekvers-kötete, amelyet a kritikusok, a lelkes rajongók és a kisgyermekes szülők egyaránt elismeréssel fogadtak. A hagyományos mondókák alapjaira építkező versekben a „kispapalét” örömeibe és gondjaiba avat be szerzőjük. Varró Dánielt a versek születéséről, családja mindennapjairól és a közeljövő terveiről kérdeztük.

Mekkora is Misi?

Elmúlt 8 hónapos, mindenféle kunsztokat csinál, például kukucskál, most már nagyon vicces gyerek.

Ma reggel is háromnegyed hatkor volt az ébresztő?

Ezt a háromnegyed hatot inkább mások tapasztalataiból szűrtem le, nálunk elég szerencsés a helyzet, nagyon jó természetű a baba, és sokáig szokott aludni, mondjuk később is fekszik le, mint az átlag. Az ő ritmusa az, hogy alszik egyet este, aztán felébred, 10-11-ig még dorbézol egy nagyot, utána viszont kidől, és elég sokáig alszik. Én magam viszont – a babától függetlenül –felkelek fél hat, hat körül dolgozni.

Mekkora volt Misi, amikor az első mondókák születtek?

Minden szülő ösztönösen mondogat mindenféléket a kisbabájának, én is már néhány napos korában elkezdtem neki énekelgetni, mondókákat mondogatni, akkor még nem gondoltam, hogy ezekből másoknak is megmutatható versek születnek.

Persze azért más lehet, ha egy költő mondogat mindenféléket a kisbabájának… Tudatosan válogat vagy ösztönösen törnek fel a gyermekkorból megmaradt mondókák?

Egyrészt spontán módon születtek a versek, másrészt beszereztünk mondókás könyveket, gyerekverses köteteket böngészgettünk, de én azt figyeltem meg, hogy kifejezetten a pár hónapos kisbabák számára nagyon kevés mondogatnivaló van. Illetve ott vannak még a hagyományos, klasszikus népi mondókák, amik nagyon-nagyon jók, viszont én szülőként nem tudtam kötődni ezekhez. Azt, hogy „Hátamon a zsákom/zsákomban a mákom” nagyon furcsának éreztem volna mondogatni miközben hurcolászom a gyereket, mert nekem például még sosem volt a hátamon egy zsák mák … Hiányoztak a mai nyelven, maibb tárgyi világgal rendelkező versikék. Ezért is gondoltam, hogy érdemes lenne akár kicsit komolyabban is hozzálátni ezeknek a korszerű mondókáknak az írásához, mert úgy éreztem, hogy kevés van az ilyen versekből a piacon.

Mit tapasztal, milyen a kötet fogadtatása?

Csak néhány hete jelent meg a kötet, de eddig csupa pozitív visszajelzést kaptam. Aki olvasta és beszámolt nekem az élményeiről, mindenki nagyon lelkesen beszélt a mondókákról. És nemcsak azok, akinél ilyen kicsi baba van, hanem azok is, akik nagyobb gyerekeknek olvasták fel a verseket. Ők azt mondták, hogy nagyokat nevettek rajta. Ha van erénye ennek a könyvnek, akkor az, hogy a szülői lét örömei vannak benne inkább, ami abból adódik, hogy a mi kisfiunk tényleg szerencsés alkat, kevés a gond vele, több a vidámság, a nevetés. Nagyon sokat ad, emiatt az egész kötet hangulata nagyon pozitív és nevetős. És ezt nagy örömmel vették az ismerős szülők.

Kap-e Misi mesét?

Az az igazság, hogy a mesékhez még kicsinek érezzük őt. Azon is csodálkozom, hogy ilyen rövid ideig is képes figyelni. Már egészen kis korában, amikor sírt vagy meg kellett nyugtatni egy-egy rövid mondóka hatásos volt, arra odafigyelt. Hosszabb mesékkel még nem próbálkozunk, igaz, szoktunk mesélgetni neki, de ez még nem nagyon köti le. A Maszat-hegy még odébb van.

Várható-e következő kötet? Gyűlnek már az új versek?

Igen, az igazság az, hogy maga a kisbaba borzasztóan inspiráló, nagyszerű múzsa, úgyhogy már a kötet megjelenése óta is írtam néhány versikét neki, illetve az ő ihletésére. Tervezzük Maros Krisztinával, a könyv illusztrátorával egy újabb kötetet kiadását. És ha igény is van rá – és úgy tűnik, van –, akkor lesz folytatás.

Tudom, hogy nagyon sok rajongója van Varró Dániel költészetének, akik nagyon sajnálják, hogy csak ritkán jelentkezik új versekkel. Mi az oka annak, hogy csak nagyon ritkán jelennek meg kötetei?

Nyilván egyrészt nem írok olyan nagyon sokat, viszonylag kevés dolog van, ami megihletne. Régebben a szerelem volt, most a kisfiam az ihletforrás. Sokáig írok egy-egy verset, sokat szöszmötölök, és a verstelenség legnagyobb oka, hogy mindig vannak más, általában fordítói munkáim, amiket határidőre kell befejeznem. Ezek mellett nem marad olyan nagyon sok idő a saját költészetemre. Most is egy nagyobb fordításon dolgozom, de ha ezt leadom, akkor tervezem, hogy hozzálátok kicsit komolyabb, mondjuk úgy, felnőtteknek szóló versek írásához, van egy verses regény tervem is… Remélem, hogy az elkövetkezendő 1-2 évben sort tudok keríteni arra, hogy ilyen köteteket is kiadjak.

Pompor Zoltán

Varró Dániel: Akinek a lába hatos - Korszerű mondókák kisbabáknak
Manó Könyvek, 32 oldal, 1790 Ft