Könyvhét 2022
Móra Kiadó
MONDJAD MÉG!
Mélytengeri Mentőcsapat
Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Babák magyar
népi viseletben
Móra Kiadó<br>MONDJAD MÉG! Mélytengeri Mentőcsapat Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék Babák magyar <br> népi viseletben
Interjú Vasy Gézával

Ha nincs kortárs irodalom, a magyar nyelv elsatnyul
Vasy Géza

A Parlament Kulturális Bizottsága elsők között tűzte napirendre a Márai-program megvitatását, amitől a hazai írótársadalom és könyvkiadás jelentős változást remél az irodalmi élet felvirágozásának terén. Vasy Géza, az Írószövetség elnöke is bizakodó: úgy véli, elsősorban a szépirodalmi művek megjelenésére, írói ösztöndíjakra és az irodalmi programok bemutatók támogatására lenne leginkább szükség.

- Mitől rendült meg a hazai szépirodalom presztízse olyannyira, hogy szinte az utolsó helyre szorult a kulturális támogatások terén?
- Politikával kezdeném: nyolc évig Kulturális Örökség Minisztériumának, most Nemzeti Erőforrás Minisztériumának hívják a velünk foglalkozó minisztériumot. Ha e kettőt összeadjuk: van egy örökségünk, amely erőforrás lehet mindannyiunknak. Irodalomtörténészként úgy látom, hogy ezer év alatt a magyar kulturális örökségből öntudatlanul az irodalmat tartjuk leginkább számon. Az elmúlt 30 évben ugyanakkor megindult egy változás, a nemzeti kultúra szerkezete átalakult, felnőttek más művészeti- és tudományágak, illetve megindult az irodalom trónfosztása. A szórakozási-, és kulturális szokások átalakultak, előtérbe került a mozgókép. Ugyanakkor ma már nem országos esemény egy Jókai regény adaptációjának levetítése, mint 30-40 évvel ezelőtt. A rendszerváltozás idején a magyar írók szerepe még fontosnak látszott, de az átalakulás után ez a szerep majdnem teljesen megszűnt. Azóta jószerivel egyetlen kulturális miniszternek, vagy elöljárónak sem volt fontos az irodalom. Pedig Göncz Árpád személyében volt író államfőnk, és Görgey Gábor személyében író miniszterünk. Ez sem segített. Íróként ma néhány sztáríró él meg csupán (2000-ből mintegy 20-30), a többinek másból kell megkeresni a kenyerét. Pedig az író nem magának ír, és ha nincs jó kortárs irodalom, és művelt irodalmi közbeszéd, néhány évtized alatt a magyar nyelv elsatnyul és egy-két évszázadon belül eltűnhet. Így is fenyegető az angol nyelv befolyása. Most Szőcs Géza személyében ismét egy irodalmár, költő került vezető szerepbe, reméljük, ezúttal tényleg segítséget hoz. Erre látni jeleket.
- Milyen módon lehetne megtámogatni a magyar irodalmat?
- 1969-ben Norvégiában, majd a skandináv térségben bevezettek az anyanyelvi kortárs irodalom támogatására egy programot, amelynek segítségével a kortárs műveket 500 könyvtár számára megvásárolták. A kilencvenes évektől több irodalmi és könyves szervezet javasolt hasonló programot, ebből született számos módosítással a Márai-program amely indulás előtt áll. Ezzel is foglalkozott júniusban a parlamenti bizottság, amelynek ülésén az érintett szervezetek is részt vehettek, így mi is. Az írószervezetek és a kis kiadók erőteljesen fellépnek bizonyos változtatások mellett: egyrészt túlságosan könyvtáros centrumú a döntés, a könyvtárak döntenék el, hogy az ezer megadott címből mit választanának. Így az ismeretlen nevű szerzők művei kiadatlanok maradnának. A listát irodalmároknak kellene összeállítani. Szeretnénk továbbá ha írói ösztöndíjakat is létesítenének, valamint támogatnának különböző irodalmi programokat. Az NKA idén még nem írt ki irodalmi ösztöndíj pályázatot és az irodalmi programok közül csak konferenciákat támogat. Július 1-ig minden érintett eljuttatta a minisztériumhoz a javaslatait és az ők ennek alapján kidolgozzák a változtatásokat. Nem volt szó a program felfüggesztéséről, de mivel 2 milliárdot be kellett fagyasztani, a kifizetés bizonyosan csúszik egy fél évet. A kiadók december óta várják, hogy a könyvekre támogatást kapjanak. A magyar írók nagy többségét tömörítő szervezetek – a Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága, a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetsége együtt nyújtott be javaslatcsomagot.
A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének kezdeményezésére az írószervezetek készítenek egy helyzetelemzést, mely az írók és az irodalmi élet égető problémáit veszi sorra, a megoldást keresve. A legelső az egzisztenciális probléma. Honorárium csak kivételesen van, a folyóiratok, a kiadók csak jelképesen tudnak fizetni. Jómagam irodalomtörténészként könyvért jelentékenyebb honoráriumot a 80-as években kaptam utoljára. Alig van ösztöndíj, nincs megoldva az írók segélyezése, nyugdíjazása, vagy egészségügyi ellátása. A folyóiratok helyzete is katasztrofális: borotvaélen táncolnak anyagilag. A magyar irodalom erősen folyóirat-centrikus, a magyar író attól válik íróvá igazán, ha a folyóiratokban megjelenik. Annyi történt, hogy nem egy, hanem három évre kapnak támogatást a kiválasztott folyóiratok, de kevés a kiválasztott. Sokkal több az író mint régen, nehezebb az érvényesülés. Ma már a szépírók műveit nem első helyen tartják a könyvesboltokban, sok helyre el sem jutnak. Az irodalmi szervezetek támogatása sem megoldott. Az Írószövetség mindig is állami támogatásból létezett. Ma az önkormányzattól béreljük az épületet igen magas bérért a lerobbant épületgépészeti technikával ellátott székházban. 1986-ban az Írószövetsége éves költségvetése 6 millió forint volt, az elmúlt esztendőben szintén!!! Ez a fogcsikorgatásra elég. Körülbelül 30 millióra lenne szükségünk. Van egy klubhelyiségünk, ahol hetente négyszer-ötször tartunk klubprogramokat, például kerek évfordulókon írókat köszöntünk fel, könyvbemutatókat, konferenciákat rendezünk. Képzőművészeti kiállításaink vannak. Van egy könyvtárunk elég szép archív anyaggal, könyvbeszerzésre viszont nincs keret (a Márai programba sem vettek be minket). Úgy tudunk egyáltalán működni, hogy a néhány éve felszámolt Postás Művelődési Központ könyvtára beköltözött hozzánk, Új Ex Libris Könyvtári Alapítvány néven kooperáltak velünk és nekik van némi pénzük könyvbeszerzésre. Az olvasók mindkét anyagot használják A régen jól működő nemzetközi kapcsolatokra manapság egyáltalán nem jut pénz. A sajtóból gyakran értesülünk arról, hogy magyar írók eljutnak ide vagy oda, de általában a fogadó ország költségére, és csak a kevés számú kiválasztott. Egyszer kiszámoltam, hogy évi három milliárd forintból kánaánt lehetne a magyar íróknak létrehozni! Ez persze csak ábránd. Kevés olyan ország van a régióban, amelyik ennyire nem törődik az irodalmi élettel.
 Szénási Zsófia
 

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2022/2.ÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsony
Belépés