Könyvhét 2021
Nem kötelező,
szívből ajánlott
könyvek
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Osvát Ernő
Aforizmák
Nem kötelező,<br>szívből ajánlott<br> könyvek Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Osvát Ernő <br> Aforizmák
Könyv

Sándor Klára: A székely írás nyomában

Csokonai Attila - 2014.09.05.

A nyelvtudomány mostohagyereke, habókosok kedvence

A székely írás, és ami mögötte van

„Baranyai Decsi János /…/ mindenkinek ajánlotta a székely írás elsajátítását, és bár nem előzmények nélkül, de ő építette be először expliciten a magyar identitástudatba: »ezen betűket nemcsak arra tartom érdemeseknek, hogy minden iskolában tanítsák és a gyermekekbe csepegtessék, hanem arra is, hogy minden rendű honfitársunk, gyermekek, öregek, férfiak, asszonyok, nemesek és parasztok, egy szóval: mindazok, akik azt akarják, hogy magyarnak neveztessenek, tanulják meg«”. A Dunántúlon született, hazai egyetemeken kívül a wittenbergin is tanult, majd Erdélyben letelepedett, rövid életű (31 évet élt) tanár, a 16. század végén tevékenykedett humanista tudós kívánsága napjainkban részben megvalósulni látszik. A székely írás, hálʼisten még nem iskolai tananyag ugyan, de már csepegtetik gyermekekbe, és akik tanulják, a maguk identitástudatának fontos részeként tartják számon, s félek, nem elképzelhetetlen: ezen csoport nem nevezi „igazi magyarnak” vagyis azonos rendű, értékű honfitársának azt, aki a székely írásra nem úgy tekint, mint a magyarság ősi kincsére. Merthogy nem az. Mivel tudja jól (akadémiai tudósoktól, az áltudományt tagadó, a délibábos nyelvészkedőket cáfoló egyetemi oktatóktól), hogy hiábavaló kérkedés, a legtöbb esetben nevetséges, oktalan felvágás a falu vagy a város két végén felállított helységnévtáblán a megszokott, normális, tudniillik latin betűs névkiírás alatt virító székely betűs változat: legyen szó Szigetmonostorról vagy Vonyarcvashegyről, Hajdúszoboszlóról vagy Homokbödögéről. Ilyen (hagyományőrző) kiírás csakis a Székelyföldön jogos. Ráadásul még a Rovás Alapítvány „korszerű, egyszerűsített” betűkészletéből, „székely-magyar rovás betűk”-ből vették a latin betűknek, a mai magyar ábécének tökéletesen megfelelő jeleket. Itt-ott valóban faragták, de a legtöbb helyen festették ezeket. Ősi, pogány kori  magyar rovásírásról egyáltalán nem beszélhetünk, ilyen nyelvemlékünk egy darab sincs, és nem minden székely írás rovás stb.

De most már térjünk a lényegre! Sándor Klára a székely írás témájából előbb diákköri, majd szakdolgozatot, azután pedig egyetemi doktori értekezést írt, 1991-ben a Bolognai Rovásemlékről írt kandidátusi disszertációjából lett az első könyve. Persze nem ez volt a kizárólagos kutatási területe. Hogy ezt a kötetet éppen most jelentette meg, annak bizony ezen előzmények (fölkészültsége-fölkészülése) mellett lényeges része az, hogy azóta – vagyis az elmúlt két évtizedben – igen sok új emlék, lelet került elő. „…a ma ismert emlékek száma sokszorosa a néhány évtizeddel ezelőtt ismert emlékek számának” – szögezi le. S hozzáteszi, már könyve végén, a jó hírt: „…a székely írás sokáig fájóan hiányzó új emléktára már készül.” Kifejezi afeletti örömét, hogy az akadémiai tudományosság „végre reagált a székely írás iránt, soha nem tapasztalt társadalmi érdeklődésre.” Elkezdődtek a teljes korpusz, azaz az előbb említett emléktár kiadásának munkálatai – ezzel zárja több mint 300 oldalra rúgó munkáját. Ami azt jelenti: az emléktár birtokában lehet majd monografikusan feldolgozni a székely (rovás)írást.

Az ő könyve, ugyebár, ezt a címet viseli: A székely írás nyomában (kiemelés tőlem – Cs. A.) Nos, ha nem írástörténeti munka az övé, akkor micsoda? Rendkívüli gazdag, olvasmányos összefoglaló művelődéstörténeti tanulmány, amelynek anyaga a székely írásról tájékoztat sokoldalúan, sokrétűen. Természetesen érinti a nyelvtörténetet, a magyar őstörténetet is, amelyről „higgadtan, tudományos érvekkel” szól. De régészeti érdekességek is serkentik az érdeklődőt az olvasásban. A habókos teóriákból (minden józan ítélőképességű magyar értelmiségi számára) ízelítőt ad, de nem hallgatja el az akadémiai tudományosság sokáig fennálló, helytelen hozzáállását sem, pl. „A magyar nyelvtörténeti irodalom eddig alig vett tudomást arról, hogy a székely írás emlékei magyar nyelven íródtak…” A hang (fonéma) és a betű (graféma), a nyelv és az írás viszonyáról szóló fejezetet persze figyelmesen kell olvasni (kihagyni nem szabad!), de könyvének legtöbb fejezete izgalmas történeti áttekintést nyújt, amelyhez hozzátartozik a kutatástörténet összefoglalása is. Nem ennek a műnek a feladata az eredet kérdéséről kimondani a végső szót. Mátyás udvarában egyértelműen elfogadottnak számított a hun-szkíta leszármazás, annak elsődleges bizonyítéka éppen a székely írás volt. (Később ezért több szkeptikus gondolta azt, hogy ezt az írást „Attila secundus” humanistái találták ki.) Gondolom, minden olvasó izgatottan csap le a könyv azon fejezetére, amelyben ez a kérdés áll: Segít-e a székelyek írása a székelyek eredetének kutatásában? Az izgalmas kérdést egzaktabb dolgok követik: a székely írás emlékeinek sorba vétele. Vagy talán mégsem annyira egyértelmű, pontosan meghatározottak azok az emlékek? Bizony nem, hiszen Sándor Klára előrebocsátja: „..a székely írásnak vannak hiteles és autentikus emlékei (ilyenek például a székelyföldi templomfeliratok), hiteles és másodlagos emlékei (pl. Kájoni második betűsora), hamis és másodlagos emlékei (pl. Tar Mihály hamisítványai), és elméletileg lehetnek hamis és autentikus emlékei is.” A 15. ábrán látható Homoródkarácsonyfalvi Feliratnak, amelyet az unitárius templom falába véstek, és akár a 13. század végén keletkezhetett, eddig nem született kielégítő olvasata. (A „habókosok” persze mindent azonnal kiolvasnak, még ha egymástól eltérően is!) „…a székely írás elsőként megismert, és a helyén is látható emléke az Énlaki Felirat.” Ezek természetesen az első csoportból vett példák.

De a további felsorolás helyett emeljünk ki két fontos kijelentést a kötetből! Az első: „…székely betűkkel írt autentikus, a 18. század előtt készült feliratot csak Székelyföldön találtak – talán egyet a szomszédos Moldvában…” A második: „…a székely írás Székelyföldön kívüli története Mátyás udvarában kezdődik, a 18. század végéig fut, és művelődéstörténeti ínyencségek sokaságát rejti.” Ezekből csak az Erdély nevezetes történetírójának tartott Szamosközi István (1570–1612) titkos följegyzéseit emelem ki, mert – mint a szerző megjegyzi – „az /…./, hogy titkosírásként alkalmazta a székely betűket, arra utal, hogy a székely írás használata, ismertsége nem lehetett széleskörű.” S ami megint csak erősen ellentmond ezen írás ősi, magyar „nemzeti közkincs” voltának: „A székely írásnak egyetlen olyan emléke sincs, amely valamiféle »természetes«, mindennapi funkciót tükrözne…egyelőre a legcsekélyebb jele sincs, hogy a székelyek a ma ismert székely ábécét az írott kommunikáció természetes, hétköznapi eszközeként bármikor is használták volna.”

Amivel cikkemet indítottam, hadd egészüljön ki fontos információkkal. A Telegdi János kalocsai érsek (röviden csak) Rudimentaként emlegetett könyvének előszava tartalmaz elsőként tudományos igényű összefoglalást a székely írásról. (A latin nyelvű mű teljes magyar címe így hangzik: A hunok [avagy székelyek] régi nyelvének elemei rövid kérdések és válaszok formájában összefoglalva. Ehhez Baranyai Decsi írt előszót. Hangsúlyt kap itt az „ősi eredetből fakadó nemzeti büszkeség, a keleti származás tudata és az isteni kiválasztottság hite.” Telegdi és Baranyai Decsi tett talán a legtöbbet azért, hogy a székely írás elterjedjen, bár éppen a Rudimentából derül ki, hogy Telegdi nem ismerte jól a székely írást. A 17–18. században keletkezett emlékek, kevés kivétellel, a Rudimenta betűsorára mennek vissza. Ezekben a századokban, írja Sándor Klára, a székely írás a történeti jellegű munkákból átkerült a grammatikákba. S mily különös: a székely írás első kutatói szerzetesek és lelkészek voltak! Vagyis nagy divatja volt a papság körében. Már csak ezért is blöff (többek között) a laikus rováskutatók között elterjedt mítosz, „amely szerint azért maradt a székely (szerintük egykor a teljes magyarság által ismert) írásnak csak nagyon kevés emléke, mert az egyház tiltotta és pusztította. Az adatok egyértelművé teszik, hogy ez a hiedelem alaptalan, éppen az ellenkezője igaz.”

Lenyűgöző az idézett irodalom felsorolása, az ábrák jegyzéke tartalmazza a forrásokat, névmutató segíti az olvasót. Sándor Klára cáfol, ha kell, de könyve nem vitairat, az elfogulatlan tudós újabb hasznos, sőt, nélkülözhetetlen művelődéstörténeti kötettel ajándékozta meg olvasóit, akiknek Nyelvtudomány és hunhagyomány. Rénszarvas vagy csodaszarvas? című kötetével már bizonyította, izgalmasan és érdekesen is lehet nagyon komoly tudományos kérdésekről közérthetően írni. E könyvét is elsősorban bölcsészhallgatóknak, magyartanároknak, kulturális újságíróknak ajánlhatjuk, de az ún. művelt nagyközönség sem csalódik benne, hacsak nem elfogult, előítéletes valaki. Már elégedetten, sőt, örömmel láttam, hogy egy kiváló könyvesbolt sikerlistáján előkelő helyet foglalt/foglal el A székely írás nyomában.

Sándor Klára: A székely írás nyomában
Typotex, 356 oldal, 3500 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kiemelt

Őszi Könyvhét – hármat egy csapásra

Ha „negyedik hullám” nem szól közbe, a fesztiváli szezonra időzítve október 13-án megjelenő Könyvhetet három nagy könyves fesztivál leendő közönsége is lapozgathatja.

A Könyvhét 2021/2. számának címlapjaÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsony
Belépés