Akit zavarnak a tények – Esterházy művészi vallomásai

Unortodox életrajz és unortodox interjúkötet Esterházy Péter és a magyar származású irodalomtörténész, Marianna D. Birnbaum Az évek iszkolása című beszélgetőkönyve. Ahogy E. P. írja benne: „a műfajaim eléggé kajlák”, vagyis művei szerencsére nem skatulyázhatók be tudományosan jól kifundált irodalomelméleti kategóriákba, és azt is jelzi mindjárt a kötet eleje táján: „Általában nehezen tudom a válaszaimnál megállapítani, mi utólagos belemagyarázás, és mi volt ténylegesen. Elszoktam a tényektől, de nem szeretném, hogy ez hetykén hangozzék. Igaz, azt sem, hogy önkritikusan. Itt néha kísértésbe jövök (és ki volnék én, hogy ellenálljak), hogy a regényekből, szövegekből fejtsem vissza az önéletrajzit.”

A kérdező ugyanis arra szánta el magát, hogy a végére jár a folytonos olvasói találgatás tárgyának: vajon melyik Esterházy-regény melyik eleme önéletrajzi, és melyik irodalmilag továbbgondolt. Közönséges halandóként is hányszor latolgatjuk, hogy valami tényleg a személyes emlékünk-e, vagy csak egy fénykép vagy sokszor hallott családi legenda miatt hisszük annak. Hát még, az író, aki a fantáziájából él.

Az Esterházy által olykor tréfálkozva kérdezőbiztosnak titulált Birnbaum a bulvárgyanús témáktól sem riadt vissza. Olyanoktól, mint első szerelem, családi viszály, testvérháború, apa-fia, apa-lánya kapcsolat, de az író a rá oly jellemző könnyed eleganciával siklik ki az önéletrajzi konkrétumok elől (vagy éppen megy bele durván a „csínybe” az erotika témakörének forszírozása nyomán), miközben általános érvényű, entellektüel eszmefuttatást vezet végig, vagy saját korábbi szövegeivel nyer egérutat. Sziporkázik akkor is, amikor íróelődök vagy kollégák vélekedésével szembesíti a kérdező.

Az interjúkötet bevallottan nem szót váltás eredménye, legalábbis nem teljességgel az, hanem inkább írásos kérdésekre adott mívesen megfogalmazott feleletek sora. De hogy történhetett a kivitelezés, mikor Esterházy köztudottan kézzel ír? Vagy ez csak a szépprózájára vonatkozik? De hiszen az lett ebből az írói és emberi arcélt rajzoló kötetből is. Az Esterházy-életművet alaposabban tanulmányozóknak egy-egy mozzanat ismerősnek tűnhet (mondja is a válaszoló, hogy „Ezt már túl sokszor elmeséltem. Akkor még egyszer.”), de a szép történeteket, különösen így, az életívbe illesztve újraolvasni is jó. A történetet az anyáról, aki még halála után is segít a fiának, az apáról, akivel akkor is meg lehet békélni, ha dülöngélve állít be unokája keresztelőjére. A hazaszeretetről: „Én itt otthon vagyok. Ha akarom, ha nem. Ezt persze mostanság kissé hepciásabban mondja az ember (és ez nem jó), mostanság, amikor sokan ájtatos pofával ilyesmikről papolnak üresen (és akkor még finom voltam, mint az őrgróf, ki zavarában matatott az agarában, és nem szóltam az üresség agresszivitásáról, hazug és alibi voltáról, kártékonyságáról).”

Mátraházi Zsuzsa

Esterházy Péter - Marianna D. Birnbaum: Az évek iszkolása - Esterházy Péter és Marianna D. Birnbaum beszélget
Magvető Kiadó, 152 oldal, 2690 Ft