Közszereplők segédkönyve Beszélgetés Dezsényi Péterrel
Színész, rendező, rádiós, kommunikációs szakember. Volt felvidéki színház tagja, dolgozott a Magyar Rádióban, jelenleg a BARRA Kommunikációs Intézet és a Budapesti Kommunikációs- és Üzleti Főiskola tanára. Színészi tapasztalatait a metakommunikációról már jó évtizede rögzítette, de könyv formájában, a Medicina gondozásában most jelent meg először. A metakommunikáció technikáját oktatja sok gyakorlati feladattal színészeknek és nem színészeknek, arra készít fel, hogyan szólaljon meg egy közszereplő, médiaszemélyiség, politikus, vagy bárki, aki kiáll a nyilvánosság elé.
- Hogyan lett színészből metakommunikációt oktató főiskolai tanár?
- A kilencvenes évek elején a Kassai Magyar Színházban voltam főrendező, profi színészekből állandó hiányunk volt, mert sokan elmentek Magyarországra vagy Komáromba, a másik magyar színházba. Létezett egy diákszínpad az ipariskolában, leginkább onnan kaptunk utánpótlást. Persze ők amatőr színészek voltak. Elhatároztam, hogy ezeknek az utcáról betért fiataloknak összeállítok egy gyorstalpaló kurzust, hogy színpadképesek legyenek. Amikor ott ellehetetlenült a kulturális élet hazajöttem Magyarországra, de nem színházba. Az akkori magyar színház is mélyrepülés elé nézett, amit 1989 előtt érdemes volt csinálni az elmúlt, és mindenféle bajok jöttek. Kassán valami olyan tétje volt a magyar színháznak, ami itt, a határ innenső oldalán „nem tud lenni”. Végül a Magyar Rádióhoz kerültem a Napközben című műsorba. Barra Marival ültem egy szobában, aki éppen akkor készült megalakítani a maga kommunikációs iskoláját és érdeklődött, tudnék-e én ehhez valamit hozzátenni a színház oldaláról. Amit a kassai fiataloknak összeraktam, minimális módosításokkal használható lett a civil hallgatóknak is. Együttműködésünk már tizenéve tart. A metakommunikáció a szakterületem, erről olyasmit tudok, ami a színészi létből fakad, és más nem tudja elmondani. - Első olvasatra a könyv szakmaisága és felkészültsége inkább egy pszichológus vagy kommunikációs szakember szerzőt sejtetett volna.
- Lehet, de egy elméleti szakember nem tud annyi és olyan gyakorlati feladatot felmutatni, amint én tettem, és ez éppen a színészi munkásságomnak köszönhető. Sok gyakorlat készen megvolt, és később írtam meg hozzá az elméleti hátteret, méghozzá úgy, hogy egy nem színész is megértse és használhassa. A nem színésznek mást kell adni mint a színésznek. Ebből írtam 2009-ben a doktori dolgozatomat. A bírálók között egyaránt voltak színész szakemberek és magatartástudománnyal foglalkozók. Nagyon pontosan meg kellett fogalmaznom, milyen közös alapja lehet a színészek és nem színészek metakommunikációjának. A dolgozat ugyan most jelenik meg először könyv formájában, de a hallgatók a metakommunikáció kurzusok keretében jegyzetként korábban is letöltötték és használták. - Arra jutott, hogy a metakommunikációs elemek minden emberben közösek.
- A színész is emberből van, a reakciói ugyanazok, csak a színész a drámát, a belső konfliktust keresi, és ez a metakommunikációjában is megmutatkozik, míg a nem színész a kongruenciát, vagyis hogyan lehet ő hiteles és egész személyiség. A nem színészek közül a közszereplők (médiaszakemberek) érdeklődésére is számot tarthat a könyv. Nekik egészséges és pozitív hozzáállást kell sugározniuk. A forgalomban lévő, szinte kizárólag amerikai testbeszéd-könyvek csupán ”felületi kezelést” adnak, a „keep smiling” technikára és néhány „nyitott kézgesztusra” építenek. Az én könyvem a nem-verbális közlésmód lényegét ennél pontosabban igyekszik megragadni és a magyar viszonyokra épít, ennyiben hiánypótló a kommunikációs könyvek sorában. A Medicina Kiadó éppen ezt a jellegét emelte ki és szeretné orvosi körökben is terjeszteni, mert bizony, az orvosoknak szintén szükségük lenne a helyes kommunikáció elsajátítására. De mindenki tud belőle meríteni, aki közszereplőként kiáll a nyilvánosság elé. - Nekem a politikusok is eszembe jutottak…
- A BARRA Intézet honlapján néhány éve rendszeresen elemeztem tévés politikai műsorokat, például a politikusok metakommunikációját Az Este című műsorban. Sajnos, az ehhez kapcsolódó DVD nem került a könyv mellé, csupán írásban közölhettem néhány esetet. - Pontosan mit tanít?
- A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán a Média Intézetben ill. a Viselkedéstani Intézet keretében metakommunikációt, retorikát, közszereplést, műsorvezetői beszédet tanítok/tanítottam. Elméletben azok a hallgatók, akik elvégzik ezt a főiskolát, bármikor kiállhatnak a nyilvánosság elé és meg tudnak szólalni. Sajnos, azonban a gyakorlatban nincs mindig így. Nálunk az egész iskolai oktatás, az általános iskolától kezdve nem arra épít, hogy bárki ki tudjon állni a nyilvánosság elé. Amíg az angolszász országokban például ez a természetes. A BARRA Intézetben többféle korosztály tanul, sok a pár napos céges képzés, ahol elsősorban az asszertív, azaz egyenrangú viszonyra építő kommunikációt oktatjuk. Számomra jól kiegészíti egymást a kétfajta oktatás, egészen másképp kell oktatni egy fél éven át egy anyagot, mint két-három napba belesűrítve. - Azt írja, hogy a gyerekek maguktól jól kommunikálnak hat éves korukig, de az iskolai oktatás elrontja ezt.
- A tanító nénik arra oktatnak, hogy a „a vesszőnél felvisszük a hangot”, ami 6-8 éves gyerekeknél első közelítésben rendben is van, de később nem tanítják meg, hogy ez nem mindig működik így, és mindegyik variációnak más-más funkciója van. Előfordul, hogy a 30-40 éves felnőtt a kommunikációjával még mindig az általános iskolás tanító néninek igyekszik megfelelni. - Nem hiányzik a színészet?
- Nem, mert a színészettel/rendezéssel járó életformát már nem tudom felvállalni. Családom van, Pomázra költöztem és az életemet kitölti a tanítás.
Szénási Zsófia
Dezsényi Péter: Nem mondod! - A metakommunikáció technikája színészeknek és nem színészeknek Medicina Könyvkiadó, 280 oldal, 2600 Ft
|