Utazós, főzős, szerelmes és történelmi csábítások
2012.05.17.
Ha a tavasz örömére könnyű olvasmányokba vetnénk bele magunkat, a választás már korántsem könnyű: a romantikus regények specifikációja az olvasói igényekhez alkalmazkodva egyre kifinomultabb. Hogy változatlanul favorit a történelmi, a főzős, az utazós sőt a főzős-utazós műfaj, arra szolgál példaként e kategóriájának néhány kiemelkedő darabja.
Az örökifjú Brontë-lányok
A klasszikus szerzők közül több évszázad után is viszik a pálmát a Brontë-nővérek. Anne, Charlotte és Emily tartósan üde, kellőképp irodalmi, egyszersmind modern hangot találtak meg a 19. század közepén, amelyen a jelen kor olvasói is élvezettel andalodnak el. A három írónő közül Anne volt a legfiatalabb (az összesen hat testvér közül is), és talán az ő műveit ismerjük a legkevésbé, mivel Charlotte és Emily is magukénak tudhatnak egy-egy világirodalmi sikerkönyvet: a Jane Eyre-t és az Üvöltő szeleket. Ezekkel egy időben, 1848-ban került az olvasóközönség elé Anne ismertebb műve, az Agnes Grey, majd második, és egyben utolsó regénye, a Wildfell asszonya. A fájdalmasan rövid életű Brontë lány a következő évben halt meg – mindössze huszonkilenc évet élt. Az Agnes Grey és a Wildfell asszonya alapján azonban feltételezhetjük, hogy Anne-ben is bőven „benne volt” még egy sikerkönyv, aminek mintegy előkészítése a Wildfell asszonya, amely most a Lazi Kiadó gondozásában jelent meg újra. A regényt válasznak szokták tekinteni Charlotte és Emily nagy műveire, és kortárs fogadtatása talán épp „lázadó” üzenete miatt volt lanyhább a többi Brontë-könyvhöz képest. A klasszikus házasságmodellel és a klasszikus szerelemideával is szembehelyezkedő mű a vak szerelmet is megkérdőjelezi a racionalitással ellentétben. Lám-lám, az embert ifjúkorában intő-figyelmeztető öregebbek nem a romantika gonosz ellenségei, akiknek végül a történetben el kell bukni a győzedelmeskedő szerelemmel szemben, csupán nagyobb az élettapasztalatuk, hogy számoljanak a következményekkel. Anne Brontë a napló- és a levélformát választotta az elbeszéléshez: a Wildfellbe költöző titokzatos özvegy, Mrs. Graham naplóját „udvarlója”, Gilbert Markham levelei foglalják keretbe. Brontë tehát egy férfi hangján szólal meg, amit ha nem is tud hibátlanul megoldani, irodalmi kísérletként úttörőnek számított. Lázadásában ibseni történet a Wildfell asszonya, csak épp nem a babusgató-infantilizáló, hanem a csapodár és aljas férj ellen kell fellépnie a maga korában engedelmességre ítélt asszonynak, aki a történetben bátran meg is hozza döntését. S hogy ez mennyi veszélyt rejt abban a korban, erre ad választ a regény. E válaszkísérletbe vegyül némi naivitás és esetlenség, de az üzenetéből kivilágló modernitás mindezt felülírja, mely a magyar fordításban a Borbás Máriától megszokott, klasszikusokhoz méltó szövegminőségben szólal meg.
A hölgy egy kissé hamis
Ha szívesen időzünk ebben a korban és időben, ámde modern szerző tálalásában, akkor jó szívvel ajánlhatók a General Press Kiadó „Romantikus regények” című sorozatából Mary Jo Putney művei, illetve az akár trilógiának tekinthető regényhármas legfrissebb darabja. Tanulságos tapasztalat, hogy a klasszikus szerzők – lásd Anne Brontë – szellemével milyen mélyen át vannak itatva a 21. század írónői is: a nő lázadása változatlanul a legizgalmasabb romantikus toposz. A sorozatban az Elveszett szerelem és az Egy igaz hölgy után eljött az Egy hamis hölgy ideje, melynek központi alakjai változatlanul a Westerfield Akadémia ifjú lordjai, de immár felnőtt férfivá éretten, szerelemre készen. A regény fő témája a társadalmi egyenlőtlenség és a kitörésre tett próbálkozások; és hogy a romantika teljes legyen, mindez megfűszerezve a társadalmilag elfogadhatatlan szerelem megpróbáltatásaival. Lady Kiri Lawford hiába igyekszik asszimilálódni az előkelő angol társaságba, indiai származása miatt csak arcpirító ellenségességgel találkozik. Elkeseredésében indulatos tettre szánja el magát, s ennek köszönhetően lepi meg a végzetes szerelem. Mary Jo Putney a modern olvasó igényeihez mérten igen fordulatos, akciódús cselekménnyel, helyenként egészen filmszerű leírásokkal csábítja olvasóit, és a „kosztümös regények” sorában ismét egy élvezetes és érzelmes kalandregénnyel rukkolt elő.
Nemzetközi konyhacsata
Ha már Indiát emlegettük, nem hagyható említés nélkül Richard C. Morais Madame Mallory és a kis indiai konyhafőnöke című opusza, amelyet, ha kategorizálni kellene, a főzős-utazós-családregény műfajába sorolnánk. Egzotikumának, hitelességének, derűjének köszönhetően azonban egész más, mint a Toszkánában kikötő gazdag amerikai nők története. A címlap szerint a kötet a Gettómilliomos és a L’ecsó összefőzve – a csalogató filmes utalásban a jó marketingfogáson kívül valóban van igazság. Az indiai Mumbai-ban kezdődő történet szála, melyet a főhős Hasszán vezetget, egy francia kisvárosba, Lumière-ig fut. Itt telepszik le Hasszán családja egy londoni kitérő után, és vérbeli indiai vendéglős hagyományaikhoz híven megnyitják életteli kisvendéglőjüket egy karót nyelt vénkisasszony étterme mellett. A konfliktus szinte adott, s egy majdnem-tragédiának kell ahhoz történnie, hogy a hölgy ellenségeskedése fordulóponthoz jusson. Madame Mallory felfedezi, hogy az ifjú Hasszán egy főző-őstehetség, s innentől kezdve nem mond le róla. A Madame Mallory… legfőbb erényei a könyvből kipárolgó csodálatos illatok, színek, ízek – olvasás közben a nyálmirigyek dolgozni kezdenek, a gyomor hevesen korog, és szemünk előtt az indiai vidék és konyha olyan hangulatos és színpompás kavalkádja vonul fel, hogy a történet szinte mellékessé válik. Pedig az sem utolsó: szeretetreméltó szereplők, realista, pergő sztori, megkapó környezet – mindez ízlés szerint tálalva.
A valóság showja
Az utazós regények azonban receptek nélkül is prímán elandalítják a női olvasókat, és hogy nem is kell Indiáig vagy Franciaországig menni, arra példa Palotás Petra Bécsi kávé, pesti lány című kötete a Jaffa kiadásában. Palotás Petra Ausztria és Magyarország hangulatát varázsolja elő, ebbe természetesen beleértve a mindennapok üzletileg piszkosabb valóságát is. A szerző a médiából sokaknak ismerős lehet: a televízióban és a rádióban is dolgozott már műsorvezetőként különböző adásokban. Nem csoda hát, hogy a Bécsi kávé… is a média világába repít, amely a kívülállóknak kellőképp rejtelmes-izgalmas ahhoz, hogy egy fordulatos regény szülessen belőle. Az alapötlet egészen kiváló (és az álságos környezetből fakadóan messze több lehetőséget rejt egy romantikus szinglisztorinál), de maga a regény végül – sajnos? szerencsére? – csak egy habkönnyű bécsi fekete élményét kínálja. A nyilván sok és szellemes önéletrajzi utalásból építkező sztori (például a főhős alliteráló neve, Répássy Rebeka) a valóságshow-k világát kelti életre: Rebeka belecsöppen egy osztrák „bigbrother”-be, de a győzelemhez és a menő producer szerelméhez természetesen „be kellene vállalni” a nyílt színi szexet, meg az elvek feladását. A dilemma adott, amelynek feloldásában segítenek egy titokzatos újságírónő, Fräulein Lemke cikkei. Ezek a regény stilisztikailag legjobban sikerült elemei: a szerző, talán akaratlanul is, ügyesen ragadja meg bennük a tanácsadó női blogok lelkizős semmitmondását. Palotás Petra regénye nem több, nem kevesebb, mint annak bizonyítéka, hogy Fejős Éván és Vass Virágon kívül is létezik hazai szingliirodalom.
Laik Eszter
Anne Brontë: Wildfell asszonya, Lazi Kiadó, 400 oldal, 2699 Ft; Mary Jo Putney: Egy hamis hölgy General Press Kiadó, 392 oldal, 2800 Ft; Richard C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke, Athenaeum 2000 Kiadó, 304 oldal, 2990 Ft; Palotás Petra: Bécsi kávé, pesti lány, Jaffa Kiadó, 200 oldal, 2940 Ft
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A derűre születni kell – Kepes András gondolatai bájvigyorról és panaszkultúráról
Veszélyzónák és kisebbségpolitika – Beszélgetés Romsics Ignáccal
„Nem első, hanem jó akarok lenni” – Kolosi Tamással készített életút-interjút Ferenczi Borbála
Mi lett a két órára tervezett kalandból? – Beszélgetés Nógrádi Gáborral
Csodák ideje – A legnagyobb ajándék és más klasszikus karácsonyi történetek