Móra Kiadó
újdonságai
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Ben és Holly
apró királysága
Csibi
tűzoltó lesz
Móra Kiadó <br> újdonságai Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Ben és Holly <br> apró királysága Csibi<br>tűzoltó lesz
Könyvhét folyóirat

Sjón: A macskaróka

2012.06.06.

A róka az róka az róka

Izlandi írók - olyan, mint valami beavatottak számára fenntartott külön klub. Érdekes hírek jönnek onnan: hol kitör egy tűzhányó, hol eladósodik az ország, hol elcsapják a miniszterelnököt,  hol vállalja szexuális orientációját az államfő.

Aki beszélt már élő izlandival, az sosem fogja elfelejteni azt az átszellemültséget, ahogyan a júniusi nyárról mesélnek, a  kiszínesedett tájról, a messzi piknikekről. Mondják, hogy a legtöbb könyvet Izlandon veszik, az egy főre eső könyvmennyiség ott a legmagasabb. Mindenki olvas, és minden második izlandi ír is. Ebből keveset  olvashatunk  magyarul, de talán a frankfurti tavalyi díszvendégségük  s a tavaszi Budapesti Nemzetközi Könyvvásári jelenlétük lendít majd  ezen valamit, Pompás írójuk, Arnaldur Indridason azonban már így is sokat tett, hogy bűnügyek kapcsán megismerjük a régi és az új Reykjavíkot, a néha nyomott hangulatot, a kietlen, sivár és kiszámíthatatlan időt és tájat, sagák és régi bűnesetek nyomait, a rengeteg kávéivással turbózott hétköznapokat.

   Egy abszolút kortárs, az ötven éves Sigurjón Birgir Sigurdsson, rövidített művésznevén Sjón ennek az északiságával is egzotikus sziget lakóinak 130 évvel ezelőtti életéről írt egy két szálon egymás felé  futó kisregényt, vagy egy prózaversekkel tarkított históriát, antropológiai érdekességű  és hitelű balladát. Az egyik főszereplő, a fűvész Fridrik B. Firdjónsson Koppenhágában hallgatott természettudományokat, s hozzájutott hallucinogén anyagokhoz: „az éter-hajtotta hullámvasút után, így szól útitársaihoz: „Láttam az univerzumot! Versekből áll! - A dánok erre azt mondták, így csak egy vérbeli izlandi beszélhet." Máris ott vagyunk a „néplélek" genezisénél. Sjón nagyon lassan, szinte a vadász lépéseinek ritmusában villantja fel a tájban haladó, rókára vadászó ember és a napokig követett róka  mindenre rezdülő kapcsolatát. Mintha a hemingway-i öreg halász és a hal párviadala tolódna fel jónéhány szélességi fokkal. „Egész álló nap szaladt a róka hegyen-völgyön át - az ember szorosan a nyomában. / A róka volt a megbízólevél, ami dologra parancsolta ebben a valóságban."  A nyomkövetésben egymástól függ az állat és a hóviharba került, néha már vizionáló ember. Ez itt a Kövesmező, a Szikla, Isten-hegy, Völgyalja, gleccser, hófajd és csalfamenyét : helyek és lények,  a létezésre redukált térben. Gyönyörű ez az egyszerre költői és egyszerre anyagszerűen láttató nyelv, melyen Sjón leírja ezt a vadászatot, de a szokásokat, szertartásokat, tárgyi világot, viseletet, étkezést is . Az embernek „fürgén járt a keze, a puska célgömbjét benyálazta, apró zuzmódarabot nyomott rá. Az ráfagyott a vasra, majd megigazította és próbaképpen célzott; a zuzmót látni fogja, akármennyire besötétedik." Nehéz nem idézni, tele van feszültséggel, várakozással, az optika változtatásával az aprólékos leírástól a nagylátószögig, hegyre és völgyre vivő pillantásokkal a szöveg, űző és űzött sok cselvetéssel való egymásrahangolódása során.

    A másik szál a már említett füvészé és Down-kóros cselédlányáé, Abbáé. Akit kitiltott hamis éneke és ázsiai külseje miatt Baldur tiszteletes a templomból. Most temeti, de csak hiszi, hogy őt: Fridrik zsákot tesz Abba kicsi teste helyett a januári halottaskocsira. Abbát, akinek másféle viszonya volt  a szóhoz,  tárgyakhoz, emberekhez, közösen művelt kertjükben temeti el. A magánakvaló, felvilágosult tudós ember különleges kapcsolatukhoz méltón, Schubert-témát játszik neki a sírgödörnél birka lábszárcsontjából faragott sípocskáján. Ekkor indul el az első harmadban látott tiszteletes rókaüldözni a Völgyaljáról. Visszaugrunk ismét az ő útjára, melynek bizarr vége lesz. A lavinaomlás barlangba zárja Baldurt, s haldoklása közben zsákmánya, az izlandi mesés ártó szellemek egyike, a macskaróka (az anya róka, az apa macska) vesz rajta elégtételt, s mint kiderül, bőven van miért.  Pazar szópárbajuk a  „villanyosságról" összesűríti, amit a hiedelmek, a világtól elzárt  emberek mentalitása, a technika áttörésének groteszk találkozása jelent.

    Egyed Veronika, a fordító nagyon nehéz feladatot oldott meg, egy számunkra távoli és ismeretlen topográfiájú világ és egy autonóm, egyszersmind archaizáló költői nyelv illesztékeit lelte fel, vagy inkább teremtette meg. A füvész 19. század végi kulturált, finomkodóbb nyelvhasználatát is tükrözteti  ebben. Hasznos utószava, az olvasást megkönnyítő kiejtési  index mind segít, hogy ez a keretes, önmaga titkát végül visszafelé feltáró ballada ilyen kihagyásos, feszes, keményre kalapált formában nyújtson át egy - ahogy az alcím jelöli - népi történetet a „ lakható világ pereméről",  ahogy a mindent helyére tévő utolsó rész  záró sorai mondják.

Budai Katalin

Sjón: A macskaróka

Magvető Kiadó, 131 oldal, 2490 Ft

 

 

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2020/1 címlapÉS Páratlan oldalKőszeghyKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés