Hemingway és a nők. Sokat szeretett és sokat hagyott el. Közülük az elsőről kevés szó esik, pedig ő volt jelen az írói hírnév megszerzésének első lépcsőfokainál. Egy eddig kevéssé ismert Hemingway-kép rajzolódik ki az amerikai Paula McLain könyvéből, aki az írófenomén első feleségének, Hadley Richardsonnak a szemszögéből írta meg az alig ötéves házasság történetét. A dokumentumokra épülő fiktív életrajzi regény a még fiatal, írói pályájának elején tartó, gyakran bizonytalan és sérülékeny Hemingwayt mutatja be. Felesége mindenben mellette áll, leginkább türelmével és nyugodtságával segíti férje írói karrierjének elindulását, szül neki egy kisfiút, környezetük számára sokáig ők a mintacsalád. Aztán egy barátnő képében megérkezik a leendő szerelmi háromszög harmadik tagja, és Hemingway írói pályájának fellendülésével a magánéletében is minden megváltozik. A könyvről a fordítóval, Csonka Ágnessel beszélgettem.

Már több könyvet fordított az Alexandra számára. Női regényekre specializálta magát?

Angol-francia szakos bölcsészként végeztem, és az egyetemi évek alatt kezdtem fordítani. Eddig úgy 40-45 könyvet ültettem át magyarra, a műfajuk vegyes - szépirodalom, képzőművészeti és építészeti témájú könyvek, ifjúsági- és gyerekkönyvek, versek. Ezen kívül filmeket is fordítok.

Egyetem után újságíróként dolgoztam egy angol nyelvű gazdasági hetilapnál, és akkoriban kezdtem el gazdasági és művészeti témájú cikkeket írni, szerkeszteni külföldi magazinoknak, hírügynökségeknek is. Amióta megszületett a három gyerekem, a hangsúly kicsit eltolódott a fordítás felé. Ha megkérdezik, mivel foglalkozom, azt szoktam válaszolni, hogy műfordító és újságíró vagyok.

Hogyan fog hozzá a fordító egy kvázi-életrajzi regény magyarra ültetéséhez? Csak a szövegre koncentrál? Elkezd utánanézni a két főszereplő életének? (Tudjuk, hogy az amerikai írónő ezt tette.) Van hasonló életrajzi regény Hemingwayről, vagy novum a könyv?

Ilyen esetben, ha valós személyek egy regény főhősei, azt hiszem, nem lehet kizárólag a szövegre koncentrálni. Először utánanéztem a könyvnek, a kinti fogadtatásának, aztán a fordítással párhuzamosan sokat olvastam a két főszereplő életéről, Hemingway pályájáról, és ahogy jobban beleástam magam a témába, egyre érdekesebbnek találtam.

Persze beleolvastam a könyvben megemlített korai Hemingway-művekbe is - az A mi időnkben című novelláskötetbe, az És a nap is felkel című első regénybe, a Sherwood Andersont parodizáló Tavaszi zuhatag ba és a Hemingway halála után kiadott Vándorünnep című memoárba - ez utóbbi épp a regényben szereplő időszakról szól.

Hemingwayről egyébként rengeteg életrajz jelent meg - a népszerűségét jelzi, hogy nemrég egy életrajzi tárgyú hollywoodi film is készült róla - de a Párizsi feleség hez hasonló „fiktív önéletrajz" nem. A műfaját tekintve szerintem újat hozott ez a könyv, érdekes, mennyire „belakja" Hadley személyiségét az író.

Milyen elvárásai voltak a könyvvel kapcsolatban? Csak egy „női" regénynek gondolta?

Először tényleg volt bennem némi fenntartás, szokványos női regénynek tartottam a könyvet, és Hemingway önnön legendáját felépítő, macsó figurája sem állt hozzám igazán közel. De aztán egyre jobban magával ragadott a történet, mert kiderült, Hadley és Hemingway figurája sokkal komplexebb, mint hittem.

A fiatal Hemingway idealista volt, érzékeny és sebezhető, szöges ellentéte a későbbi kiábrándult, alkoholista, depressziós, férfias hőstetteivel és hódításaival kérkedő, kényszeresen veszélyt kereső írófejedelemnek, és ez szerintem sokak számára meglepetés lehet.

Engem magával ragadott a könyv: egyrészt ennek a két teljesen ellentétes embernek a románca, másrészt az irodalomtörténeti háttér, amely Hemingway írói karrierjébe is bepillantást enged. Melyiket érezte erőteljesebbnek?

Nehéz elválasztani a kettőt. Hemingway legtöbb életrajzírója Hadleyt elintézi azzal, hogy ő volt „a párizsi feleség" - nem több, mint egy ifjúkori tévedés. Pedig Hemingway karrierjére döntő hatással volt öt éven át tartó első házassága, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Hadley nélkül nem vált volna belőle az az író, akit ma ismernek. Sokáig mindketten hittek a házasságukban, abban, hogy képesek a legjobbat kihozni egymásból, remekül kiegészítik egymást. Az asszony biztosította Hemingway számára az érzelmi hátteret, töretlenül hitt a tehetségében, és mindenben támogatta. Ő még azelőtt szerette Hemingwayt, hogy utolérte a hírnév. A párizsi évek egyszerűségére, boldogságára három újabb sikertelen házasság után maga Hemingway is nosztalgiával tekintett vissza. A Vándorünnep végén így írt Hadleyről: „Bár meghaltam volna még azelőtt, hogy mást szerettem rajta kívül."

A párizsi bohémvilág megjelenítése meglehetősen jól sikerült. Mennyire kellett megküszködnie a fordítónak a nyelvvel, a nyelvi környezet hiteles megteremtésével?

A regény narrátora Hadley, az ő nyelve nem túl bonyolult, talán ez is hozzátartozik az ő egyenes, őszinte jelleméhez. Az érdekesebb feladat az a néhány rövid fejezet volt, amely Hemingway nézőpontjából ábrázolja a történéseket - Paula McLain remekül adta vissza Hemingway szikár, sallangmentes prózáját.

Milyen nő végül is ez a Hadley? Hemingway-jel való házasságával élete nagy kalandjába vágott bele, mindezek ellenére a polgári erények megtestesítőjének ábrázolja az írónő. Ő a nyugodt erő ebben a szélsőséges környezetben.

Hadley önmagát viktoriánus nőként definiálja a húszas évek divatos, modern, dekadens nőtípusa ellenében, úgy érzi, nem kelhet versenyre velük, és az anyaság csak elmélyíti az önbizalomhiányát. Számomra ő mégsem annyira a polgári erények megtestesítője, hiszen a kapcsolata Hemingwayjel eleve nem volt konvencionális. Hét évvel volt idősebb Ernestnél, gyakorlatilag fejest ugrott a házasságba az ismeretlen és vagyontalan íróval, és a tengerentúlra, a bohém Párizsba költözött vele, ahol eleinte igen szerényen éltek. Inkább régimódinak tekinthető az ő értékrendje: az egyenessége, tisztessége, feltétel nélküli odaadása. Ugyanakkor intelligens, érzékeny nő, aki feláldozza a személyes ambícióit a férj karrierje kedvéért. Nem véletlen, hogy míg az És a nap is felkel című regényben szinte minden szereplő beazonosítható Hemingwayék baráti köréből, Hadley kimaradt belőle - ő valahogy a dekadens, kaotikus közeg felett állt.

A sors iróniája, hogy Hemingway idővel megváltozott, és végül épp egy modern, divatos, magabiztos nő csapta le őt Hadley kezéről: Pauline Pfeiffer, aki az író második felesége lett.

Feltűnt nekem, hogy milyen sokat - mondhatni állandóan - isznak a könyvben, és nem is akármit. Abszintot és egyebeket.

A korhangulathoz ez is hozzátartozott, az első világháború sokkja után az „elveszett nemzedék" mindenáron felejteni akart. Mint a könyvből is kiderül, Hemingway a tizennyolc évesen szerzett háborús sebesülését követően egy manapság poszttraumás stressznek nevezett tünetegyüttestől szenvedett, csak lámpafény mellett tudott aludni; de kétségek gyötörték az írással kapcsolatban is. Az alkohol talán segített oldani a szorongását.

De azt is megfigyelhetjük a regényben, hogy ahogy Hemingway fokozatosan eltávolodik Hadleytől, a házasságuktól, az addig fontosnak tartott értékektől, meglegyinti a hírnév szele, másfajta barátokkal veszi körül magát, és lassan megváltozik, egyre többet iszik. Ez nem csupán a változás metaforája, de előrevetíti Hemingway későbbi súlyos alkoholizmusát is.

Különben barátaik zöme angol ajkú. Mintha a franciákkal kevésbé „keverednének."

A húszas években egész angol ajkú kolónia telepedett meg Párizsban, sokan közülük korábban részt vettek az első világháborúban, és visszatértek Európába. Egy egész amerikai írónemzedék indult itt: Hemingway, F. Scott Fitzgerald, Ezra Pound, John Dos Passos, Sherwood Anderson és Gertrude Stein - akitől az „elveszett nemzedék" elnevezés is származik - de például az ír James Joyce is Párizsban élt akkoriban. Stein szalonjának a francia kubisták és fauve-ok, köztük Picasso és Matisse is rendszeres látogatói voltak, de való igaz, az írók kevésbé „keveredtek" francia kortársaikkal. De a művészekre ható közeg, a korszellem azonos volt.

Mit gondol, sikeres lesz a könyv? És mi a következő munkája?

Angol nyelvterületen nagy sikere volt, talán részben azért is, mert ott divatosabbak a „női" témájú könyvek, és ez a regény látszatra ebbe a kategóriába tartozik.

De Hemingway - nem utolsósorban baloldali politikai nézetei miatt - itthon is hatalmas kultusznak örvendett a kommunizmus évtizedei alatt, gyakorlatilag minden művét lefordították magyarra. Ha megkérnék az átlagolvasót, mondjon egy híres amerikai írót, szerintem a többség őt nevezné meg. Emiatt úgy gondolom, a könyvnek sikere lehet itthon is.

Ami engem illet, a Párizsi feleség után Emma Donoghue Slammerkin című regényét fordítottam magyarra, ezt pár hete fejeztem be. Egészen más típusú könyv és fordítói feladat volt, talán nehezebb is, mivel a regény a tizennyolcadik századi Angliában játszódik és a nyelvezete is ennek megfelelő, de nagyon élveztem. Legfőbb tervem, hogy pihenek egy kicsit, aztán kíváncsian várom a következő feladatot.

Szénási Zsófia

Paula McLain: A párizsi feleség - Hemingway első házasságának története
Alexandra Kiadó, 376 oldal, 3499 Ft