Móra Kiadó
újdonságok
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Csibi
tűzoltó lesz
Móra Kiadó <br> újdonságok Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Csibi<br>tűzoltó lesz
Könyvhét folyóirat

Ma minden fordítva működik — Balogh Robert

2012.09.04.

Balogh Robert közelmúltban megjelent, 3 percesek című kötetének novellái nem csak frappáns tömörségükben idézik fel Örkényt, de groteszk humorukban is. A szerzővel beszélgettünk - apróhirdetéseken innen és túl.

- Hogyan jött az ötlet az apróhirdetés-ihlette novellákhoz - lelkes hirdetésbúvár vagy? Az Örkény-centenáriumnak ihletadó szerepe volt, vagy inkább a megjelenéshez volt jó apropó?

A Magyar Rádióban dolgoztam külsősként, és volt egy műsor - Jelige - ahová rendszeresen kértek tőlem jegyzeteket, választhattam a műsorban feldolgozott apróhirdetésekből, de magam is búvárkodtam. Nem feltétlenül jegyzeteket írtam, hanem novellákat, karcolatokat, tárcanovellát, egyre jobban megmozgatott a feladat. Született vagy százhúsz ilyen kis történet. A könyvnek már többször nekiálltam, de a novella-halom megszerkesztésének nem találtam a nyitját, csak harmadjára sikerült. Azt egy véletlen folytán fedeztem fel tavaly, hogy idén lesz az Örkény-centenárium. Ez a masni a könyvön, ez az ajándék egy mesternek.

- Tudatosan keresgéltél a különféle lapokban a fejedben formálódó novellákhoz, vagy „talált tárgyakként" botlottál a meghökkentő/vicces/elképesztő hirdetésekbe?

- Elképesztő, abszurd, hihetetlen... Ilyen és hasonló jelzőket kapok a novellák alapját adó hirdetésekre. Valamelyiket az utcán találtam, vagy falragaszon, valamelyiket újságban. Beépült az olvasáskultúrámba a hirdetések olvasása. Érdekel a szociológia egy fajtája, kellemesen birizgált a hirdetésekből kiolvasható kép. Megismerhető a mindennapi élet esendősége, bája, gyönyörűszép, már-már haikuszámba vehető apróhirdetéseket is feladnak. Egyszerre elszomorító és derűs is. Megismerhető a leszakadt középosztály, s a többi deklasszált rész élete. Vagy inkább felvillannak az örömeik és a problémáik.

- Miket látsz a legjellemzőbb társadalmi változásoknak Örkény közel ötven éve megjelent „látleletéhez" képest?

Örkény az örök emberi kérdéseket ragadta meg, gondoljunk a Macskajátékra vagy a Tótékra . Az emberiség ötven év alatt nem változott annyit, hogy az Örkény által leírt reflexek, zsigeri viselkedésmódozatok elavulnának. A változások a technicizált társadalmat érintik, esetleg a személyes tér felfogását, de a személyiség mélystruktúráját alig-alig. De a hatalomhoz való viszony különösen érdekesen alakult. Mára húsba vágón aktuálissá vált Örkény groteszk szemlélete. Csak annyi a különbség, hogy Örkény egy egypercesében még azt ajánlotta egy embernek, hogy hajoljon előre, s a bokája közül pillantson a felfordult világra, ma már nem kell előrehajolni, ma minden fordítva működik. A politika abszurditásán túl a mobiltelefon által az intimszféra jelentősen átértelmeződött. Korábban a buszon, vonaton el-el lehetett csípni egy intimebb beszélgetésfoszlányt, ma, aki fülel, bárhol, bármikor kihallgatózhatja magát. Egy pár veszekedése mobiltelefonon a sétálóutcán, ha arra járok, akkor akarom, vagy nem, kénytelen vagyok hallgatni.

- Az alcímben megjelenő, Közép-Európára utaló C. E.  jelige kevésbé magyar, inkább a térségbeli általános jelenségekre enged következtetni...

Igen. Számomra fontos ez a térség, ezt érzem otthonomnak. Az irodalma, zenéje, történelme, gasztronómiája finoman elegyedik egymásba, mégis mindegyikben fel-felfortyan a nacionalista gőg. Néha el-elröhögöm magam azon, hogy mi az a hungarikum. A pálinka? A paprika? Netán a hagyma? Nagyon sajnálom, hogy nem szövődnek még szorosabbá Közép-Európában a kulturális és a gazdasági kapcsolatok. Én a magam irodalmi eszközeimmel tettem az ügy érdekében. A könyvben pozsonyi, aradi, újvidéki hirdetés is előfordul, és az intertextualitás eszközeivel meg-megidézek néhány számomra kedves szerzőt. Például Hrabalt. Hrabal annyira cseh, hogy magyarnak is érzem. Imádom a humorát. A szeretetteljes keserűséget. Magam elé tudom idézni a fényképeit, a szemét. A mi közös problémáinkról ír. Sokkal jobban, mint bármely francia vagy amerikai író.

- A filozófia a 3 percesek történeteiben sokszor a primér együgyűségen, naivitáson, olykor a kifejezett tahóságon keresztül jelenik meg. Ezért beszélteted hőseid monológformában ?

A legtöbb novellában olyasmiket akarnak eladni, amit nem akar senki megvenni. Az eladó tehát nem elsősorban eladni akar, hanem kapcsolatot teremteni. Ebben a szituációban a meggyőző erő a monologizálásban éri el a tetőpontját, és ott is semmisíti meg magát. Az elmúlt évtizedben rengeteg alkalommal visszaéltek az egyén naivságával (politika, kereskedelem, pénzügyi vonal), és igen, szép számmal szaladgálnak köröttünk tahók (ezért szükséges a tahográf elterjesztése). Kit érdekel ma a dialógus? A monologizálás fontosabb, már a látszatdialógusok sem fontosak.  Én szeretem a figuráimat. Így tahón, primér együgyűségükben. Ezek vagyunk. Ha ők tahók, tahó vagyok én is. Ha naivak, én is, dettó.

- Az aprók mögé elképzelhető sorsok, karakterek a humoruk mellett néha egészen drámaiak (például az édesanyjának párt és boldogságot, vagy a saját nagynénjét kereső hirdetőé). Nem éreztél késztetést, hogy melankolikus irányba kanyaríts némely történetet?

Nem szeretem a köznapi értelemben vett melankóliát. Itt Közép-Európában mindenki panaszkodik. Különösen a magyarok - gondolom azért, mert többnyire magyarok társaságában töltöm az időt, lévén én is az lennék. Nem véletlenül született Eörsi István, Witold Gombrowicz, Franz Kafka Közép-Európában. Ha egy írásom mégis elindult a melodramatikus irányba - bevallom kegyetlenül megfordítottam, ha észrevettem. Mohácsi János színházán nevelkedtem, az operett számomra nem melankólia. Pedig még ma is népszerű a falvédő-irodalom, a ponyva, a bulvár, vagy nevezzük úgy, ahogy szeretnénk. Ezért nálam az édesanyjának párt kereső ember maga is egyedül él - így lelövöm az egyik poénomat, nem magyarázkodom, de a melankólia helye brazil szappanoperákban indoolt, nem az én szövegeimben.

- Legutóbbi regényed, a Hollandi mártás az Anya halálát járja körül a Fiú nézőpontjából. Mi a nagyobb írói kihívás: a tragédia megjelenítése vagy a groteszk humoré?

Mi nagyobb kihívás egy háziasszonynak, 22 piskótaszeletet csokiba mártani és kókuszreszelékben meghempergetni vagy megsütni egy Sacher-tortát? Mindegyik más miatt fontos. Ahogy van bal, s jobb kezem, úgy vannak köröttem, bennem vidám és szomorú történetek. Fájdalmak és öröm. Egyenrangúnak gondolom a kettő megjelenítését. Az más kérdés, hogy a Hollandi mártás t fontosnak érzem, olyan sűrűségű prózának, amelyből egynél többet nem nagyon lehet írni. Ugyanakkor a Hárompercesek egyik novellája, a „New L." küldetéstudatos főszereplőjét sem volt könnyebb megragadni. Az sem kisebb írói feladat.

- A közelmúltban egy mesekönyved jelent meg, a MekkBrekk: mi terelt a gyermekirodalom felé, és várható-e, hogy folytatod?

Mindig is szót értettem a gyerekekkel, sokáig írtam bábkritikát, nincs rá jobb szó, mint hogy rengeteg szemetet láttam a bábszínházban, ebből a felindulásból és egy felkérésből írtam egy darabot, amit természetesen nem mutatott be senki, mert túl nagy apparátust igényelt volna. Sajnáltam a történetet, hát átírtam mesekönyvvé. Annyi szeretetet kaptam érte, nem is tudom, megérdemeltem-e. Egy színházban olvastam fel belőle egyszer, magamban ültem a színpadon, melegített a reflektor, és egyszerre csak egyre több gyerek ült mellém, körém, ott szuszogtak, bújtak, belestek a lapok közé. Nekik érdemes írni, kimutatják az érzelmeiket. Van egy bábmesém, amit bemutatott a MárkuSzínház, Mátyás király szárnyai a címe, valószínűleg annak fogok majd nekiállni, abból írok majd mesekönyvet, ha kitaláltam a formáját.

- Dolgozol-e jelenleg valamilyen művön, van-e formálódó terved?

Egy regénynek álltam neki, ami még csak prózamassza, ötletek, formálódó gondolatok, kavargás. Az Elveszett és a Hollandi mártás c. regényeim között szorosabb a kapcsolat, mint eredetileg gondoltam, ezt a világot szeretném folytatni, befejezni. A Schvab-trilógiám is szeretném pár éven belül egy vaskos kötetben látni. Ez az én nagyregényem. Átírom, bővítem, meghúzom, átszerkesztem.

- Elárulod-e, ha volt személyes kedvenced az aprók között, melyik vagy melyek voltak azok, s ha már itt tartunk: leleplezed-e azt a hármat, amelyik „fiktív hirdetés"?

- Mindegyik hirdetés valóságos, mindegyik az én gyerekem, szeretem őket. Három szöveg azért lóg ki közülük, mert nem „hárompercesek", hanem jóval hosszabbak. A már emlegetett New L . az egyik kedvencem, ebben a szövegben tudtam legjobban a küldetéstudatos szellemi vezetőinknek emléket állítani. Közvélemény-kutatás címmel egy Örkény szövegbe másztam bele. Csak leporoltam, a szellemiségében tovább írtam, több helyen felolvastam, nagyon hatásos, ahogy felfogják az emberek az akkor és a most közötti különbséget-azonosságot. És harmadik gyanánt legyen itt a Habart galus . Egy márványműemlékes kriptát adna át valaki a bejárathoz közel. Miért is ad el valaki egy kriptát? Megtalálta az örökélet titkát? Vagy kihízta...?

Laik Eszter
Fotó: Csortos Szabolcs


Balogh Robert: 3 percesek - C.E. jeligére
Noran Könyvesház, 168 oldal, 2699 Ft

 

 

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2020/3. szám címlapjaÉS Páratlan oldal
Belépés