A Móra Kiadó
újdonságaiból
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Csibi
tűzoltó lesz
A Móra Kiadó <br> újdonságaiból Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Csibi<br>tűzoltó lesz
Könyvhét folyóirat

A régi és új dolgok szimbiózisa teheti Budapestet sikeressé

Szénási Zsófia - 2013.01.29.

Nagy siker Török András Budapest könyvének új kiadása

Török András több mint 25 éve írja könyvét Budapestről.  Lokálpatrióta, aki nagy lelkesedéssel kutatja fel a nagyváros minden izgalmas pontját, hogy megtalálja a város igazi arcát. Ennek a nagy múltú,tekintélyes és nevezetes épületek éppúgy részei mint a kiskocsmák, az eldugott szobrok vagy a kortárs művészek kedvenc helyei. Útikönyve nem a múltba tekintő várostörténész szakmunkája, hanem személyes jegyzetek sorozata, egy kávéházi emberé, aki élvezni tudja azokat az örömöket, amiket egy nagyváros, a szülőváros nyújthat az ember számára.

- Budapest könyve távol a klasszikus útikönyvtől, a személyes hang, az élet apró örömeinek a felfedezése motiválja inkább, egy civil városvédő ír nemcsak civileknek. Hogyan talált rá annak idején erre a hangra?

- 26 éve írom a könyvet. Irodalomtudós akartam lenni valamikor, Mark Twain filológus voltam, ő volt a szakdolgozatom témája is. Ő  azért volt más, mint a kortársai, mert ő azt a nyelvezetet használta, amit gyerekkorában a rabszolgák és a nem művelt emberek beszéltek. Sohasem szerettem az itthoni útikönyvek nyelvezetét, olyan birodalmi hangulatot árasztottak, csodás és különleges világnak állították be a várost, olyannak, amilyen sohasem volt. Kiszemeltem tehát egy külföldi barátomat, és hozzá címeztem az írásomat. Így alakult ki az angol nyelvű könyv. Úgy tettem, mintha mindent tudnék a városról. Ez csak egy felvett szerep volt, mégis, hónapokon belül elkezdett működni. Mint egy önbeteljesítő jóslat.  A barátaim, ismerőseim elkezdték zúdítani rám az információkat. És ez máig tart. Beteljesült a vágyam, hogy mindent tudjak a városról, amit tudni érdemes. Mióta internet van, még könnyebb a dolgom, rengeteg információt felcsípegethetek a legkülönbözőbb oldalakról. Az angol könyv sikere után a kiadó bíztatott, hogy fordítsam le a könyvet magyarra. Mondtam nekik, hogy ez lehetetlen, mert a könyv fókusza egészen máshol van, mint a magyaré lenne. „Akkor írj  egy másik könyvet”, mondta az akkori kiadóm. Gondoltam, írok egy könyvet a nem budapestieknek, akik csak látogatók itt, vagy mondjuk itt dolgoznak, és keresik a szülőváros-érzést. 1998-ban jelent meg először a magyar útikalauz, aztán még kétszer átdolgoztam.  Stílusában arra törekedtem, hogy hasonló legyen Szerb Antal: Budapesti kalauz Marslakók számára című klasszikusához. Simplicissimust – akit 1993 óta használok alteregóként – beépítettem a könyvembe (korábban a 2000, ill. a Budapest című folyóiratban is használtam a nevet) és a dolog elkezdett működni. Simplicissimus legjobb barátja, Complicatus is megjelent a könyvben, időnként egyetértenek, időnként nem, egyiknek ez tetszik, másiknak az. A könyv szerkezete így megbolondítva sokkal teherbíróbb lett.

- A könyvvel igazi felfedező sétákat tehetünk Budapesten, és rájövünk mennyi mindent nem tudunk még a városról. Szerintem egy budapestinek épp annyi érdekesség van benne, mint egy nem budapestinek.

- Igyekeztem érdekessé tenni, nemcsak a kisebb-nagyobb látványosságok ismertetésével, hanem rejtvényekkel, különféle ajánlásokkal (étterem, könyvesbolt, benyomások), hogy mindenki azt érezhesse: az övé is a város. A rejtvények gyártását, azóta a Facebookon folytatom, nagy népszerűségnek örvend az oldal, nem is gondoltam volna.  A korábbi kiadásokban nem voltak fényképek, nem szeretem a színes fényképeket az útikönyvben, mert mindig lódítanak. A Fortepan gyűjteményből kiemelt régi, fekete-fehér fotográfiák viszont valami különlegeset mutatnak meg a régi Pest-Budából.  Felvidéki András barátom rajzai is fantasztikusan sokat hozzáadnak a kötethez Beillesztettem Budapesttel kapcsolatos tárcáimat is, melyek annak idején a Budapest c. folyóiratba írtam, de a nagy elődök kiváló karcolatait (Lengyel Péter, Szerb Antal, Kosztolányi) is berángattam vendégszövegként a könyvbe.  A végén már nagyon elszemtelenedtem, és belezsúfoltam a könyvbe egy sor dolgot, ami már nem is Budapestről szól, hanem a nagyvárosról általában. Sőt még életvezetési tanácsokat is adtam.

- Mennyire kellett átírni a könyvet? Hiszen sok minden elavult tíz év alatt!

- A mondandóm legalább 50 %-a új a könyvben, például  az étkezési fejezetek (3 elegáns hely – ahová érdemes meghívatni magunkat, 3 ingujjas hely, vegyes közönséggel, 3 étterem, ahol a magyar konyha nem szitokszó, vagy 3 hagyományos kisvendéglő, ahová nemcsak a rendszer nyertesi járnak), és a mondatok 90%-án változtattam. Úgy érzem, ezen túlmutatóan már csak egy honlap irányába lehet terjeszkedni. Az eddigi kritikák nagyon kedvezőek voltak.

- Találtam olyan blogbejegyzést, ahol egy idegenvezető úgy emlegette Török Andrást, mint aki már életében legenda lett. Különösen értékelte a könyvben, hogy „egy eldugott kocsmaszerűség faliújságja éppen olyan fontos és pontos leírást kap, mint mondjuk a Zeneakadémia. A zöldséges boltja, a hányattatott sorsú cukrász család üzlete vagy a szabó műhelye ugyanúgy érdekes neked, a városlakónak, mint a Parlament…”

- Nagyon sok idegenvezetőt ismerek, akik kedvelik a könyvet, a kis színeseket és pletykákat jól tudják használni a munkájukban. Azt is meg lehet unni, ha mindennap 15-ször el kell mondani, milyen magas a Parlament…Az általam megszabott séták nagyjából ugyanazt az útvonalat követik mint az idegenvezetőké, csak másképp vannak elmondva.

- Sok helyen fogalmaz meg kritikát a városról, például épületek esetében.

Az én könyvemből hiányzik az átlag útikönyvek ájult tónusa, amik mindent szépnek láttatnak, vagy jobb esetben semleges hangvételűek. Az enyémben markáns véleményt fogalmazok meg. Ugyanakkor tele van romlandó dolgokkal, elavuló információkkal – például a Lukács Cukrászda azóta bezárt.

- Magyarul a harmadik, angolul hetedik kiadásnál tart a könyv. Milyen példányszámokról beszélünk?

- A magyar Budapest könyv most csak 3000 példányban jelent meg, a kiadó az utánnyomásra számít. Az idegen nyelvű könyvek legalább százezer példányban elkeltek a húsz év alatt, de egyre csökken a példányszám. Németül, franciául, olaszul sajnos meghalt a kötet, nem lehet eladni. Az útikönyv-kiadás „hollywoodizálódott”, nagy sorozatok alakultak ki, amelyek a világ minden részében és részéről ugyanabban a szerkezetben jelennek meg, tehát a külföldi ezt veszi meg, bárhol is jár. Csak véletlenszerűen találnak rá az én könyvemre.

- Olyan, polgári városkép rajzolódik ki a könyvből, ami egykor élhető volt és ma is élhető lehetne. Ehhez az életérzéshez nagyon is passzolnak a fekete-fehér fotók és a grafikák.

- Igen, a tartós értékekre koncentrálok, nem az eldobható, műanyag életérzésre. Létrehoztuk Saly Noémival még 2002-ben a Nagy Budapest Törzsasztalt, ami tulajdonképpen egy beszélgetőkör, minden hónap első keddjén összejövünk és beszélgetünk budapesti ügyekről.  Mindenféle Budapest-rajongó, profik, amatőrök együtt.  Együtt szinte mindent tudunk. Igaz, őket inkább a régi dolgok érdeklik, engem a modernek is. A régi és új értelmes szimbiózisa teheti Budapestet sikeressé. A klub egyébként bárki számára nyitott. Azt gondolom, hogy a város megismerése az első lépés afelé, hogy megszeressük, sőt: tegyünk valamit érte.

Szénási Zsófia

 

Török András: Budapest könyv avagy Simplicissimus szerint a világ

Park Könyvkiadó, 560 oldal, 4500 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kiemelt

Könyvhét az őszi könyves szezonra

Őszi számunk is izgalmas könyvszakmai időszakban jelenik meg.  A koronavírus-járvány miatt a nagyobb könyves rendezvények az online térben is jelen lesznek...

Könyvhét 2020/2. címlapÉS Páratlan oldal
Belépés