A japán gyerekeknek is rajzoló Ceruza

Ötvenötödik évébe lépett Boribon, a játékmackó, és a kezdeti hányattatások (tudniillik, hogy gazdái, Gabi és Gyuri kínozták, fölvágták a hasát, majd eldobták maguktól) egyáltalán nem hagytak nyomot rajta. Szinte megfiatalodva jelent meg nemrégiben a Móra gondozásában. Az eltelt évek alatt megtanult angolul és németül, legalábbis ezt látszik igazolni, hogy a róla szóló kötetekben e nyelveken szintén megszólal. Mindez a szürke mackót megalkotó Marék Veronika lovagias gesztusának köszönhető, aki úgy döntött, hogy három korai műve jogát odaajándékozza a Móra Könyvkiadónak, amely őt gyerekkönyvszerzői pályáján elindította.

– Csak úgy beállított a kiadóhoz gimnazistaként?

– Ó, annál sokkal gátlásosabb voltam, hogy felkínáljam a munkámat, amelyet unaloműzésül készítettem, felbuzdulva egy vicces angol gyerekkönyvön, amelynek az iskolába járást népszerűsítő tanmesét is sikerült mókásan, szerethetően megírnia, és kedves, humoros rajzokkal illusztrálnia. Apukám csapta a hóna alá az általam elkészítetett lapokat, megmutatta valakinek, aztán egyszer csak behívtak a kiadóba (nagy örömömre éppen matekóra helyett), hogy ellenőrizzék, tényleg én írtam-rajzoltam-e a mesét. Így indult a pályám, de jó pár évnek el kellett telnie, amíg meggyőztem magam, hogy se dramaturgi, se bábszínészi, se bábtervezői pályára ne vágyakozzam, mert nekem az a jövőm, hogy gyerekkönyveket, bábjátékokat, rajzfilmeket készítsek. A kockásfülű nyúl című tévésorozat után már szabadúszóként kapálóztam tovább.

– Pedig akkor, a hetvenes években nem volt gyakori a szabadúszó életforma!

– Szerencsémre felvettek az írószövetségbe, így nem számítottam közveszélyes munkakerülőnek. Azt az igét azonban, hogy „kapálóztam”, nem véletlenül használtam az előbb, mert nagyon rosszul fizettek bennünket. Igazából az e miatti folytonos kiszolgáltatottság ösztönzött saját kiadó létrehozására.

– Miért a Ceruza nevet választotta a kiadónak?

– Annak a művészeti és műszaki szolgáltató bt.-nek a nevét viseli a kiadó, amelyet építész férjem alapított, és amikor lett annyi alaptőkénk, hogy könyveket is kiadhassunk, megalakult a Ceruza Kiadó. Csak az én műveimmel foglalkozunk, főként a Kippkopp-kötetekkel meg kifestőkkel, de ez is olyan sok munkát ad, hogy néhány könyvemet kénytelen voltam más műhelynek odaadni, a Boribonokat például a Pagonynak.

– Mi a titka, hogy meséi máig nem veszítették el az üdeségüket?

– Ha én azt tudnám!… De gyakran jut eszembe, hogy apukám mindig rám szólt, mit kukacolok annyit egy könyvvel, más az idő alatt hármat is elkészített volna, meg hogy ha elkészültem eggyel, miért nem látok rögtön hozzá következőhöz. Visszatekintve azt látom, hogy elképesztően sokat dolgoztam, és megérte egy-egy könyvvel nagy odaadással foglalkozni, szerintem ugyanis azért élnek mind a mai napig, mert minden kis részletüket alaposan kigondoltam.

– Nyilvánvalóan hozzájárul a mese harmóniájához, hogy az író és az illusztrátor egyazon személy.

– Ezt jó régen Pető András, a nemzetközi hírű intézet alapítója is megjósolta, aki fantasztikus megérzéseiről volt nevezetes. Nekem azt mondta: „Veronika, te nem vagy nagy író, és a grafikáid sem a legkimagaslóbbak, de ha a kettőt együtt csinálod, nincs párod a könyvpiacon”. Megpróbáltam ezzel nem törődni, de hamarosan kiderült, hogy ha barátok könyvéhez készítettem illusztrációt, azt a kiadóból azonnal visszadobták, de másnap elfogadták azt a rajzot, amelyet a saját mesémhez készítettem.

– Előbb a figurák jelennek meg a képzeletében, vagy a történet formálja a szereplők fizimiskáját?

– Talán inkább a képből indulok ki, de úgy szoktam gondolkodni, hogy firkálgatok, pofácskákat rajzolgatok, meg rövid mondatokat irkálok egy papírra, és ebből a kuszaságból egyszer csak kigömbölyödik a mese.

– Japánul is megjelenik egyik-másik kötete. Honnan ez a távoli alkotókapcsolat?

– A Laci és az oroszlán című könyvem tetszett meg egyszer egy japán kiadónak a frankfurti könyvvásáron, Tokunaga Yasumoto pedig lefordította. Ő Eötvös-kollégista volt Magyarországon a háború előtt. Nehéz japánra fordítani, mert ők hat szóval, árnyaltan mondják, amit mi két szóval kifejezünk. A Csúnya Kislány című könyvem japán címén meg azért gondolkodtak sokáig, mert náluk egy lányra nem lehet azt mondani, hogy csúnya. Kócos lett belőle. A Ceruza Kavicskönyvének meg az a különlegessége, hogy előbb jelent meg japánul, mint magyarul.

– Ritkán tud időt szakítani ilyesfajta beszélgetésekre, mert minden idejét a munkának szenteli. Min dolgozik ekkora lelkesedéssel?

– Félig elkészült egy Kippkopp-mesekönyv, és könyvheti meglepetés az új Boribon-
történet. A Ceruza párját ritkító újdonsága a Kippkopp naptár, amely minden évben használható, és bejelölhető benne, hogy hány napot kell aludni valami jeles eseményig. Aztán Játszol velem? címmel hamarosan hozzálátok egy összeállításhoz. Rejtvényeket, rövid bábjátékokat szánok bele, meg olyan rajzokat, amelyeken a kanálból helikopter, a székből nyuszi varázsolható néhány vonallal, és közben verselni lehet, mint a Pont, pont, vesszőcske mondóka esetében. Szeretném, ha lapozgatása közben úgy éreznék magukat a gyerekek, mintha egy kedves nagymama ült volna le játszani velük.

Ceruza Kiadó
1013 Budapest, Krisztina krt. 30.
Telefon (+36-1) 2023332
E-mail: ceruza@ceruza.hu
www.ceruza.hu

A Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesüléséről