Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Livi meséi
Babák magyar
népi viseletben
Csibi
tűzoltó lesz
Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Livi meséi Babák magyar <br> népi viseletben Csibi<br>tűzoltó lesz
Könyvhét folyóirat

Tánc, tenger, téboly

Laik Eszter - 2014.03.04.

A kritikus hetedik év
A Holtodiglan című regény címlapja szerint az Egyesült Államok legnagyobb tavalyi könyvsikere. A könyv valószínűleg a társadalmi kontextusnak köszönheti országában a felfokozott érdeklődést, mert bár izgalmas lélektani krimivel van dolgunk, műfajában mégsem kirívó alkotás. A történet persze korántsem banális: egy szokványosnak látszó házasság az évek múlásával nem a jól ismert fásult unalomba fordul, hanem egy rémálom előszobájává válik. Az olvasó könnyedén maga elé képzeli az amerikai középosztály kertvárosi lakóit, akik sommásan ítélkeznek szomszédságukról, de mint a kötet címlapjára is felírták premisszaként: „Senki sem tudhatja, mi zajlik a zárt ajtók mögött”. Gillian Flynn regénye a „látszat csal” feltevésre épülő regény, melyet napló formájában olvashatunk, felváltva a férj és a feleség interpretációjában. Míg a férj története rögtön krimiként indul – feleségének egyszer csak nyoma vész, a lakásban megrendezett dulakodás és gondosan feltörölt vér nyomai látszanak, de rablótámadás mégsem igazolható –, addig az asszony monológja egy darabig csupán csivitelő szingliregényt sejttet. Az eltűnés után a gyilkosság gyanúja lassanként terelődik – a felesége beszámolói szerint érzéketlen, s mint később kiderül: hűtlen – Nickre, a történet azonban hamarosan hajmeresztő fordulatot vesz. A jó thrillerben a nyomozásnál nem segít a ráció: a szokványos indítékokat meghaladó őrülettel kell felvenni a harcot. A Holtodiglan ez alapján igazi csemege a pszichokrimik kedvelőinek, csak frissen házasulandók elalvás előtti olvasmányának nem ajánljuk. (Alexandra Kiadó)

A múlt felől fúj a szél
A szél, persze, mindig Emily Brontë felől fúj, ha „generációs romantikussal” van dolgunk, vagyis a nemzedékek sorsát felvonultató történetek valahol mind az Üvöltő szelek köpönyegéből bújtak elő. A Vadvirágok lányai szép lenyomata annak, hogy amiként felfedezi magán a hősnő a példaképnek tekintett és szeretett nagyszülő vonásait, úgy örökítik az irodalmi műfajok jól ismert toposzaikat az utókorra. Eltitkolt gyermek, felvirágoztatott gazdaság, kirekesztett színesbőrű férfi és fehér asszony szerelme, szegényből jómódú tulajdonossá váló szolgáló, a szerelemnek véget vető halál – a regényben mindezt remek dramaturgiai- és arányérzékkel, újszerű tálalásban kapjuk. Kimberly Freeman nyilván mélyen magából merítette a történethez az ihletet, hiszen Ausztrália és a nagyanyai szellemi-lelki örökség – mely az életrajz szerint az írónő számára is meghatározó – gyökeresen megváltoztatja fiatal hősnője életét. Emma balett-táncos, ám miután szerelme elhagyja, dekoncentráltsága miatt súlyos térdsérülést szenved, és nem folytathatja karrierjét. Ráadásul új albérlet után is kell néznie, a talaj tehát minden szempontból kicsúszik a lába alól. Ekkor kapja a hírt, hogy nagyanyja örökül hagyott rá egy házat Tasmániában; elindul hát a nyüzsgő Londonból egy isten háta mögötti ausztrál településre. Még maga sem sejti, mennyi rejtéllyel fog szembesülni: míg ő felgöngyölíti lassacskán, mi történt a birtok egykori lakóival, nekünk egy ezzel párhuzamos történetben életre is kel a múlt. „Nagymama jobban hitt bennem, mint én önmagamban” – mondja Emma, aki végül persze rátalál önmagára is. Aki szereti az „erős asszonyok” életét elmesélő történeteket, ahol a főhősnő lelkierejével, megfontoltságával, érzékenységével túljut minden csapáson, az kedvelni fogja a Vadvirágok lányait, melynek címe annak szimbólumává nő a regényben: ha más-más formában is, de mindannyian továbbvisszük őseink örökségét. (Athenaeum Kiadó)

Még több balett
Végre az olaszok ízléséről is megtudhatunk valamit a „tömény romantika” műfajában, ha a Szerelmem egy angyal című regénynek fájó módon nincsenek is speciális olasz vonatkozásai. Legfeljebb annyiban, hogy Federica Bosco afféle ínyencként a misztikától a Love Story-utánérzésig mindenből belecsent egy csipetet e lányregénybe, ahol a romantikus fűszerekből a tenger kapja az egyik legfontosabb szerepet. És ismét a balett: ha keveselltük a jeleneteket a táncosok világából a Vadvirágok lányaiban, itt most elmerülhetünk a tizenhat éves balettnövendék Mia megpróbáltatásaiban és a táncos sikerekhez vezető út gyötrelmes vagy felemelő pillanataiban. Kétségkívül ezek a regény legemlékezetesebb mozzanatai: hiteles a tánctanárokkal való kapcsolat – hol jéghideg, hol tűzforró – ábrázolása, ahogy a kamaszlányban dúló ellentmondások is meggyőzőek az engedelmesség és a lázadás között ingadozva. Mia megvívja a maga csatáját anyjával és nagyanyjával is, akikkel az évek során elmérgesedett a viszonya; annál nagyobb támaszt jelent számára Patrick, akivel szerelme már-mát éteri tökéletességben bomlik ki. Csakhogy Patrick húga, Mia barátnője nem nézi jó szemmel a kapcsolatot, és ez a két lány barátságára rányomja a bélyegét. A Szerelmem egy angyal nem kamaszregény, mégis inkább a fiatalabb – vagy fiatal lelkületű – olvasókat szólítja meg: annyi bakfisos sóvárgás, lamentáció, veszekedés és szerelmes rajongás jelenik meg a lapokon, mindez tüllszoknyás álmokkal és misztikus hittel társítva, hogy realista kiábrándultak rögtön a Holtodiglan után kapnak majd tőle. (Libri Kiadó)

Egy modern Bovaryné
Bovaryné története az Üvöltő szelekhez hasonlóképp termékeny irodalmi forrás. Az angol Joanna Trollope modern átirata, A pap felesége – melyben a szerző névadásával is egyértelműsíti a klasszikus mintát, főhőse Mrs. Bouvarie – sajátos módon a mi magyar Bovarynénk, vagyis Móricz Veres tanítónéjának a világát idézi fel az emberben, még ha nincs is okunk feltételezni, hogy az írónő olvasott volna Móriczot. A kisvárosi zártság, a provincialitás pállottsága a regénybeli Boxford életét is meghatározza – a vidéki egyházközség merev, anakronisztikus szokásrendszerétől az olvasónak folyton az az érzése, mintha egy évszázadot visszaforgattuk volna az időt. (Kevésbé szerencsés, hogy a narráció hangneme is ezt idézi, sok üresen kongó, avíttas lózunggal.) Pletykás anyukák, feleségek lesik egymás életét, így Anna Bouvarie-ét, a lelkész feleségéét is, akit elvárások kötnek, szabadsága alig akad, csak egy vesztes férj oldalán és három gyermeke anyjaként kell helytállnia. „Javíthatatlan lázadó vagyok” – mondja magáról Anna, s miután férje nem nyeri el az esperesi hivatalt, amelyre pályázott, a nő eladói állást vállal a helyi áruházban, s e felforgatónak számító lépése teljesen megváltoztatja emberi kapcsolatait. Meglepi a szerelem, sőt több férfi is pályázik rá az önhitt és vaskalapos férj árnyékában. A sors végül megoldja Anna dilemmáját, de míg idáig eljut, meg kell vívnia a maga harcát a megvetéssel, sőt az önmegvetéssel is. „A papfeleségek többsége egy sereg hisztis díva” – mondatja az író egy másik, nagyszájú papnéval a regény vége felé, ironikusan ellenpontozva hősnőnk küzdelmeit, előrevetítve ugyanakkor, hogy a hetyke asszonykának még fogalma sincs, mi vár rá az újonnan elfoglalt poszton. (Kossuth Kiadó)

Laik Eszter

Gillian Flynn: Holtodiglan, Alexandra Kiadó, 528 oldal, 3699 Ft; Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai, Athenaeum Kiadó, 400 oldal, 3490 Ft; Federica Bosco: Szerelmem egy angyal, Libri Könyvkiadó, 464 oldal, 3290 Ft; Joanna Trollope: A pap felesége Kossuth Kiadó, 340 oldal, 3490 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2020/4. szám címlapjaÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsonyMMA
Belépés