Jessica Gregson fiatal írónő, akinek első regényét éppen egy magyar történelmi esemény ihlette. A nagyrévi angyalcsinálók története ismerős lehet, akár Móricz Zsigmond novellájából, akár a történelemből. Jessicával a könyvéről, tényekről, fikcióról és valóságról beszélgettem.

– Hogyan kezdett el írni?

– Mióta az eszemet tudom, írok, irkálok, mindig is írónőnek készültem. A húszas éveim közepén gondoltam, kicsit illenék már komolyabbra venni a dolgot. Igyekeztem egyre több időt szakítani az álmom megvalósítására. Írtam. Ekkor már az Angyalcsinálókon dolgoztam.

– Mi inspirálta, egy első világháborús magyar történet feldolgozására?

– Olvastam erről az esetről, egy igaz történetekkel, megtörtént bűnesetekkel foglalkozó könyvben, és megihletett. Rám nagy hatással volt, s furcsálltam, hogy ebből eddig még senki nem írt regényt, annyira adta volna magát a téma rejtélyessége, izgalmassága, s mindennek az ezernyi lehetősége. Szóval gondoltam egyet, és azt mondtam magamnak, eljött a te időd. Éppen időben találtam az ötletre, körülbelül egy évvel rá, hogy úgy gondoltam, most már ideje lenne komolyan írnom. Elkezdtem tehát feldolgozni, és a fantáziámmal kicsit felturbózni az amúgy is titokzatos sztorit. Ehhez persze idő kellett. Nekiálltam az első könyvemnek.

– Mit mondana az Angyalcsinálókról?

– Tulajdonképpen valós alapokon nyugvó történelmi regényt írtam, de mégsem. Talán inkább azt mondanám, történetet írtam arról, hogy a körülmények – sajnos vagy éppen szerencsére –, milyen mértékben tudják befolyásolni az embereket, akár annyira is, hogy furcsa, ijesztő vagy éppen szörnyű dolgokat tegyenek. Mindezt a túlélés érdekében. Háborúról, nyomorról, elkeseredettségről van szó az Angyalcsinálókban.

– Mennyi a fikció, és mennyi a valós elem a regényben?

– Mivel igaz történeten alapszik, jogos kérdés. De el kell mondjam, nem volt célom teljesen hiteles, tulajdonképpeni dokumentum regényt írni, annak ellenére, hogy sokat kutattam az alapok és körülmények érthető és elfogadható leírása okán. Én ezt a verzióját választottam a történetmesélésnek, amit a könyvemben olvasni lehet. Elképzelhető, hogy mások másképpen dolgozták volna fel az eseményeket, de szerintem, legalábbis számomra ez így teljes. Ez egy regény, sokkal inkább, mint történelemkönyv. Őszinte leszek: könnyebbnek találom igaz történeteken alapuló könyveket írni, mivel azoknak az alapszálaknak van már egy vezérvonaluk, egy biztos talaj, amit ki lehet színezni, tovább lehet fejleszteni. Számomra nagyobb munka csupán a saját fantáziámra hagyatkozni, és a semmiből építkezni, mert nehéz a rengeteg lehetőség közül dönteni, merre is vigyen az a bizonyos út.

– Kinek szól ez a könyv, és üzenete? Mi teszi ma is aktuálissá?

– Igazából ezen még nem gondolkoztam. Nem kifejezetten egy adott célcsoportnak írtam. Csak remélem, hogy ez valami olyan, ami sok mindenkit fog érdekelni, tulajdonképpen akár kortól és nemtől függetlenül. Különleges üzenetet sem szántam a művemnek, direkt legalábbis semmiképpen sem. De ahogy írom is, hiszek abban, hogy körülmények miatt és által az emberek tudnak nagyon jók és nagyon rosszak is lenni. Tehát a véleményem ezen a szinten benne van a könyvben. Úgy gondolom, a jóság csak az előbbieken, és saját döntéseinken múlik általában, a tudásunk, képességeink alapból megvannak hozzá. Remélem mindez a gondolat átjön majd a könyvemben. Ez nem egészen üzenet. Inkább egy gondolkodásmód a túlélésről, emberi erőről, és a választás lehetőségéről.

– Ön a narrátor a műben?

–Én a mindent tudó mesélő vagyok. Szóval központilag talán én lennék maga a hivatalos narrátor, de a történetet sokszor más szereplők és résztvevők, megfigyelők is viszik előbbre.

– Hogyan jött a magyar kapcsolat?

– Igazából maga a történet vezetett Magyarországhoz. Nem terveztem semmit, elém pottyant az egész. Más kapcsolatom nem is nagyon volt akkoriban és addig az országgal. Kétszer voltam ott átutazóban, mielőtt írtam volna a könyvet. Egyszerűen megtetszett a történet, s a táj, Közép- és Kelet-Európa mindig is vonzott. A krimi alapra építve kicsit nehéz volt utánajárni, kutatni a múltat, mivel, hogy nem beszélek magyarul, angol dokumentumok erről az ügyről pedig csak bajosan találhatóak sajnos. Így sokszor, ha egy-egy kérdésre a visszaemlékező leírásokból nem találtam megfelelő választ, kitaláltam azt, én magamnak.

– Olvasott korábban erről az időszakról szóló magyar regényeket, novellákat, például Móriczot?

- Karinthyt, Szerb Antalt és Márait olvastam, de Móriczot eddig még nem. De tudom, hogy ő is foglalkozott annak idején az angyalcsinálók történetével, ezért mindenképpen el szeretném majd azt is olvasni egyszer.

– A könyvnek nem csak története, de közössége, Falucska is misztikus, komor hely. Létezik ebben a szürke hangulatú közösségben is valamiféle remény vagy boldogság?

– Szerintem boldogság igazából mindenhol fellelhető, még akár egy szomorú sztoriban is vagy a múltban is. Csak meg kell találni. Az élet, és az Angyalcsinálók is tulajdonképpen arról is szól, hogy a szituációkból, amiket kapunk, hogyan lehet a legjobbat kihozni, elérni a célt, amit keresünk, jelen esetben túlélni. Egyszóval ha nem is mindig velünk, de a múltunkban, és reményeinkben, ezáltal a jövőnkben benne lehet a boldogság, erről mi döntünk, és persze azok az átkozott vagy éppen szerencsés szituációk, amiket az élet dob elénk. Ez az Angyalcsinálók, vagyis ez az a gondolat, ami talán egyfajta üzenete lehet a történetemnek.

Kurcz Orsi

Jessica Gregson: Angyalcsinálók
Noran Libro Kiadó, 312 oldal, 3400 Ft