Könyvhét <br> 2021
Móra Kiadó
újdonságai
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Livi meséi
Csibi
tűzoltó lesz
Móra Kiadó <br> újdonságai Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Livi meséi Csibi<br>tűzoltó lesz
Könyvhét folyóirat

Az Isonzó a Dunába ömlik – Szörényi László

Szepesi Dóra - 2014.04.21.

Szörényi László a magyar irodalomtudomány egyik legszélesebb látókörű művelője. A két évvel ezelőtti Petrarca Budapesten című esszékötetében világirodalmi tanulmányait gyűjtötte össze, legújabb kötete pedig az utóbbi évtizedekben írott, főleg nem irodalmi tanulmányaiból válogat. Ír filmekről, művészettörténetről, útirajzokat, indító esszéje pedig, a 2010-ben megjelent cikk a magyar műveltség eszményéről, vitacikk volt a Magyar Nemzetben.

- Kicsit talányos a cím, hogy értsük?

-  Az Isonzó mint tudjuk, a tengerbe ömlik, és nem a Dunába, de ez nem baj. A Gulyás fivérek megrendítő filmje, az „Én is jártam Isonzónál” adta a kiindulást. A filmen megindultsággal beszélnek a túlélők, akik részt vettek a szörnyű állóháborúban, amely az olasz-osztrák határon alakult ki 1915 májusától, amikor Olaszország megtámadta a Monarchiát, felmondván a korábbi hármas szövetséget, egészen 1918 novemberéig, a padovai fegyverszünetig. A címben az Ady versre célzok, amelyben az oláh és a magyar bánat közösségéről beszél, itt pedig a közös olasz és  a magyar bánatról van szó. Van benne még egy csavar, ugyanis az ókori görögök hiányos földrajztudással rendelkeztek és nem ismerték a Duna felső folyását, azt hitték, hogy  a Száva a főfolyó, és hogy a Dunának van egy titkos kifolyása is, egy földalatti folyó, ami egyébként egy karszti folyó, a mai Trieszttől északra, egy kis felszíni szakasszal ömlik a Dunába. Azt hitték, ez a Dunának a másik ága, tehát a Duna egyrészt az Adriába ömlik, másrészt a Fekete tengerbe. A régi mítosz szerint pedig, az argonauták a Duna torkolatától áthurcolták a hegyeken a hajókat és kikötve az Adrián szépen lecsorognak Görögországba. Úgyhogy még vicceltem is ezzel a címmel.

-  A filmes érdeklődése honnan ered?

-  A végzés után, 1968-ban kerültem az Irodalomtudományi Intézetbe. Néhány kolléga dolgozott a filmnél, egyébként Gulyás Gyula évfolyamtársam volt az egyetemen, ezenkívül sorozatdramaturg voltam másodállásban a rajzfilmgyárban, a Filmkultúrába is írtam, de amikor Bíró Yvettet politikai okokból elbocsátották, azzal a dolog véget ért.

-  Mára a képi kultúra is teljesen más irányt vett, nem érdekesek a kultúrtörténeti gyökerek, ahogy erről az első esszéjében  is ír…

-  Hogyha így folytatódik az analfabétizmus diadalmas menetelése, előbb utóbb nagydoktori disszertációkat fognak írni az Akadémián az ábécé helyes leírásából, mert előbb utóbb nálunk is eltörlik a kézírást, mint az Egyesült Államok legtöbb államában, azt hívén, hogy a gép úgyis tudja, minek babrálni. Tehát képi kultúra irodalom nélkül, gyakorlatilag erről van szó, mint ahogy az írás helyett sms küldés, a beszélgetés helyett vakkantás, és egyperces rövidfilmek a reklámfilmek technikájával. De előbb utóbb minden menni fog, hiszen a papagáj is beszél valamilyen módon. A közszolgálati televíziók egy része még veszi a fáradságot, így kiválasztottak vagy 100 filmet a hallatlanul gazdag magyar filmanyagból. Most láttam például Gaál Istvánnak Holt vidék című megrendítő alkotását. Gaál Istvánt személyesen ismertem, és ő azon kevés filmrendezők közé tartozik, akiknek a Jóisten megadta, hogy Rómában tanulhattak, így művein rajta van a nagy elődök ujjnyoma. Ez a film semmilyen más médiumra nem rakható át. Nagyszerű novellákat lehet írni, ilyen témában írtak is, van egy Németh László-i légköre, gondolhatunk Móriczra is, ennek ellenére ez nem regény, hanem film, teljesen egyedi darab. Meg kell nézni! Ha kimarad, hiányzik valami, van egy luk az ember kulturális emlékezetén. Ugyanezt el lehet mondani több száz klasszikus filmről. Az esztétika az irodalom mellett fontos tantárgy kellene legyen. Az esztétika és etika - a szép, meg a jó, meg az igaz -, a legnagyobb mértékben érintkezik egymással. Ezt már Szókratész is tudta, meg Jézus is meg János evangélista, Aquinói Szent Tamás, Berzsenyi is, aztán lassan elfelejtettük. Az első világháború óta az emberiségnek sikerült elbarbárosodnia: Ha ez a folyamat nem áll meg, akkor valóban igaz lehet az a szörnyű ironikus jóslatom a magyar irodalom és történelem oktatás kiveszéséről. Ebben az értelemben a magyar nyelv és irodalom oktatása hozzá tartozik egyszerűen a jó modor követelményeihez, ha emberek akarunk maradni egy adott helyzetben.

- Ön honosította meg a „delfinológiát” a magyar filológiában, amellyel a múlt rendszer cenzúrája által megcsonkított szövegkiadások politikai-esztétikai-erkölcsi indokú preparálásának technikájára és stratégiájára mutatott rá. Foglalkozik mostanában is ezzel?

-  Delfin mindig akad, mert az embernek mindig valami könyv kerül a kezébe, aztán azt olvasva rájön, hogy ebből is kihagytak valamit, csak nem vettem észre. A múltkor Kosztolányi egy első korszakában írott novellájában olvastam a következőt: az író találkozik egy rég nem látott hajdani osztálytárssal, kiderül hogy katonatiszt lett és most valami eldugott kaszárnyában dekkol, mint tiszt, és idomítja a … bakákat. Na mondom, nyilvánvalóan román bakák lesznek, attól függ, meddig havas a havas, de hogy ezt miért kellett kihagyni, el nem tudom képzelni. Delfinológiám törzsanyagában szerepel az az átírás, amikor szegény Karinthy a Tanár úr kérem-ben 1911-ben megírta, hogy a rossztanulót felkeltik álmából, és nem tudja, hogy mi Magyarország és Szerbia határa. Természetesen a Duna, de a szocialista kiadásban sajátosan Dánia és Norvégia határa lett a Duna...

-  Egy interjúból idézek: „Hogy nem éltem hiába, azt nem tudom, de hogy nem olvastam hiába, azt néha érzem.” Azt érzi-e, hogy nem írt hiába?

-  Néha találkoznak velem emberek, akik olvasnak engem. Legtöbbször utcán odajönnek, mert látnak egy tévéműsorban és akkor gratulálnak. A Duna tévének csináltam egy 45 részes sorozatot Gergely Andrással, Hungaria Litterata címmel, folyamatosan vetítik, írok a Magyar Nemzetbe tárcasorozatot, néha kapok levelet, felhívnak, író-olvasó találkozókon is mindig jólesik, ha kérdeznek olyasmit, ami meghökkentő és elgondolkoztató. Rájövök, hogy éppen hülyeséget írtam és megpróbálom magam korrigálni a válaszban, vagy keletkezik bennem egy gondolat, amiről érdemes tovább gondolkodni, írni valamit. Elég sokat írtam életemben, de hogy abból mi lesz mondjuk 10 vagy 20 év múlva, nem tudom. Legfőképpen az olyan mondataimra vagy hosszabb szakaszokra szoktam emlékezni, ahol valamit megpendítek azzal a rejtett ígérettel, hogy ez érdekes és erről még majd fogok írni.

-   Most mivel foglalkozik?

-  Idén van Sőtér István születésének a 100. évfordulója. Ő vett föl engem az Irodalomtudományi Intézetbe, mint első igazgató, de mint irodalomtörténész is hallatlanul izgalmas figura és mint író is. Lesz egy konferencia, én a XIX. századi klasszikusokról alkotott képét veszem górcső alá; Madách, Arany és Jókai izgatta igazán. Olvasom hozzá a Nemzet és haladás-t, aminek két kiadását is ismerjük, rálapozok a Katalin című fejezetre, Arany Jánosnak az 1852-ben írott kiseposzáról van szó, akkor természetesen Arany jut eszembe. 2017-ben lesz Arany születésének a 200. évfordulója és minden maradék időmben arra próbálok koncentrálni, hogy  egy rendes, tisztességes könyvet írjak Arany epikájáról.

Szepesi Dóra

Szörényi László: Az Isonzó a Dunába ömlik
Esszék, tanulmányok. Magyar esszék sorozat
Nap Kiadó, 290 oldal, 3300 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2020/4. szám címlapjaÉlet és Irodalom AlapítványKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsonyMMA
Belépés