Könyvhét <br> 2021
Móra Kiadó
újdonságai
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Livi meséi
Csibi
tűzoltó lesz
Móra Kiadó <br> újdonságai Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Livi meséi Csibi<br>tűzoltó lesz
Könyvhét folyóirat

Az elkapott pillanat – Inkey Alice fotóművész könyve bepillantás a filmes világba

Szénási Zsófia - 2014.08.01.

Az Inkey családban nemcsak a fotografálás, hanem az írás is hagyomány. Inkey Tibor – ő készítette a híres cigarettázó Karády Katalin portrét – élete utolsó éveiben, saját pályafutására visszatekintve megírta a hazai fotózás hajnalának történetét. Lányának, a szintén fotós, Balázs Béla-díjas Inkey Alicé-nak most jelenik meg a második könyve, amely a hazai háború utáni filmezés aranykorára tekint vissza. Rövid történeteit, novelláit a sztorihoz tartozó filmes fotográfiák, jelenetfotók, portréképek egészítik ki. Számtalan történet, 160 fekete-fehér, és 16 színes fotó található a könyvben.

- Az első könyved, az „Alsógödi Amarcord” címet viselte, és az 1950-es évek világába nyújtott betekintést. Ekkor voltál gyerek. Az általad írt rövid kis novellákat ebben a kötetben még az édesapád felvételei illusztrálják.

- Az 1946-1956 közötti időszakot, az Alsógödön eltöltött gyermekéveket, a falu életét örökítettem meg benne úgy, ahogy egy gyerek látja a világot. Mivel az édesapám a Filmgyárban dolgozott, sok színész és művész barátja volt a családnak, akik időnként megjelentek nálunk. Velünk lakott a filmrendező Szőts István és felesége, Szellay Alice, színésznő, aki mellesleg a nagynéném volt. A sok művész között azokban az években is boldog lehetett a gyerekkorom.

- A most „No de Alízka!” címmel megjelenő könyveddel elérkezünk a felnőttkorodhoz, amikor magad is beálltál filmes fotósnak.

- A családomnak köszönhetően filmek és fotók között nőttem fel. Édesapám hatására megszerettem a portréfotózást, először csak a barátnőimet fotózgattam, aztán a Fényképész Szövetkezetben tanultam. A műteremben a portréfotózást gyakorolhattam.  Apám végül bevitt a Filmgyár fotóosztályára. Rögtön a mélyvízbe dobtak, első filmem a „Mici néni két élete” volt Hegyi Barnabás operatőr és Mamcserov Frigyes rendező mellett. Hirtelen egy sor híres művész között találtam magam: Kiss Manyi, Mezei Mária, Somogyi Nusi, Páger Antal… Csodálatos operatőrökkel és rendezőkkel dolgozhattam együtt, ott valóban meg lehetett tanulni a szakmát.  Második filmes munkám a Húsz óra, az operatőr Illés György, a rendező Fábri Zoltán volt.

- Hogyan dolgozott, mit csinált a standfotós?

- Ő készítette a film reklámfotóit. Ezek a film legfontosabb jeleneteinek főbb pillanatai, és a szereplők portréi voltak.

- Ki választotta ki a fotóst a produkcióhoz?

- Általában az operatőr. Olyan mesterek mellet dolgoztam, mint Illés György, Széchenyi Ferenc, Sára Sándor, Forgács Ottó, Zsombolyai János, Andor Tamás, Bíró Miklós és Szalai András. A rendezők közül Fábri Zoltán, Ranódy László, Makk Károly, Bacsó Péter, Szinetár Miklós, Málnay Levente, Esztergályos Károly vagy Kovács András. 1960-1990 között volt az aranykora a háború utáni magyar filmgyártásnak. Harminc filmgyári évem alatt 53 nagyjátékfilm, és 50 tévéfilm standfotóit készítettem el. Könyvem nem filmtörténet, hanem személyes hangú visszaemlékezés a filmgyártás napjainak hangulataira.

- Van egy anya és lánya rendezőpáros, mindkettejükkel többször forgattál.

- Gyarmathy Líviával többek között együtt dolgoztam az Ismeri a szandi mandit? (1969) című filmben, évtizedekkel később a Szökés című filmjében (1988). Lányával, Böszörményi Zsuzsával pedig a Vörös kolibri című magyar-olasz koprodukcióban.

- A színészek közül kiket szerettél és kiket fotóztál legtöbbször, vagy legszívesebben?

- Ruttkai Évát, Latinovits Zoltánt, Domján Editet, Darvas Ivánt. A korosztályomból, akik akkor kerültek ki a főiskoláról, Almási Évát, Pécsi Ildikót, Béres Ilonát, Tordai Terit, Halász Juditot. A fiúk közül Mécs Károlyt, Koncz Gábort, Sztankay Istvánt, Haumann Pétert, Szilágyi Tibort. Bujtor Istvánt én fotóztam először, az én képeim alapján választották ki Máriássy Félix Karambol című filmjének főszerepére.

- De nemcsak az akkori idő sztárjait fotóztad, izgalmasak azok a képeid is, amik a forgatási szünetekben készültek.

- Ezeket werkfotónak hívjuk, több is bekerült a könyvembe. Minden érdekelt: hogyan pihennek a statiszták, hogyan készülnek a színészek a következő jelenetre.

- A színészek közül többen barátaid lettek, és a filmeken kívül, magazinok címlapjaira, vagy más portréhoz is téged kértek fel fotósnak.

- Van egy állandó anyagom, körülbelül hatvan darab vászonra applikált portré, amelyet már több hazai városban kiállítottam. Több portrét kifejezetten kiállítási céllal készítettem el, például Nagy-Kálózy Eszter reneszánsz hangulatú Madonna képét, Pap Vera Leonardo-festmény imitációját, vagy Berény Róbert Csellós lány című képének mai változatát Lantos Szilvia csellóművésszel. Szeretem a Bánfalvi Ágiról készített Botticelli utánérzést is. Tájképeket is készítettem pointilista, impresszionista stílusban, ezeknek mindig nagy sikere van. Máig élvezem ezeket a stílusgyakorlatokat.

- Létezik még standfotózás?

- Természetesen, bár a hagyományos értelemben vett standfotózás már a múlté. Régen több hétre, hónapra elutaztunk a forgatási helyszínre, akkor filmeztünk, amikor az időjárás engedte, nem siettünk.  1990 után a forgatási idők megrövidültek, egy hétre, tíz napra szerződtették már csak a fotóst, és a fotózás technikája is megváltozott, ma már mindenki digitális technikával dolgozik. Az úgynevezett analóg fotózást már csak kevesen műveljük.

Szénási Zsófia

Inkey Alice: No de Alizka!
Noran Libro Kiadó, 248 oldal, 4990 Ft


Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2020/4. szám címlapjaÉlet és Irodalom AlapítványKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsonyMMA
Belépés