Nem jól mennek a dolgok a könyvszakmában, már régi nóta, legfeljebb úgy tűnik utóbb, hogy korábban jobb volt. Ki-ki a maga pozíciójában, a maga szakmai szegmenséből, más-más hangnemben fújja a magáét. De mindenki benyomásokból, legfeljebb a saját adatai alapján ad hangot bánatának.

De mi is van tulajdonképpen? Évi 10-13 ezer cím az ISBN iroda adatai alapján, 60 milliárd körüli bevétel a MKKE jelentéséből, amelyet a tagkiadóinak éves bevallása szerint készít. Más nemigen tudható. Nem tudjuk, hány e-könyv jelenik meg, vagy mely nyelvből hány fordítás, mennyi a támogatott könyvek száma, mi van forgalomban, mi nincs, és itt most le is állunk, ez utóbbiakról szól a cikk.

Hajdanában, digitális szép új világunk eljövetele előtt, egy könyvből készült x darab, és ha rentábilis volt, készült újabb y darab, ezek az x és y számok jobbára 1000-nél nagyobbak voltak, és x és y gyártása között legalábbis hónapok teltek el. A kiadók a kereskedelemnek szorgosan jelentették, hogy mikor jelenik meg, kapható-e még, vagy már elfogyott-e a könyv, így a boltok, és a vevők tudomással bírtak arról, hogy beszerezhető-e vagy sem. Ez egy komoly nyilvántartás, vagyis adatbázis alapján működött, nevezzük angol nevén: Books in Print. Megjegyzem, nem a nyomdában, előállítás alatt lévő könyvek, hanem a forgalomban lévők adatbázisa.

Amint nálunk is beköszöntött a kapitalizmus, megszűnt az állami ellenőrzés és nyilvántartás, ennek a Books in Printnek a szükségessége többekben felmerült. Magam 1992-ben fogtam hozzá az adatbázis építéshez, dBase-ben, Clipper-rel volt programozva, eleinte floppyn árusítottuk, majd később, a Buchhendler Vereinigung (a német MKKE) szervezésében, a „Német és Kelet-Európai Books in Print” néven, cseh és  lengyel adatbázisok társaságában forgalmaztuk CD-ROM-on, majd 1996-ban, az akkor még kevesek által használt internetre is felkerült. Kezdetben Index könyvadatbázisra volt keresztelve, de internetes neve már Könyvkereső volt. Ma is megtalálható a Libri internetes áruházának részeként.  Papír változatát a MKKE 1994-ben és 95-ben rendelte meg: Könyvek Magyarországon címen került forgalomba. Persze ez a vállalkozás semelyik formájában sem hozott átütő anyagi sikert, úgyhogy a magyar Books in Print ügy lassacskán elhalt.

Minek is – mondják –, az internet választ ad minden kérdésre, csak beütöm a Google-ba a szerzőt és a címet, és láthatom, ki kínálja. Ha nincs is forgalomban, de akár egy privát személy felkínálja, rövid procedúra alapján, mint egyszeri olvasó, hozzájutok a könyvhöz. Tehát nincs szükség Books in Printre, megszűnt az a kérdés, hogy forgalomban van-e egy könyv. Mellesleg a túlkínálattól szenvedő könyvkereskedő csak akkor rendel újra a könyvből, ha az bestseller-listás, a független kiadók számára pedig a könyvesbolti polcra kerülés is sok udvarlással jár, megjegyzem, azért az 50-60%-os árrésért. Épp a kínálat nyilvántartása, na, éppen ez a legkevésbé aktuális, nem sorolva a többi, jól ismert negatív trendet.

De nem csak bosszúságot hozott a digitális korszak a könyvkiadók számára. Csökkent ugyan az olvasók száma, de a nyomdai példányszámok rugalmassá váltak. Akár 1 könyv is gyártható, sőt, elég csak digitálisan közzé tenni és beígérni (Print on Demand ~ kérésre nyomtatni), hogy forgalomban van az adott mű. Az ilyen könyvek is könyvek, külön ISBN számmal, forgalomban is vannak, mint lehetőség, de még köteles példány sem készül belőlük. Pillanatnyilag a digitális új kihívásokra válaszoló kötelespéldány rendelet, (melyről az idei első cikkem szólt), éppenséggel a félreértések, rosszértelmezések és főleg az ezt feltáró kritikák miatt, szerencsésen nem is lett elfogadva.

Mely könyvek vannak forgalomban, pontosabban mely könyvek lehetnek Magyarországon forgalomban pillanatnyilag, nem számolva az antikvár kínálatot, hát erre a kérdésre, senki nem tudja a választ.

Kérdezhetjük, hogy miért fontos ez? Kit érdekel? Minek buzgólkodni nyilvántartásokon?  Rövid válaszom: a könyvtári digitalizálások miatt. A könyvkereskedelem helyett a könyvtárak vetik fel ma a kérdést, mely nem úgy szól immár, hogy forgalomban van-e egy könyv vagy sem, hanem így: digitalizálhatom-e a könyvet a szerzői-kiadói jogok megsértése nélkül, vagy sem?

Könnyű eset, digitalizálhatja a könyvtár, mert több mint 70 éve hunyt el a szerző, nem foglalkozott kritikai kiadással egyetlen kiadó sem, tehát digitalizálható. De nem a közelmúltban készített kritikai kiadás, mert az már más eset.  Nem a 70 éve meghalt külföldi szerző, akinek művét 70 éven belül fordították le, mert az is a nem egyszerű eset!

Pár évvel ezelőtt született egy új műszó: az árvajog. Árva az a jog, mely oly műre vonatkozik, amelynek szerzője nincs még 70 éve, hogy elhunyt, kiadó nem tartja forgalomban, a leszármazottak nem ismertek, kiderítésükre alapos nyomozásra, szorgos keresésre van szükség. A szorgos és alapos keresésre vonatkozó elterjedt angol műszó: diligent search. Ha bizonyítottan megtörtént az alapos nyomozás, és a kimenetele negatív, akkor a digitalizálás megtehető, azzal a feltétellel, hogy ha mégis előkerül a szerzői jog tulajdonosa, akkor szabályozottan kompenzálható a jogutód.

Hogyan lehet alaposan keresni? Nyilván a „Ki a jogutódja XY szerző könyvének, avagy a fordítójának?” – kérdésre nem fog a Google választ adni, ha valaki egyáltalán alaposnak meri tekinteni az ilyen keresést. Akárhogyan is, ez nem megy magától, ehhez szükség van egy vagy több adatbázisra, amely választ ad például arra, hogy egyetlen kiadó sem tartja, még lehetőség szinten sem, forgalomban művet. Lehetőség szerint forgalomban tartható művek adatbázisát már nem is Books in Printnek hívják, új műszó született rá: Books in Commerce.

Erre az adatbázisra a könyvkiadóknak van szüksége, még ha a könyvterjesztők is jól járnának vele, és a kérdést a könyvtárak vetették fel.

Votisky Zsuzsa