ProsperoD
disztribúciós könyvterjesztés
Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Külföldi könyvek
webshopja
ProsperoD<br>disztribúciós könyvterjesztés Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Külföldi könyvek <br> webshopja
Könyvhét folyóirat

„Most új helyzet van” – Sárkány Győző grafikus, illusztrátor

Harangozó István - 2015.10.14.

A Magyar Illusztrátorok Társasága elnökétől azt kérdeztem, egyetért-e azzal, hogy kicsit mintha meglassúdott volna a magyar illusztrációs piac azóta, mióta a kilencvenes években virágkorát élte a magyar könyvillusztráció: (elő)szeretettel foglalkoztak vele a piaci szereplők, és a közönség is felfigyelt rá.

– Az 1999-es Frankfurti Könyvvásártól érdemes kezdeni ennek a kérdésnek a vizsgálatát, ahol köztudottan Magyarország volt a díszvendég. Akkorra „érett össze” annyira a szakma, hogy volt mit bemutatni. Nem mintha eladdig nem lett volna az illusztrátoroknak elég, és elég színvonalas munkájuk, de a szervezeti forma, a keretek akkor mutathattak meg egy új minőséget.

– Melyek a feltételei egy ilyen egységes fellépésnek?

– Ezek főként szervezési kérdések. Azokat az embereket kell bevonni ilyen munkába, akik – potenciálisan akár, de – a szakmának azt a részét reprezentálják, amely valamilyen többletértékre törekszik. Rengeteg olyan illusztrátor van, aki megélhetésként tekint a szakmájára – ezzel természetesen nincsen semmi baj. De a szervezetünk alakulásának az volt a fő elve – és most is ezt vallom, egy milliméterrel nem mozdult el az álláspontom –, hogy az illusztráció nem a szöveg kiszolgálásáról szól. Olyan önálló műfaj, amely a szöveghez hozzá tud adni, netán (ha több szerző szerepel egy kötetben) a szövegek között „át tud járni”, és a vizualitás eszközével olyan módon állít elő „gondolati sűrítményeket”, amilyen működésre a szöveg önmagában nem képes. Ha úgy tetszik: kicsit birkózik is az illusztráció a szöveggel. Alkalmazott és független grafikusokból és festőkből állt össze az eredeti csapat. Sok nevet tudnék mondani: ilyenkor mindig hangsúlyozzuk a kimaradók iránti tiszteletet és tapintatot, de Szurcsik József, aki kitűnő képzőművész és illusztrátor egy személyben, vagy Roskó Gábor, Gáll József – úgy vélem, az ilyen emberek biztosították a szervezeti, közösségi, szakmai szilárd alapot, amit esetleg egy napi sikerekre néző, vagy egzisztenciálisan kiszolgáltatottabb illusztrátor nem tud megteremteni. Az építkezés folyamatos volt, jelen voltunk Pozsonyban az Illusztrációs Biennálén, és 2006-ban az illusztráció révén meghívták Magyarországot díszvendégnek Bolognába. Akkor még élt Békés Pál, az ő ötlete volt, hogy legyen a magyar díszvendégség jelmondata: „Magyarország nyitott könyv”. Ehhez az egyik – akkor még kezdő, de nagyon jó – illusztrátorunkkal, Rófusz Kingával készíttettem egy logót. A 300 négyzetméteres díszvendég-standon harminc illusztrátort mutattunk be, mindenkinek készült a legjobb tizennégy munkájából egy leporelló, csak képek, szöveg nélkül – amiatt is sikerült ilyen eredetire a bemutatkozás (így fogadta a közönség és a szakma), mert sok fiatal, tehetséges illusztrátornak még nem is volt könyve. Ezek a fiatalok aztán nagyon sok felkérést, megrendelést kaptak. A megjelenés külön érdekessége volt harminc animátor filmjének bemutatása Jankovics Marcelltól Rófusz Ferencig. Ebben a lendületes légkörben alakult meg a Magyar Gyermekkönyvkiadók Egyesülete is…

– …a gyermekkönyv még mindig az illusztráció nagy megrendelője? Egyáltalán, a kiadói politikában (piacpolitikában, mielőtt valaki félreértené) milyen helyet kap az illusztrátor?

– Egyet tudni kell: mi mint szakmai társaság soha nem közvetítünk kiadó és illusztrátor között. Ezt azért tartom lényeges dolognak, mert a kiadói üzletpolitika teljesen külön kezelendő az illusztrátor szakmai-művészi munkájától. Manipulálhatja éppenséggel az illusztrátort – mi pedig vegytisztán a szakmára koncentrálunk. A többi üzlet, ami két fél kölcsönös előnyeinek felismerésén – és elismertetésén – múlik. Mi eddig 1994-es megalakulásunk óta tizenöt katalógust adtunk ki, amelyekben összefoglalva megtalálható az egész tevékenységünk. Ha egy kiadó választani akar, innen választhat.

– Bocsánat, de nem hiszem, hogy egy szakmai-érdekvédelmi tömörüléshez ne fordulnának tagjai üzleti problémákkal is – ha valaki mögött egy szakmai szervezet áll, más pozícióból is tárgyalhat…

– Igen, ez így van, de ne felejtsük el a dolog másik oldalát sem: ha pénzről van szó, az emberek nem beszélnek szívesen, sok mindent inkább megtartanak maguknak. Tarthat valaki akár attól is, hogy a határozottabb fellépésének az lesz az eredménye, hogy a munkát végül nem ő kapja meg. Azért tartom helyesnek a szervezetünk távolságtartó álláspontját, mert így rengeteg méltatlan vitát is elkerültünk. Nagyon sokszor felhívnak tagjaink: Győző, ilyen és ilyen munkáért mennyi honoráriumot lehet kérni? – nos, ezt az egyet általában megmondom. Viszont már ebben sem tudok biztos támpontot nyújtani, mert amikor én sokat illusztráltam, akkor a szépirodalom is igényes képi világgal jelent meg. Osztovits Levente, az Európa Könyvkiadó vezetője egyszerűen megkérdezte: „melyik kiadandó könyvünket szeretnéd illusztrálni?” Ma már nem ilyen a világ.

– Vannak tehát trendek az illusztrációban? Ma például mi a legjellemzőbb irány?

– Vannak trendek, de vannak nyilvánvaló utánzások, majmolások is – emlékszem, nálunk egy régi Vigadó-beli olasz kiállítással (én egyébként tagja vagyok az olasz illusztrátortársaságnak is) jelent meg a számítógépes grafika, és azonnal elöntötte a piacot. De vannak nagyon tehetséges fiataljaink, Kárpáti Péter, Baranyai András …

– …akkor ne gondoljuk, hogy a magyar illusztráció követő pozícióban dolgozik…

– … semmiképpen. Szerintem hemzsegnek itt a tehetségek. Most éppen New Yorkban „sztároljuk” fiatal művészeinket, nevet most nem mondok, kerüljük el a veszélyét, hogy valaki kimarad... Én úgy látom, hogy a bolognai jelenlétünk óta nemcsak a színvonal tekintetében érett össze a szakma – erről a beszélgetés elején már szóltam –, hanem összeértek a generációk is. Most új helyzet van.

– Abban a tekintetben is új, hogy egyre több szöveg létezik, úgymond kering fizikai megjelenés, „papírtest” nélkül a világhálón. Ennek is biztosan van hatása az illusztráció műfajára.

– Igen. De a szöveg háttérbe szorulása már a nyomtatott könyvekben is elkezdődött. A nyugat-európai kiadásokban, főleg a gyerekkönyvekben egyre kevesebb a szöveg és több a kép. A vizualitás hangsúlyosabb, a szöveg szerkezében is egyszerűsödik. Sőt a gyermekkönyveknél az is előfordul már, hogy az illusztrátor írja a szöveget – él egy kép a fejében, és ahhoz ír valamit. Ezek a trendek hatnak főképp. Mégsem mondanám, hogy ezek a generációk értékeket veszítenének el: ők másfajta kommunikációt alkalmaznak. Az emberi agy nem fog visszafejlődni: az információk áramlása képeken keresztül gyorsabb.

– De az is igaz, hogy a képnek sokkal több értelmezési lehetősége van, mint a szövegnek, így manipulációra is alkalmasabb…

– Ebben az ismert kép–szöveg-birkózás kérdésében én sajnos elfogult vagyok… Szerintem sokkal többet, és sokkal intenzívebben lehet képpel kifejezni, mert több mindent tud a befogadó mögéje gondolni…

– ...épp erről beszélünk; több mindent is lehet sugallni neki, olyasmit is, ami távol áll a szerző eredeti gondolatától, szándékától… sokkal többet bíz a befogadóra ez az alkotói szemlélet.

– Ez így van, ezzel egyetértek. Bár ellenpontként hozzáfűzném ide a végére: nekem magamnak mégiscsak azok az egzakt, fegyelmezett (egyébként kisszámú, de magas színvonalú képpel illusztrált) szövegek adták a legmaradandóbb élményeket, amelyeket ifjúkoromban olvastam; vizuális szempontból is, a saját képzeletem, a bizonyos „belső film” működésével.

Harangozó István

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2018/3.ÉS Páratlan oldalA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyKarácsonyi kalandHolly elveszett varázspálcájaRőtszakáll, a koboldkalózA királylány álmamacskarácsony
Belépés