Darvasi Ferenc első kötete érett darab, olyan igazi, zamatos – írja a fülszövegben Grecsó Krisztián.

- Okosan és fegyelmezetten adagolsz, mint egy sok kötetes, érett szerző: nekem is ez volt az érzésem. Mintha a legjobb prózaírói hagyományt folytatnád. A Bárka folyóirat szerkesztőjeként legutóbb például a békéscsabai Bodor Ádám estről írtál; a tudósítást úgy indítod, hogy mikor még csak kezdted az ismerkedést a kortárs magyar irodalommal, Krasznahorkain, Darvasi Lászlón, Tar Sándoron és Zalán Tiboron túl nem nagyon olvastál mást. Ez elég jó névsor!

- Ha a kisprózaírókat nézzük, valóban Darvasi Lászlón és Tar Sándoron nevelkedtem. Darvasi László „kínai” novelláit a mai napig újra és újra előveszem. De ha egyetlen nevet kellene mondanom, akkor Tar az, aki döntően befolyásolta nemcsak a novella műfajához való hozzáállásomat, de az életszemléletemet is. Nagyon ritkán olvasom már, de egyszerűen belém ivódott a világa, úgy érzem.

- Sorsok – ezt írtam fel magamnak olvasás közben. A novella mesélője mindig más. Emberismeret, együttérzés, finom megfigyelések – remekül tudsz a másik ember fejével gondolkodni, belebújsz sorsokba és ez nagyon izgalmas. Hogyan történik az anyaggyűjtés?

Nincs klasszikus értelemben vett anyaggyűjtés, nem sasolok folyton, hogy mit hasznosíthatnék majd íróként. Egyszerűen csak csinálom a dolgaimat, és olykor bekapcsol belül egy hang, hogy na, ezt kell megírnod. Azt sem állítanám, hogy különlegesen figyelmes lennék az emberekkel, vagy mindenki problémáira nyitott lennék, viszont jól tudok hallgatni, háttérbe vonulni – lehet, hogy a prózához ez is kell. Persze számtalan recept van…

- Kovács András Ferenctől hallottam, hogy a vershez szavak kellenek, a prózához meg mondatok. Elgondolkodtat. Mi a véleményed erről?

Van, hogy elég egy jó kezdőmondat, ami kirajzolja aztán a szöveg ívét. Máskor elég ránézni egy emberre, és ott van az arcán minden, vagy az öltözete, testtartása ad ki egy teljes történetet. „Meg kell a prózához érni, a hajamnak megőszülni”, mondhatnám a közismert dal sorait elferdítve: szóval, hogy talán a prózához – bármilyen régimódian is hangozzék ez – alapvetően sok-sok tapasztalat kell. És ha az megvan, jönni fognak a mondatok is.

- Te például az egyik novellában hosszan kanyargatod a mondatokat, a másikban meg rövid mondatokkal építkezel. Mitől függ ez?

Kezdetben volt egy alapvető vonzódás a hosszúmondatok felé, valószínűleg Krasznahorkai hatására, akitől nagyon szeretem például Az ellenállás melankóliáját (is). Jobban kézre esett eleinte hosszúmondatokat írni, de egy-két éve már tudatosabb vagyok ebben, és igyekszem a szereplők gondolkodásának megfelelő beszédmódot találni – plusz tömörségre törekedni, a felesleges köröket lecsípni. Rövidebb, kopogósabb mondatokban könnyebb ezt elérni, de hosszúmondatot is lehet úgy összerakni, hogy abban tényleg ne legyen semmi a valóban lényegi közléseken túl.

- Szép kis könyv! A borítón sínek és áramszedők jelzik szinte az elbeszélt sorsvonalakat. A kötet címe: Elválik, ahogy az egyik novella címe is. A szó kétértelmű...

A borítófotó nővérem, Darvasi Andrea munkája. Az év egyik leghidegebb napján, szétfagyott kézzel készítette a képet. Igen, a novella címe is többértelmű, és remélhetőleg a jelentések csak megsokszorozódnak, ha végigolvassa valaki a könyvet.

- Békési mikrokultúra, Pest periférikus körzete, valamint a pesti értelmiségiek, ezek a témák. A bemutatón Háy János elsősorban az információk késleltetését, leplezését, a hátravetett meghökkentő információt méltatta a novellákban, és ezt a megoldást briliáns titokfeloldásnak nevezte. Mit szólsz ehhez?

Lehet úgy írni novellát, ahogy – ha már említetted a nevét – Bodor Ádám teszi: gyakorlatilag minden titokban marad, soha nem mondd ki a szerző semmit, az olvasóra bízza teljesen a megoldást. Az ilyesmi zseniális. Én azonban inkább történetmesélős vagyok. Nagyjából végigmondom a megkezdett történetet, viszont az információk elhallgatása miatt a befogadó kénytelen az addig olvasottakat, a nézőpontját, a szereplőkhöz való viszonyát átértékelni.

- Mi lesz a következő könyved? Novelláskötet, regény?

Novellákon dolgozom. Novellafüzéren, de semmiképpen sem regényen. Hogy nagyprózát tudjak írni, elsősorban is más életkörülmények kellenének. És úgy érzem, az alkatomhoz, munkatempómhoz és létszemléletemhez sokkal közelebb állnak a kis formák. Jobban megy és jobban érdekel jelenleg egy-egy sors egy-egy mozzanatára koncentrálni csak, mintsem nagyobb, összetettebb rendszerben gondolkozni.


Szepesi Dóra

A szerző portréját Darvasi Andrea készítette

Darvasi Ferenc: Elválik
Palatinus Kiadó, 184 oldal, 2500 Ft