TERMÉSZETI CSODÁK BUDAPESTEN Bízisten elszégyelltem magam Bajor Zoltán zoológus minap megjelent – Budapest természeti kalauza – kötetét forgatván. Jó néhány évtizede élek a fővárosban, s a töredékét sem tudom, miféle csodák, kincsek vesznek körül. S e kincseket bármikor meglátogathatom. Védik, de nem bankban őrzik. Bajor Zoltán viszont szinte mindent meglát, ami mellett a hétköznapi ember simán elmegy. S ezt a szinte mindent foglalta egyetlen kötetbe. Növényekről, állatokról, védett természeti területekről, barlangokról, forrásokról, lápokról szólnak az oldalak, lenyűgözően szép képekkel, tudományos és elképesztő alapossággal (olyannyira, hogy még a tömegközlekedési megközelítést is tartalmazza). A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Budapesti Helyi Csoportjának elnöke, szimpóziumok rendszeres szereplője, önkénteseket szervez természetvédelmi munkára. Mindössze 31 éves… - A természet és teremtményeinek – úgy tűnik – "gyárilag kódolt" szeretetén kívül mi indította e mű elkészítésére? - Tizenhét éves korom óta foglalkoztat a természetvédelem. Kisebb koromban a családi telken kezdtem el ismerkedni a természettel. A növények érdekeltek, de azután szerencsémre találkoztam egy idős madárgyűrűző úrral, Binder Józseffel, aki megismertetett a Madártani Egyesülettel. Itt dőlt el a sorsom, összetalálkoztam egy olyan civil szervezettel, ahol professzionális szinten foglalkoztak természetvédelemmel, madármegfigyeléssel. Egyre aktívabban részt vettem az egyesület budapesti csoportjának az életében, 16 éves koromban már volt annyi faj-, illetve helyismeretem, hogy kirándulásokat vezethettem. Sőt, megválasztottak a helyi csoport titkárának. A sokak által ismert Schmidt Egon hagyományait követve, mindig Budapesten kívülre – rendszerint nagyon messzire – kirándultunk. Mért menjünk olyan messzire – gondoltam –, ha már egyszer budapesti helyi csoport a nevünk, derítsük ki, milyen érdekességek vannak a fővárosban. Szép lassan elkezdett gyűlni az információ: jogi-, szakmai-, kutatási anyagok, személyes tapasztalatok. Felvettük a kapcsolatot a főváros területén működő Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal, a kerületi önkormányzatokkal. Beigazolódott, hogy igazam van, viszont az is kiderült, hogy rengeteg a fehér folt. Ezeket a fehér foltokat kezdtem bejárni – elsősorban a beépítetlen külterületeken – a tanulmányaim, majd a munka mellett, s most már szerencsére a főállásom – a helyi védettségű területek természetvédelmi őrzése a Fővárosi Önkormányzat megbízásából – is ehhez fűz. Az a dolgom, hogy ezeket a területeket járjam, dokumentáljam a természetkárosítást, felmérjem a madár-, illetve növényállományt. - Mi motiválta, hogy az összegyűlt anyagot közreadja? - Utánanéztem, milyen szakirodalma van a főváros természetvédelmének, kiderült, hogy igencsak szegényes. 1942-ben jelent meg egy könyv Budapest élővilágáról, majd 1958-59-ben kicsit szakmaibb, de nem kifejezetten természeti értékekkel foglalkozó tanulmánykötet. Azután semmi. És azóta rengeteg mindent elvesztettünk. Viszont annyi új ismeret birtokába jutottam, hogy érdemesnek tartottam egy, a mai viszonyokat tükröző természetkalauz elkészítését. - A 13 év alatt, amíg az anyagot gyűjtötte, nyilván nagyon sok változás történt. - Rengeteg. Hogy csak egyet emítsek: öt évvel ezelőtt még a Tétényi-fennsík éppen a közigazgatási határon fekvő sziklagyepeinek egy részét ledózerolták, lakóparkot akartak csinálni, de szerencsére a környezetvédelmi hatóságok leállították. Így is jó tíz évre visszavetette a terület épségét. Azóta szépen települ vissza a sziklagyep. Vannak pozitívumok is, nem csak elvesztünk, vissza is nyerünk területeket a természetnek. - Fantasztikus fotók illusztrálják a könyvet, s azok is az önéi. Hol tanult meg így fotózni? - Autodidakta vagyok. Gyakorlatilag úgy jutottam viszonylag jónak mondható szintre, hogy volt/van néhány jóbarátom, akikkel együtt kezdtünk fotózni, és megmutattuk egymásnak a diáinkat. Kritizáltunk, s ezzel gyakorlatilag húztuk egymást fölfelé. A könyvben szereplő fotókat – egy kivételével – én készítettem. Külön érdekességük talán, hogy valóban Budapesten belül, az adott élőhelyen készültek. - Zoológus, biológus, ornitológus, természetvédő, De hogy a fenébe keveredik maga barlangba? - Nem vagyok barlangász, de elég sok barlangban jártam. Budapest alatt több mint 140 barlang van, amit a világon talán csak egy-két város mondhat el magáról. Főváros pedig egyáltalán nincsen. - Érdemes lenne angolul és németül is kiadni, s akkor a külföldiek nem csak a Halászbástyát csodálhatnák meg, hanem – például – a barlangokat is. - Felvesszük a versenyt a világ legszebb városaival is. Hálás lehetek a Kossuth Kiadónak, hogy felvállalta a kötet kiadását, hogy legalább a magyar természetkedvelők kezébe eljusson. - Vannak olyan igazán szerény külsejű növények, amelyekről az ember azt gondolja, hogy gyom, gaz. Az Ön könyvéből pedig kiderül, hogy – például – az egyiknek széleslevelű gyapjúsás, a másiknak fényes poloskamag a neve, és mindkettő ritka, védett növény. - Ez is sarkallt a könyv megírására, mert Budapesten több mint 150 védett növényfaj honos. Amikor kirándulókat kalauzolunk, mindig meglepődünk, hogy mennyire rácsodálkoznak az addig előttük ismeretlen természeti értékekre. Mert nagyon-nagyon nem ismerik. És a fővároson kívüli természeti értékeket is csak kevéssé. Az emberek többet hallanak egy nemzeti parkról, mint – mondjuk –, a turjános természetvédelmi területről. A helyi védettségű területek ismertsége mindenhol – országszerte is – nagyon alacsony. Amit minden nap látunk, nem érdekes számunkra. Ahogy a párizsiaknak sem az Eiffel-torony. Egy ezzel kapcsolatos történet: Franciaországból látogatott ide egy házaspár, és a feleségnek az volt a leghőbb vágya, hogy a Sashegyen megnézzen egy olyan növényt ami Európában is ritkaság. Mert ő Franciaországban hallott róla, mi meg minden nap ott járunk, s nem veszünk róla tudomást. - Ha már erről beszélünk, volt egyfajta kulturális missziós szándéka is? - Igen, mert a természeti értékekhez szorosan kötődnek – főleg egy ilyen nagyvároson belül – olyan kulturális érdekességek, értékek, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Sok olyan érték van a könyvben, ami eleve emberi közvetítés során alakult ki, mint például a Botanikus Kert, az Állatkert vagy egy arborétum. Hegedűs Eszter Bajor Zoltán: Budapest természeti kalauza Kossuth Kiadó, 256 oldal, 3990 Ft.