A lelket edzi az irodalom
Beszélgetés Pálinkás Józseffel, az MTA elnökével

Szimbolikus jelentőségű, hogy a hazánkban széles körben ismert személyiségekkel az olvasásról folytatott beszélgetéseket a Magyar Tudományos Akadémián kezdem. A díszlépcsőn fölfelé ballagva van idő elgondolkodni, hogy gróf Széchenyi István a magyar nyelv érdekében szorgalmazta az Akadémia megalapítását. Az intézmény kezdetben is sikerrel pártfogolta az irodalmat, színjátszást, gyűjttette a népköltészetet, színműveket íratott, megalapozta a hazai tudományos könyvkiadást.
Mára – noha a Nyelvi és Irodalmi Osztály az első az MTA tizenegy osztálya közül, s még két másik képviseli a humán diszciplínákat – többségbe kerültek a természettudományok. Az MTA fizikus elnöke, Pálinkás József a közel kétszáz esztendő utolsó hat évtizedében történt hangsúlyeltolódással kezdi a beszélgetést:

– Kétségtelen, hogy hajdanán a filozófia sokkal nagyobb szerepet töltött be a mindennapi életben, mint ma, összehasonlítva, mondjuk, az akkor még alig létező biológiával. Ahogy kitágult a tudományok köre, úgy csökkent a társadalom- és bölcsészeti tudományok relatív súlya. De az akadémia tagjai, bármi legyen is a szakterületük, köztudottan jártasak mind az irodalomban, mind a történelemben.

– Fontosnak tartja ezt a tudomány mai, erősen specializálódott világban is?

– Talán minden korábbinál fontosabb ez most ahhoz, hogy el tudjunk igazodni a világban. A tudás, a tanítás mindig ezt a célt szolgálta, s ehhez manapság sok minden hozzátartozik az eszmetörténet valamilyen szintű tanulmányozásától kezdve addig, hogy ha egy fizikus tudni akar a biológiai újabb eredményeiről, akkor ismeretterjesztő szakirodalomból tájékozódik.

– Változtak-e elnök úr olvasmányai attól, hogy komoly közéleti szerepkörbe került?

– Nyilván közéleti szerepemmel is összefügg, hogy manapság közgazdaságtani és politikai szakirodalmat is gyakran forgatok, míg korábban a fizika eredményeit feldolgozó művek mellett többnyire a szépirodalmat bújtam. A körülöttem levő világ megértéséhez tanulmányozom például John Kekes könyveit vagy a befolyásos angol konzervatív filozófusnak, Roger Scrutonnak az írásait. Ha akarjuk, ha nem, körülvesz bennünket a globális pénzügyi válság és ennek nyomán egy gazdasági recesszió, szerintem ez a mai értelmiség nagy részét arra indítja, hogy ezekkel kapcsolatosan olyan ismeretet szerezzen, amely segít ennek a folyamatnak a megértésében. Ezerfajta hatás ér bennünket, de ennek még mindig a könyv az egyik fő forrása, noha az interneten fellelhető információk egyre jobban meghatározzák azt, hogy ki mit lát, ki mit ismer, tud a világról.

– Mindenkinek van első olvasmányélménye, az öné mi volt?

– Verne Tizenöt éves kapitányát olvastam végig először hét-nyolc évesen. Nem voltam csodagyerek, csak a nagynéném már iskoláskorom előtt megtanított írni-olvasni. Emlékszem azt a kötetet a kis falusi vegyesboltban vették meg nekem a szüleim. Később nagy hatással volt rám Az öreg halász és a tenger, az Iván Gyenyiszovics egy napja, a József és testvérei Thomas Manntól, az Édentől keletre Steinbecktől vagy Saint-Exupéry Éjszakai repülése.

– Vajon ezek nem csak a múlt század első kétharmadában születettek élményei, hiszen ahogy hallani, a fiatalok nagy része olyannyira idegenkedik az olvasástól, hogy Gárdonyit és Jókait is egyszerűsítve kell kiadni, hátha így a kezükbe veszik?

– Elvi és gyakorlati szempontból is elfogadhatatlannak tartom, hogy ezeknek a könyveknek a tartalmi kivonatait változatlan szerzőjelöléssel megjelentetik. Ez egyrészt plágium akkor is, ha ennyi évvel a szerző halála után már nem kell jogdíjat fizetni. Másrészt a kulturális örökségünk olyan rongálása, mintha a Parlament egyharmadát lebontanánk és kocka alakú házat építenénk oda, mondván, hogy a mai ember nem szereti ezeket a díszeket meg furcsa cirádákat. Harmadrészt pedig ez az igénytelenségnek tett engedmény. Ha sokan mennek az utcára, és azt mondják, legyen szabad a rablás, akkor talán azt fogjuk mondani, hogy na jó, akkor egy kicsit lehessen lopni? A fiatal nemzedék fizikailag elpuhul, mert nem hajlandó testmozgásra, de elsatnyul szellemileg is, mert nem hajlandó szellemi erőfeszítésre, és elsatnyul lelkileg, mert nem hajlandó lelki erőfeszítésre. Könnyebb a tévé, bugyuta történeteit nézni, amelyek még csak érzelmileg sem érintik meg nézőjüket.

– Ön volt oktatási miniszter is, miféle megoldási lehetőségben bízik?

– Nem tartom helyesnek, hogy a fiatalok erőfeszítések előtti megtorpanásának engedjünk a nevelésben. Ha olyan fizikai állapotban vagyok, hogy könnyedén föl tudok menni egy hegyre, s onnan körülnézni, akkor ez kellemes élményem marad. Ha valaki az első húsz méter után lerogyik, akkor a kirándulás az ő számára érthetően nem jelent örömet. Az olvasással nagyjából ugyanez a helyzet. Ha nem tudják elérni azt a küszöböt a diákok, amelytől kezdve az olvasás élményt jelent, akkor baj van. Valahogy ezt a gátat kellene áttörni. Hogy a mai tanulók később megértsék a világot, és ne lehessen őket egyszerű furfanggal is becsapni, ahhoz szellemi erőfeszítésre van szükségük, amelyre a fizika vagy a matematika megtanulása vagy egy könyv elolvasása teszi alkalmassá őket. És a szépirodalom nemcsak az értelmet, de a lelket is megedzi.

– Miként értsük, hogy az olvasás megedzi a lelket?

– Nem véletlenül említettem kedvenceim között Az öreg halász és a tengert meg az Iván Gyenyiszovics egy napját. Mindkettőben fölösleges valójában a főhősök iszonyatos erőfeszítése: a halnak csak a csontváza marad partra éréskor, a fagyban fölépített ház a tavaszi olvadáskor összedől. A túlélésért vállalják a hősök a keserves szenvedést. A mai fiatal élete során szembekerülhet olyasmivel, ami hihetetlen küszködést követel tőle. Az ilyen könyvélmény megsokszorozhatja az erejét. Vagy: tudja mit tegyen, ha szegény és korábban nem befolyásos emberként hirtelen döntéshozó helyzetbe kerül, amennyiben olvasta hogyan viselkedett a gödörből kikerült József a felügyelete alá utalt emberekkel a fáraó számadójaként Thomas Mann művében. A kortársak közül pedig Szilágyi István Hollóidő-jét említeném, amely azzal szembesít, hogy ha egy közösség életben akar maradni, meg kell szilárdítania az összetartó erőit. Abban segítenek az irodalmi alkotások, hogy a saját életünkben helyesen éljük meg az ilyen helyzeteket.

Mátraházi Zsuzsa