Mi történt a Százholdas Pagonyban?
Megjelent a Micimackó folytatása
Beszélgetés a fordítóval, Révbíró Tamással

Több mint 80 évvel A. A. Milne második és egyben utolsó Micimackó-története után
megjelent a világ leghíresebb medvéjének jogtulajdonosok által engedélyezett
folytatása, melyet az angolszász megjelenés után mindössze egy héttel magyarul is bemutatott a Móra Kiadó. Az új történet szerzője David Benedictus brit író, színpadi szerző, forgatókönyvíró és színházi rendező; feladata volt, hogy az 53 éve elhunyt Milne
szellemét felidézve írja meg Micimackó (eredeti nevén: Winnie-the-Pooh) és
barátai újabb történetét. Az illusztrátor, Mark Burgessnek szintén a 33 éve
halott E. H. Shepard stílusában kellett a kedves szereplőket újrarajzolnia.
Micimackó története időben egy évvel később játszódik, mint az  1928-ban megjelent második rész, a Micimackó kuckója. Róbert Gidából kiskamasz lett, Micimackó pedig felszedett magára néhány kilót. Tigris időközben megszerette a szedret, a szereplők kriketteznek, megjelenik a színen Vilma, a vidra, alapvetően azonban semmi nem változott a Százholdas Pagonyban: itt van Malacka, Nyuszi, Füles, Bagoly, Kanga és Zsebibaba is. Benedictus – aki tíz évvel ezelőtt producere volt a brit színészek  közreműködésével készült Micimackó hangfelvétel-változatnak - komolyan vette a feladatot: elment a Kelet-Sussex megyében található Ashdown-erdőbe (Milne e helyszín alapján alkotta meg az eredeti történet színhelyét), beült egy kocsmába és megírta a szinopszist. Nem kapott teljesen szabad kezet (Nyusziból például nem lehetett kalóz), de a végső, jóváhagyott  változat remek olvasnivaló lett - még akkor is, ha nyilván lesznek, akik azt  mondják majd, a Micimackót nem lehet folytatni. A magyar változat is vegyes érzelmeket váltott ki az olvasókból. A fordításról Révbíró Tamást kérdeztem.

- Van-e valamilyen különleges kötődése a Micimackóhoz, vagy a gyermekirodalomhoz egyáltalán, hogy vállalta a fordítást? A fordítási repertoárjában látom, szerepelnek a gyermekirodalom darabjai, de nem ezek a jellemzőek.
- Néhány mesét valóban fordítottam már korábban is. Ezek közül a legfontosabb az Alice Tükörországban, amelynek előzményét Kosztolányi Dezső ültette át... Az ő munkájához kellett felnőnöm, huszonéves pályakezdőként! (Néhány évvel ezelőtt, egy új kiadás kedvéért átnéztem a fordításomat, és nagy örömömre nem is kellett sokat igazítanom a szövegen.)Természetes, hogy elvállaltam a fordítást! Budapesten Micimackóról utcát is elneveztek — ez a mese már-már szent szövegnek számít Magyarországon. Az ilyen anyaggal dolgozni különleges öröm. A gyerekeknek szóló művek a fordító számára nem különböznek a többitől. Ugyanúgy magára kell öltenie a szerző köntösét, mint minden más esetben. Az ideális eredmény az lenne, ha a fordítás olvasója ugyanolyan élményben részesülne, mint az eredeti mű olvasója a maga idejében. Persze ezt megvalósítani nem lehet, csak törekedni a megközelítésére.
- A jogtulajdonosok szigórú feltételeket szabtak a folytatáshoz. Ez az Ön kezét is megkötötte, csak Önnek nem az eredeti szöveghez, hanem a zseniális Karinthy Frigyes (illetve ma már tudjuk, hogy a sok nyelven beszélő Mici néni) fordításához, elnevezéseihez és nyelvezetéhez kellett alkalmazkodni — ami szerintem, jól sikerült. Mi volt ez az Ön számára? Munka? Játék? Kihívás?
- Semmiféle rendkívüli megkötéssel nem kellett bajlódnom. A legjobb tudásom szerint dolgoztam, ahogy mindig. Munka volt, de ezúttal nemcsak az, hanem mindennapos örömforrás. Szerencsés vagyok: fordítói pályámon nem is volt ritka az ilyen kegyelmi állapot, amikor reggelente alig vártam, hogy leülhessek dolgozni, annyira magába ölelt, a közegébe vont a mű, amelyet fordítottam. Ezúttal is így történt.
- Az interneten olvastam hideget-meleget erről a vállalkozásról. Biztosan számítottak rá, hogy lesznek lelkes Micimackó rajongók, akik örvendeznek a folyatás láttán és lesznek, akik eleve elutasítanak minden új történetet. Mi tagadás, a Disney Stúdió rajzfilmsorozata számomra is elijesztő volt. Számoltak ezzel?
- A kiadó bizonyára számolt, engem azonban meglepett a tiltakozás. El sem tudom képzelni, miért ne folytathatná valaki — például — a Hamletet, az Anyegint, vagy, Uram bocsá’, az evangéliumot? A kész mű, az eredmény ismeretében lehet eldönteni, hogy érdemes volt-e belefogni. Aki látatlanban elutasítja a hasonló próbálkozásokat, az korlátozza a szabadságot — legalábbis a magáét. (Ismertem olyan kissrácot, aki rajongásig szerette, mohón habzsolta a Walt Disney-féle Micimackó-rajzfilmeket, és nem ártott meg neki. Remek, tehetséges, ambiciózus és sikeres fiatal férfivá serdült.)
- Hogy sikerült az angliai, az amerikai kiadás után egy héttel megjelentetni a könyvet? Az eredeti szöveg, így nyilván már a jogok megvétele előtt a kiadó birtokában volt. Egyáltalán mennyi idő állt rendelkezésre a fordításhoz?

- A könyv nem nagy terjedelmű, így néhány hét alatt sikerült elkészülnöm a fordítással, beleértve a versikéket is. Az a ritka eset állt elő, hogy határidő előtt szállítottam a kéziratot, volt idő a szerkesztővel alaposan végigbeszélni, finomítani a szöveget.
- Mi a véleménye Benedictus meséjéről? Akár Milne is írhatta volna, vagy annak csak gyenge mása?
- Hozzá nem tesz, az biztos. Benedictus nagyon bájos, sok helyen kongeniális folytatást írt, Milne műve pedig úgy teljes, úgy kerek, ahogy évtizedeken át ismertük. Mégis általános emberi reakció, hogy ha megkedvelünk egy kitalált személyt, legyen az az elmés nemes Don Quijote de La Mancha, Lemuel Gulliver, Toldi Miklós, Lord Emsworth vagy Rocky Balboa, örömmel látjuk viszont, szeretjük a róla szóló új történeteket. A három testőr és Monte Cristo grófja is átélt új kalandokat, bár azok nem lettek annyira híresek és sikeresek, mint az első rész. Egyértelmű, hogy nemcsak lehet: szabad is ilyet csinálni.

Szénási Zsófia

David Benedictus: Micimackó visszatér
Illusztrálta: Mark Burgess
Fordította: Révbíró Tamás
Móra Kiadó, 136 oldal, 2690 Ft