Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Osvát Ernő
Aforizmák
Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Osvát Ernő <br> Aforizmák Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék
Interjú Kocsis András Sándorral

Húspogácsa a hamburgerben
Beszélgetés Kocsis András Sándorral

Ma még „dúl” a gazdasági válság, ám a könyvszakmában célszerű hosszabb időszakra előre tervezni, hiszen például egy vaskosabb regénynek csak a lefordítása hónapokat, akár félévet is igénybe vehet, és előtte, utána is van időigényes tennivaló… Ha elhihetjük a közgazdászok „jóslatait”, a válságon előbb-utóbb túlleszünk. Kocsis András Sándort, a Kossuth Kiadó vezérigazgatóját, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnökhelyettesét kérdeztem meg, mi várható a könyvszakmában a válság után?
- A válsággal kezdem. A könyvszakmában ez egy elhúzódó folyamat volt, amelynek idén nyáron, ősszel már erősen lehetett érzékelni a hatását. Az első fázisa a Frankfurti Könyvvásár volt, tavaly javában zajlott a pénzügyi válság, de Frankfurtban a következményei még nem jelentek meg a kiállítók körében, idén viszont már nagyon keményen hatott a résztvevőkre. A nemzetközi piacon megváltozott a tárgyalások hangulata, a metodológia, a megközelítés módja. Bizonyos szempontból ez pozitívum, érezhetően megkopott az „erőből történő” tárgyalási pozíció, nagyon sok neves külföldi kiadónak is rá kellett döbbennie, hogy a piacáért irgalmatlanul meg kell küzdenie. Az Egyesült Államokban egyes könyvpiaci szegmensek nagyon nagyot zuhantak, Németországban többé-kevésbé tartja magát a könyvpiac, a pénzügyi válság nem egyformán hat a tankönyvre, szakkönyvre, szépirodalomra, lektűrre, ez országonként változó.
Magyarországon kettős hatás érvényesül, a pénzügyi, gazdasági válság következményeit felerősítette az, hogy a magyar könyvpiacon a tíz-tizenöt évenként visszatérően megjelenő belső túltermelési válság is most érte el ciklikus csúcsát. Ebből adódik, hogy rendkívül feszült a pénzügyi helyzet, nagyon sok esetben tapasztalhatók fizetési csúszások. Éppen a Könyvhétben olvastam egy interjút, aminek az volt a kicsengése, „hogy a mi kiadói csoportunk tisztességes, és csakis mások a felelősek a kialakult helyzetért”. Nem tartható az a megközelítés, hogy csak a környezet a hibás. Mindenki felelős a döntéseiért.
A túltermelés miatt természetesen sok kiadó úgy reagált, hogy visszafogta a termelést, és a készleteit piacra dobta csökkentett áron. Ez középtávon sok veszélyt jelent. Itt térek át arra, hogy mi várható ezután.
Két okból veszélyes ez a reakció. Az egyik, hogy azok, akik – sok szempontból jogosan – visszafogták a termelést, rossz helyzetbe kerülhetnek, mert amikor jön a konszolidáltabb időszak, nem rendelkeznek majd olyan termékkel, készlettel, amellyel újra komoly szereplőként jelenhetnek meg a könyvpiacon. A másik: a túltermelésből következően ma elképesztő leárazások zajlanak a könyvszakmában. Ez gazdaságilag ugyan indokolt, racionális, számomra mégis nehezen elfogadható a mértéke, formája. Ez újra kialakít egy olyan vásárlói attitűdöt, amit megéltünk már a kilencvenes évek elején, derekán, vagyis hogy „csak ki kell várni, a kiadók úgyis engedni fognak az árból, és olcsóbban hozzájutunk a könyvhöz”.
Ezenkívül is látok gondokat a jövőnket illetően. Nagyon rossz, hogy rendkívül feszült helyzet alakult ki a kiadók és a kereskedők között. Korábban is veszélyesnek láttam azt a fejlődési ívet, hogy a magyar könyvszakma teljesen átstrukturálódott, és mára már alighanem a Guinness rekordok könyvébe kerülhetnénk a bevásárlóközpontokban található könyvesbolt-négyzetmétereink számával. Ez kereskedői oldalról hatalmas befektetést igényel, és az állandó költségek kitermelése is kényszerű folyamatos küzdelem részükről. De nem elfogadható, hogy több cég válságreakcióként, a költségnövekedést elsősorban a kiadók rovására, árrés-emeléssel akarja kompenzálni.
Ez a kiadók tönkretételét jelentheti, hiszen az árrés már amúgy is magas, vagyis árrés-emeléssel még kevesebb marad a kiadónak. A kiadók terhe az is, hogy önköltségi áron 8-9 milliárd forint van kihelyezve a kereskedőkhöz forgóeszközként könyv formájában. Ez nagyjából állandó érték, ahogyan a könyv fogy, a kiadók úgy töltik fel a készletet. Ezt az összeget úgy kell elképzelni, mint amit a magyar könyvkiadók összeadtak, és átadtak a kereskedőknek. Természetesen pontosan tisztában vagyok a kereskedők helyzetével, szerepével a magyar könyvpiacon, csak rendkívül fontosnak gondolom, hogy mindig mindenki lássa a dolognak mind a két oldalát. Látom a kiadók felelősségét is, nem kívánom egyoldalúan megfogalmazni ezeket a problémákat, azt viszont határozottan elutasítom, hogy több kereskedő csak azt a megoldást tudja elképzelni, hogy vagy az árrés mértékében próbálja nehéz helyzetbe hozni, megzsarolni a kiadókat, vagy pedig olyan késedelmesen fizet, hogy az önmagában felér másfél-két százalékos árrés-emeléssel a mai kamatszint mellett.
A gondokat csakis egy jóval partneribb, harmonikusabb, nem erőből történő együttműködés oldhatja meg. A könyvszakma egy szorosan összekapcsolódó ötelemű lánc, a papírral kezdődik, majd következik a nyomda, középen van a kiadó, ezután jön a kereskedő és a végén ott a vásárló. A kiadó szendvicseffektusban létezik ott középen, őt harapják két oldalról: a nyomda leszállítja a könyvet, és várja a pénzét, a kereskedő átveszi bizományos értékesítésre a könyvet, majd ha eladja, vagy kifizeti határidőre a kiadónak, vagy késve fizet... Nem a kiadói és a kereskedői szakmát akarom szembeállítani, ez igen távol áll tőlem, csak mint tényt fogalmazom meg, hogy a szakmai struktúrából adódóan ez a helyzet alakult ki.
A kiadóknak is van feladatuk a jövőt illetően: sokkal moderáltabban kell a kiadói filozófiát kialakítani, sokkal piacérzékenyebben, felelősen, tekintettel kell lenni a gazdaságossági szempontokra, de ezzel együtt, igenis meg kell fogalmazni azokat a szempontokat és érdekeket, amelyek a kereskedelemmel való korszerű kapcsolatukat jelenti.
Megváltozik a világ, már változásban van, és a kiadóknak figyelembe kell ezt venni, megjelent az e-világ, megjelennek olyan publikációs formák, amelyek a hagyományos könyvszakmától eltávolodnak, ahol a kiadói szakma ezt nem tudja megakadályozni, ott tessék az élére állni. A kiadóknak nagyon innovatívnak kell lenniük, ma már nagyon sok mindenre nem reagálhatunk a hagyományos módszerekkel, hagyományos módon.
K. J.

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/2. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés