Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Babák magyar
népi viseletben
A hosszú hajú
királykisasszony
A hanta banda -
Őskori kaland
Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék Babák magyar <br> népi viseletben A hosszú hajú <br> királykisasszony A hanta banda -<br>Őskori kaland
Interjú Tóth Erzsébettel

A berlini fal lerombolása 30 éve kezdődött
Dokumentumkötet az 1979-es lakitelki találkozóról


Ez volt az első. Jelen volt a nagy öreg, Illyés Gyula és számos, azóta szép karriert befutó fiatal értelmiségi. A téma: a nemzeti öntudat, a nemzet eszméje. A kérdések és a rájuk adott válaszok ma is aktuálisak, talán aktuálisabbak, mint annak idején. A találkozó felidézése alkalmat adott a továbbgondolásra és a jövőbeni eszmecserére. A kötet egyik szerkesztője a friss Ratkó József-díjas Tóth Erzsébet költő, publicista, aki alaptagja volt a találkozónak.

- A kötet egyrészt régi dokumentumokat tartalmaz: a Forrás 1979. szeptemberi számát, amelyet teljes egészében a találkozónak szenteltek, Lezsák Sándor kézzel írt jegyzeteit, céduláit az ügyintézésről, besúgói jelentéseket, Illyés Gyula beszédét CD-n, valamint a kötet legnagyobb részét kitevő visszaemlékezéseket, esszéket arról, hogy a résztvevők hogyan gondolnak a 30 évvel ezelőtti eseményekre és mit jelent számukra ma mindez…
- Volt egy társaság harminc évvel ezelőtt, akikkel elkezdtük a Fiatal Írók Körén belül a beszélgetést, nemsokára jött a rendszerváltás, sokfelé szóródtunk, volt, aki politikai karriert futott be, volt aki irodalmit, volt, aki tudományost. Sokáig nem találkoztunk egymással. A lakiteleki filmszemlén merült fel Lezsák Sándorban, hogy harminc éve volt az első találkozás, és erről meg kéne emlékeznünk. Elővettük a régi, 1979-es Forrást, amely ezt az eseményt megörökítette. Az új kiadványnak az alapját a korabeli fotók adták, mert Bahget Iskander annak idején végigfotózta a találkozót. A kor és a találkozó hangulatát, akkori énünket kiválóan visszaadják a felvételei. Iskander mindent megőrzött. Elkezdtem összeszedni a társaságot, ami korántsem volt könnyű feladat. Valóságos nyomozást kellett folytatni – mint egy érettségi találkozónál – hogy felkutassuk a résztvevőket. Nehéz volt rávenni az embereket, hogy megírják akkori élményeiket, le kellett győzniük szorongásaikat. Sokan eltávolodtak akkori eszméiktől és magától a politikától. Én magam is teljesen hátat fordítottam egy időben a politikának és szinte Lezsák Sándor maradt egyedül, aki képviselte mindazt, ami ott elhangzott. Nagyon sokan nem vállalnak ma közszereplést az akkoriak közül. Volt, aki pártfunkcionárius, volt, vagy besúgó és ebből az okból nem akart nyilatkozni, de volt olyan is, aki a múltját felvállalva bátran írt a kötetbe akkori érzéseiről. Nem a régi sérelmeket akartuk felhánytorgatni, hanem újra beszélgetni az akkori felvetésekről. Most van a berlini fal lerombolásának a 20. évfordulója, de ha megnézzük akkori írásainkat, azt mondhatjuk, tulajdonképpen a folyamat már harminc éve elkezdődött. Akkoriban nagyon harcos, bevállalós társaság voltunk. A hatalom nem bírta a tabusértést, rögtön retorziót alkalmazott. Mi már akkor demokráciáról, szólásszabadságról, nemzeti önismeretről beszéltünk. A nemzeti önismeret kérdése központi kérdés volt a találkozón, bár akkor mi magunk sem sejtettük, mennyire fontos és aktuális kérdés ez, ami harminc év múlva és éppoly megkerülhetetlen kérdés, mint 1979-ben volt. Minden egyén a nemzetben éli meg a maga sorsát Káintól, Attilán át a mai napig. Már akkor is volt vita köztünk, hogy melyik az első: a nemzetközpontú értéktudat, vagy az értékközpontú nemzettudat. Ez a mai napig kérdés. A szocializmusban nem lehetett nemzetről beszélni, csak internacionalizmusról. Illyés Gyula személye védőernyőt nyújtott a találkozónak, hiszen hozzá nem mertek nyúlni a hatalom képviselői. Az akkor erőszakosan lecsitított nemzeti sérelmek a rendszerváltás után felszínre törtek, gondoljunk csak a körülöttünk zajló háborúkra, az itthoni cigánykérdésekre, vagy a szomszédos országok magyarveréseire.

- A nemzeti önvizsgálat a kötet írásaiban ma is előkelő helyet kap.
- Saját sorsunkon – sikereinken és kudarcainkon - keresztül kirajzolódnak az elmúlt harminc év eseményei. Van, aki nagyon személyes írást adott közre, van, aki inkább tudományos publikációt. Hihetetlen szomorú az elénk táruló kép: mindenki azt mondja, hogy a helyzet csak romlott, a 30 évet elvesztegettük. A globalizáció kártékony hatása ellen a gazdaságilag és lélektanilag felfegyverkezett országok jobban tudnak védekezni, mint mi. A pártosodás teljesen eluralta az országot, minden oldal csak a maga holdudvarára figyel és hiányzik egy csoport, aki az egész nemzetért felelősséget vállalna. Sokan tartanak attól, hogy elmondják, mit gondolnak a politikáról, hogy kire szavaznak, mások nagyon is vehemensen és másokat megbántva védelmezik nézeteiket. Mi senkit nem befolyásoltunk abban, mit írjon, mégis ez lett a végeredmény. A könyvnek mégsem csak pesszimista kicsengése van, hanem elkezdődhet ennek nyomán egy beszélgetés, hogy mi lesz, mi legyen holnap. Ez a könyv azt fogalmazza meg, hogy lépni kell, nem lehet egyszerűen becsukni, és nem továbbgondolni. A tisztánlátást, az elszámolást segíti elő. Idézni szeretnék Illyés Gyulától egy passzust: „Valóságosan a jelent a múlt kétségbeesettjei viszik előre. A múltat is teremteni kell. Egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják…s valamire való múlt megteremtéséhez néha nagyobb erő kell, mint a jövendőéhez: mindent pontosan a helyére kell tenni. A rosszul elrendezett, a rosszul megírt múlt föltámad, visszajár, állandóan zavarja az embert. A megíratlan idő egyszerűen el se megy: ködszerűen üli meg a tájat és az elmét. Barbár, mint a teremtés előtti sötétség.” Egyébként Illyés Gyulára szinte az összes írás nagy szeretettel és tisztelettel emlékezik, ugyanolyan etalon maradt, mint annak idején volt. Pedig sokan próbálják kikezdeni őt is.

- A résztvevők hány százaléka vállalta a közreműködést?
- Többen meghaltak már, de kevesen vállalták. Legalább 150-en voltunk annak idején, persze a megyei emberekkel és besúgókkal együtt. Ebben a kötetben harminc írás szerepel. Vagyis az egyötöde. A névsor így is imponáló: Görömbei András, Márkus Béla, Bíró Zoltán, Fekete Gyula, Kulin Ferenc, Mózsi Ferenc, Szilágyi Ákos, Buda Ferenc. Kiss Gy. Csaba, Alexa Károly, Pálfy G.István, Lezsák Sándor, …Nem annyira irodalmárok, mint inkább társadalomtudósok és esztéták. Én magamban kevéssé tudom elválasztani a kétféle tevékenységet. Májusban egy konferenciát is rendeztünk a témában, tulajdonképpen ez volt a könyv bemutatója. Tervezzük, hogy további konferenciákat szervezünk, leülünk beszélgetni egymással.
Szénási Zsófia

Fiatal írók találkozója
Lakitelek, 1979-2009
Szerkesztette Tóth Erzsébet, Agócs Sándor
Antológia Kiadó, 229 oldal, CD-melléklettel, 2500 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/3. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés