Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Osvát Ernő
Aforizmák
Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Osvát Ernő <br> Aforizmák Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék
Interjú Vajda Miklóssal

Anyakép, amerikai keretben
Beszélgetés Vajda Miklóssal

Műfordító, szerkesztő, esszéista, író. Sok fordítása jelent meg az angol, amerikai és német irodalmakból. Több mint nyolcvan színművet is fordított, nem egyet ma is játszanak országszerte. Antológiákat szerkesztett magyarul az angol, angolul a magyar irodalomból. Déry díjas, a The Hungarian Quarterly főszerkesztőjeként a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki.. Fulbright-ösztöndíjas volt a Yale Egyetemen, osztrák-magyar kultúrhistóriát és műfordítást oktatott egy másik amerikai egyetemen. Bár egész életét a könyvek és kéziratok világában élte le, Vajda Miklós első saját könyve mégis csak 78 éves korában jelent meg: „Anyakép, amerikai keretben”. Kőből legyen annak a szíve, akit ez a memoár-esszé nem rendít meg. Korrajz is egyben, meg persze önéletrajz is, de középpontjában az édesanya figurája és kettejük kapcsolata áll. Nem volt éppen unalmas az élete: nagypolgári család, a keresztanya Bajor Gizi, aki a rajongásig szerette, s a háború alatt és után nehéz helyzetekben többször mentőangyalként szerepelt. Ragyogó stílus; a könyvnek egyetlen laza mondata, egyetlen töltelékszava sincs. Amilyen feszesen fogalmaz a könyvében, úgy válaszol a Könyvhét  kérdéseire is.

- Kitárulkozott
-Igen, de nem az volt a célom.
- Olvasás közben arra gondoltam: ez egy ambivalens kapcsolat, és számadás önmagával. Így van?
- Tartoztam vele az édesanyámnak, és magamnak is, hogy megírjam.
- Hogyan jutott odáig, hogy legbensőbb érzéseit megossza az olvasóval, engedjen magába nézni?
- Ha meg akartam írni ezt a kapcsolatot és az édesanyámnak, ennek a csöndes, szerény, zárkózott, sokat szenvedett hősnőnek az alakját, meg a vele való ambivalens viszonyomat, akkor mélyre kellett ásnom.
- Az édesanyjának sokféle arca volt. Milyen volt az igazi az Ön számára?
- Olyan, ahogyan leírtam. Ezért kellett könyvet írnom róla, mert annyira bonyolult alkat volt, és hát én is az vagyok, ennél fogva a kapcsolatunk is bonyolult lett.
- Melyik arcát szerette legjobban?
- A gyerekkorombelit. Bár akkor éppen eléggé elhanyagolt, a nagyvilági dáma szerepét játszotta. Rendkívül zárkózott volt, és nem volt könnyű közel kerülni hozzá. Mikor egyetemista voltam, ő meg (egy koncepciós per vádlottjaként –H.E.) börtönben, s utána is, nagyon közel álltunk egymáshoz. De akkor is tartottunk bizonyos távolságot. Én is ilyen vagyok. Bár én azért jobban meg tudok nyílni, mint ő.
- Lelkifurdalása van, hogy nem próbált közelebb kerülni hozzá?
- Azért van lelkifurdalásom, mert nagyon nehéz kamasz voltam. Válásommal, hatévi kényszerű állástalanságommal és nőügyeimmel, szinte élete végéig aggodalmat okoztam neki. Nehezen tudta követni a diákkori lázadásaimat, aztán a vakbuzgó vallásosságból átbillenésemet a ló másik oldalára. Jellemző, hogy évtizedekig titkolta előttem: Amerikában a Christian Science Church nevű szörnyű, sokmilliós szekta hálójába került. Tudta, hogy nagyon letolnám érte. Sok év után végül győzött a józan esze, kilépett, de már későn. Nagyon beteg volt már. És akkor fájdalmas, megértő szeretetben búcsúzhattunk egymástól.
- Amerikába érkezve neki nyilván segítség volt, nem tudhatta, valójában mit képviselnek.
- Készségesen bevett mindent, a bornírt marhaságokat is. Nincs gyógyszer, nincs orvostudomány, csak az imádság gyógyít. Görögkeleti volt, katolizálni szeretett volna, én, a renegát katolikus pedig még itthon lebeszéltem róla. Ezt sosem fogom megbocsátani magamnak. Ezért tudta beszervezni a minden bajra írt kínáló szekta. Élete egyetlen olyan lépése volt ez, amiért csalódnom kellett benne.
- A könyv kezdete – áll a konyhában, de nem a saját konyhájában – álomnak tűnik. Mennyi a történetből a valóság, és mennyit „álmodott” hozzá?
- Tökéletesen hiteles. Semmit sem adtam hozzá. Semmit. Csak kommentálom.
- Folyton froclizta az édesanyját, gonoszkodott vele. Miért?
- Magam sem tudom. Voltak idegesítő tulajdonságai, például a rémes német szavak, meg az olyanok, mint unszoárnyírt, prönyött, ákádémia, kárámell, táxi. Érzékeny vagyok a nyelvre, a szavakra, a stílusra. Ő Aradon ilyen nyelvi közegben nőtt föl, és vállalta magát, még velem szemben is. Én meg folyton nevelni akartam. Ez neki nagyon keserves lehetett, de lenyelte, én pedig rögtön megbántam, amint kimondtam. Ilyenek voltunk.
- De az utolsó találkozásukkor– röviddel a halála előtt – talán már meg tudták volna beszélni ezt is.
- Az a látogatás borzalom volt. Olyan, mintha egy halálraítélt cellájában jártam volna, az utolsó beszélőn.
- Mennyi ideig írta a könyvet?
- Lassan, kínlódva írok. 78 éves vagyok. Négy évig lektor voltam a Szépirodalmi Kiadóban, azután több mint 40 évig szerkesztő a The Hungarian Quarterly-nél. Megtanultam, hogyan kell tömöríteni egy szöveget, s hogyan kell feszesen, de hajlékonyan fogalmazni. Sok esszét, kritikát, publicisztikát is írtam.
- Hogyan jutott Bajor Gizi leveleihez?
- Huszár Tibor professzor találta meg a Levéltárban, ő küldte el nekem ezt a dokumentum-anyagot. Tudtam a levelekről, némelyiknek a fogalmazásában is részt vettem. Első ízben a Holmi 1997/3. számában jelent meg hosszú magyarázó bevezetéssel, „Kirakatper, családi háttérrel” címmel. Most rövid bevezetővel csak a dokumentumanyag jelenik meg a könyv végén, közte Bajor Gizi fantasztikus levelei Rákosinak az édesanyám ügyében, és az apparátus, az AVH belső jelentései, Rákosi ráfirkantott utasításaival.
- Meghatározhatatlan a könyv műfaja.
- Hibrid műfajú, mert memoár, esszé és szépirodalom keveréke. És nem időrendben beszéli el a kapcsolatot.
- Milyen visszajelzéseket kapott?
- A szakmában még semmit. Alig két hetes a könyv. De nagyon jókat, már a Holmi-beli három részes megjelenés után is. Sok baráti telefon, levél jött, ismeretlenektől és rég nem látott emberektől is. Az egyetlen, aki letolt, mint egy taknyos gyereket, a Londonban élő, 88 éves unokanővérem, aki imádta anyámat. Hogy ő csalódott bennem. Miért kellett azt írni, hogy az élete végén riasztó volt az arca? Ilyet nem ír meg az ember! De ha egyszer az volt! Az egész történet során kíméletlenül őszinte voltam, magammal szemben is, miért éppen ezzel tettem volna kivételt? Rosszul olvasta a könyvet, ha meg nem érezte benne azt a nehéz, fájdalmas, megértő szeretetet, ami a lényege, és ami megíratta velem.

Hegedűs Eszter

Vajda Miklós: Anyakép, amerikai keretben
Magvető Kiadó, 208 oldal, 2490 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/2. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés