Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Babák magyar
népi viseletben
A hosszú hajú
királykisasszony
A hanta banda -
Őskori kaland
Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék Babák magyar <br> népi viseletben A hosszú hajú <br> királykisasszony A hanta banda -<br>Őskori kaland
Interjú Elek Tiborral

Régi mesemondók örököse

Interjú Elek Tibor irodalomtörténésszel          

A Gion-életmű újrakiadását két éve kezdte el a Noran Kiadó. Gion Nándor írói világa címmel nemrég monográfiát jelentetett meg, melynek szerzője, Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus, a Bárka folyóirat főszerkesztője, akinek ez a nyolcadik önálló kötete, s aki egy korábbi, 2001-ben megjelent monográfiájában az erdélyi Székely János életművét is feldolgozta már.

Az új symposionista nemzedéktársaival együtt induló vajdasági Gion Nándort sokan a 20. század utolsó évtizedei magyar prózairodalmának egyik legfontosabb alkotójaként tartják számon. Ugyanakkor azt is tapasztalhatjuk, hogy az elmúlt évtizedek prózairodalmával foglalkozó újabb szakmai diskurzusok nem foglalkoznak vele. Ön miért tartotta fontosnak, hogy könyvet írjon róla?

Többek között épp azért, mert érdekelt ez az ellentmondás, mögé akartam látni, mert én is úgy tapasztaltam, hogy az irodalmi közvéleményben, a szakmai körök egy részében is felszínes és némiképp téves kép él a Gion-prózáról, mert úgy éreztem, hogy nincs a helyén ez az életmű, és többet érdemel annál, hogy az író halála után csak úgy eltűnjön a szemünk elől. Az én olvasói tapasztalataim szerint Gion művei egyidejűleg különféle olvasásmódok, értelmezői rendszerek irányából felnyithatók, például a valóságreferenciára és történetközpontúságra épülő, az epikai nyelv megismerő funkcióját előtérbe állító olvasat felől éppúgy, mint a metaforikus eljárásokat, hangsúlyozott elbeszéltséget, önreflexív szövegstrukturáltságot preferáló olvasat felől. Emellett azért is fontosnak tartom ezt az életművet, mert amilyen érdekesek és máig szóló érvényűek lehetnek a Gion-művekbe foglalt emberi léthelyzetek ún. valóságtapasztalatai, olyan izgalmas e prózavilág állandóságai és ismétlődései ellenére folytonosan át is alakuló, kötetről-kötetre változó formai-nyelvi-poétikai rendszere. Az a gyanúm, hogy Giont egész írói pályája során a korszerű regényforma kihívásai foglalkoztatták, ezzel összefüggésben (is) figyelemre méltóak olyan, ma már kevéssé ismert, eredetileg novellaciklusokként, novellafüzérekként megjelent, de regényként is olvasható művei, mint például az Ezen az oldalon , az Angyali vigasság , Mint a felszabadítók . A pálya második felében Gion éppúgy számolt és szembenézett a világ és a történetek elbeszélhetőségével kapcsolatos kételyekkel, mint számos kortársa, de művei - még a töredékben maradtak is - a bizonyítékok arra, hogy felül is kerekedett rajtuk, a saját kételyeit is történetté, az életét is irodalommá formálva. Az ő életművében soha nem szorult háttérbe a történet, s az elmúlt évtizedek magyar prózairodalmának azért is egyik meghatározó alkotója, mert az olvasmányos, érdekes és szép történetek iránt megnövekedett olvasói elvárásokat úgy képes kielégíteni, hogy közben többnyire megfelel a mélyebb emberi tartalmak közvetítése és a művészi, esztétikai igényesség iránti szakmai elvárásoknak is.

Azt írja: Gion művészete a délvidéki magyarság történelmi sorsán keresztül a teljes huszadik századra, annak a magyar történelem szempontjából csaknem minden fontosabb időszakára rálátást nyújt. Érdekes, hogy éppen egy vajdasági magyar prózaíróról mondhatjuk ezt. Ön, mint a határon túli magyar irodalom szakértője, hogyan látja a kérdést?

Inkább csak gyarló és folyton elmaradó olvasója, figyelemmel kísérője, mintsem szakértője vagyok én a Magyarország határain túli magyar irodalmaknak, mint ahogy a határainkon belülinek is. Talán ezért sem tudok igazán szakszerűen válaszolni erre a kérdésre, ezért sem látok én ebben semmi különöset vagy tendenciaszerűt. Egy a vajdasági Szenttamáson, multikulturális közegben felnőtt, a felmenőitől nemcsak ritka elbeszélői tehetséget, de a huszadik század első felére vonatkozó nagy számú történetet is örökölt magyar író esetében, aki a maga aktívabb felnőtt korában, a titói Jugoszláviának  is tevékeny részese volt, közéleti emberként is, aki megtapasztalta a kilencvenes évek elején a balkáni polgárháborúk világát éppúgy, mint áttelepülése után a magyarországi rendszerváltoztatást követő vadkapitalizmus megzavarodott értékrendjét és ingatag közbiztonsági helyzetét, talán természetes is, hogy műveiből minderre rálátás nyílik. Főként, ha mindig is a jelenkori vagy történelmi valóságban élő emberek magatartáslehetőségei, értékválasztásai, a különösségével, furcsaságaival figyelmet érdemlő ember érdekes történeteinek élményszerű előadása foglalkoztatta.

 „az igazi elbeszélők, a régi mesemondók valóban méltó örököseként." - olvassuk a borítón is. A monográfiában pedig azt, hogy írói világa példatára lehetne mindazoknak, akiket a gyermekirodalom és a felnőtt irodalom közötti átjárások érdekelnek. Manapság kezdenek többet foglalkozni a gyermekirodalom minőségével. Hogyan kellene Giont újraolvasni ebből a szempontból?

Gion ifjúsági regényei valóban még magát a műfajt is kikezdik, kicsit abban az értelemben, ahogy Weöres Sándor versei a gyerekversét. Legjobb ifjúsági regényei az életmű szerves részeiként nemcsak a felnőttkor felé közeledő ifjúsághoz szólnak, számukra érthető, átélhető és felemelő élményt nyújtva, hanem a felnőttekhez is, egykor megvolt teljességet, harmóniát újjáteremtve, örök értékek iránti vágyat fenntartva. Befogadásuk természetesen más-más eredményre vezethet felnőtt és a gyerek esetében, de a személyre szabott olvasat eredményessége, teljessége (?) nem elsősorban az életkor, az ismeretek és tapasztalatok függvénye, hanem inkább a lelki érzékenységé és függetlenségé. Tehát gyereknek és felnőttnek egyaránt nyitott szívvel kellene olvasni, s esetleg egymásnak felolvasva, ahogy én felolvastam anno a gyerekeim nagy örömére.

A monográfiában kiemel két mondatot egy regényalaktól, ami a szerző életműprogramja is lehetne: „A szép dolgokról kell beszélni, és a szép dolgokra kell gondolni. Még akkor is beszélni kell róluk, ha nincsenek; egészen addig, amíg az emberek el nem hiszik az álmokat és a meséket." Mit ajánl azoknak, akik még semmit nem olvastak a nagy mesemondótól? Melyik könyvével érdemes kezdeni?

Gyereknek A kárókatonák még nem jöttek vissza című regénnyel, felnőttnek a Virágos katoná val, s aztán már foglyaivá is válnak Gion művészetének, és jöhet sorra a többi kötet. 

Szepesi Dóra

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/3. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés