Osvát Ernő
Aforizmák
Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
A hosszú hajú
királykisasszony
A hanta banda -
Őskori kaland
Osvát Ernő <br> Aforizmák Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék A hosszú hajú <br> királykisasszony A hanta banda -<br>Őskori kaland
Interjú Kalász Mártonnal

Ez a világ nem csupán besúgókat nevelt
Beszélgetés Kalász Mártonnal


" úgy hiszem – ez a világ nem csupán besúgókat nevelt, hanem mindent kockáztató egyéniségek sorát, az emberi s politikai tisztesség példáit."


Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg Berlin- Zárt övezet, Emlékezések című könyve. Mióta érlelődött Önben ez a mű? Mikor határozta el, hogy papírra veti berlini élményeit, sorsformáló hatásait?
A Berlinben élt hat esztendő olyan meghatározó volt, mint kevés időszaka életemnek – mondhatnám szinte, felnőtté érésem esztendei voltak. Életre szóló barátságokat kötöttem, lehet, furcsán hangzik. De néha úgy érzem, szellemi, morális magatartásom ott vált azzá, ami ma vagyok. Más szóval, a készenlét, hogy mindezt leírjam, mindig megvolt bennem.

A könyvheti beharangozók a vegyes műfajú magyar irodalom sorai közt említik a könyvet, éppúgy, mint Ady Endre, Lakat T. Károly, Varga Zoltán és Sárközi Mátyás művét. Ön hogyan határozná meg a könyv műfaját?
Úgy gondolom, az esszé műfajához áll ez a könyv a legközelebb, s inkább szántam szépprózának, mint az emlékírás higgadt, egyenletes műfajának. Kicsit az irodalomtörténetírás is kísértett persze.

A kötet két részből áll, az elsőben az 1961-es ösztöndíjas éveire, a berlini fal felállítására és az azt követő eseményekre emlékezik, míg a másodikban az 1971-es éveket eleveníti fel, amikor a Berlini Magyar Kulturális Intézet munkatársaként dolgozott.
Úgy érzem, a második rész sokkal személyesebb hangvételű. Jól érzem? Ha így van, tudatos szerkesztés eredménye ez?

A hatvanas években két alkalommal is voltam ösztöndíjas, 1961-ben, majd 1964-ben. A második tulajdonképpen kétéves lett volna, de egy esztendő után visszajöttem.
A magyar kulturális intézetben annak megnyitása után dolgoztam, 1971-74 között. Az ösztöndíj kialakít az emberben egy visszahúzódóbb létet; az intézet munkatársaként napjaim tele voltak feladatokkal, mozgalmasak voltak – talán ezért a különbség.

Mint a köznapi, szellemi, politikai élet szemtanúja, kiket emelne ki, akik példamutatóan reagáltak koruk történelmi eseményeire?
Erre válaszolva jó néhány nevet kellene mondanom, íróbarátaim közül elsősorban Günter Kunertet, Franz Fühmannt említeném. De a hetvenes években már érezhető volt az ellenzéki magatartások kialakulása, intézetünkben is jó néhányan, később ismertté vált személyiségek is megfordultak.

Az Ön számára milyen tapasztalatot hoztak a berlini évek? Okozott-e a gondolkodásmódjában, világszemléletében változást az ott eltöltött időszak, és ha igen, milyen irányban?
Szerencsés voltam, mindjárt Berlinbe (ne feledjük, Kelet-Berlinről van szó) kerülésem legelején azokkal az írókkal kerültem kapcsolatba, akiket a diktatúra, Walter Ulbricht személyesen akár, már célkeresztbe vett, már eltiltották őket a közléstől, rendszeresen zaklatták őket. Günter Kunerték lakásába rajtam kívül, úgy hiszem, esztendőkön át szinte senki sem fordult meg. Engem is rendre intettek a hivatalok, mit nem engedhetnék meg magamnak... Erre kitaláltam egy választ: "engem bármikor haza lehet küldeni", ezt nem akarták volna.
Egyéni alakulásom érésem – ha valaha emberi keménységre tettem szert, akkor ott Berlinben.

Mi volt a célja a művével? Kívánt–e a kornak, illetve a kortársai közül valakinek emléket állítani ezzel az írással?
Célom ezzel a könyvvel, úgy hiszem, elsősorban az volt, hogy magam még egyszer szembesüljek ennek a hat esztendőnek az emlékeivel. S még valami – mégis csak elmondani, amiről mi annak idején nem voltunk kellően tájékozottak, úgy hiszem – ez a világ nem csupán besúgókat nevelt, hanem mindent kockáztató egyéniségek sorát, az emberi s politikai tisztesség példáit.

Van-e olyan kortárs irodalmi vagy történelmi mű, amely Ön szerint valósághűen adja vissza az 1961-es és azt követő évek eseményeinek történéseit?
A naplók s emlékírások sora jelent meg az utóbbi két évtizedben, maguk a németek is még hiányolják a regényeket. Lírai életműveket említhetnénk, elsősorban Peter Huchel nevét, de Reiner Kunzét, Günter Kunertet, Uwe Kolbét, másokat. Két regényt mondanék, Erich Loest Nikolaikirche című művét, s egy újabbat, Uwe Tellkamp Der Turm című könyvét. Utóbbi, tudomásom szerint az elmúlt napokban magyarul is megjelent.

Mit érzett, amikor lebontották a berlini falat?
Németországi, berlini éveim kiteljesedése lett volna, ha ott lehetek. Vártam barátaim híradását – nem tagadom, ami azután az újraegyesítés után még hónapokig, évekig, elsősorban keleti barátaim szomorúságára, hátrányára végbement, az én szívemet is összeszorította. Ezt már elsősorban Stuttgartból, ahol a kilencvenes években dolgoztam, volt alkalmam követni. De ez hosszabb történet...

Érkezett-e már olvasói visszajelzés? Milyen volt a kötet könyvheti fogadtatása?
Egy-két barátom, ismerősöm már szólt, talán nem csupán rokonszenvből vagy udvariasságból mondtak kedvező véleményt.

Tervez folytatást? Illetve tervezi-e, hogy a közeljövőben visszatér Berlinbe?
A szó szoros értelmében folytatást nem tervezek. Ami kimaradt, szándékosan vagy a befejezés sietségében, talán megérne még egy szándékot, hogy világra segítsem.
Berlinbe, magam sem igazán értem, miért, az utóbbi időben alig jutottam. Hiszen lányom egy évtizede ott él, nyolc esztendős unokám, Bálint, egyszer-egyszer már szememre hányta, miért nem látogatom, látogatjuk meg őket. Barátaim közül jó néhányan már nem élnek, mások távol költöztek Berlinből. Berlin ma, ismét egy város lévén, szellemileg, kulturális megnyilvánulásaiban, úgy hiszem, a világ egyik izgalmas központja.
Illényi Mária

Kalász Márton: Berlin - Zárt övezet - Emlékezések
Holnap Kiadó, 194 oldal, 2600 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/3. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés