Az olvasás éjszakája
OLVASÁS
ÉJSZAKÁJA
KÖNYVES
KALANDOK
OLVASÁS ÉJSZAKÁJA KÖNYVES KALANDOK
Interjú Király Júliával

Családi mesék
Beszélgetés Király Júliával


A humán kontra reálértelmiségi per(patvar) fő témája: ki is a szakbarbár? Mennyivel inkább tekinthető alapműveltségnek, mondjuk, a posztmodern irodalom ismerete, mint annak kiszámítása, hogy a jegybanki alapkamat mozgása milyen hatással van a gazdaságra?

Az efféle előítéletek alaptalanságáról győzött meg Király Júliával, a Magyar Nemzeti Bank alelnökével való találkozásom. Első mondataiból kiderül, hogy alelnök társával, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogyan ők remélték, szépirodalommal vigasztalják egymást: Király Júlia gyakran emlegeti, mennyire időszerűek napjainkban Örkény egypercesei, vagy József Attila Két hexameterét idézi: „Miért legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis / Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis”. Karvalits Ferenc pedig kortárs olvasmányokat ajánl neki, Háy János, Darvasi László vagy Garaczi László például így került beszélgetőtársam látókörébe.
„Elfajzott” bölcsésznek nevezi magát Király Júlia. Humán értelmiségi családban nőtt föl, édesapja Király István irodalomtörténész, Ady-kutató.
– Nem volt nehéz rászoknom az olvasásra – emlékezik vissza Király Júlia –, hiszen sok ezer kötetes könyvtár vett körül, még a mosdó is be volt polcozva. S nem csupa-csupa Ady-kötet és -életrajz sorjázott a lakásunkban, hanem hihetetlen tárháza a tudásnak. Ez a gazdag gyűjtemény apám végakarata értelmében a Sárospataki Református Kollégium könyvtáráé lett. Úgyhogy én nemcsak a temetőbe járok emlékezni, hanem olykor az ő egykori alma materében berendezett Király-könyvtárba is. Ilyenkor felelevenedik a gyerekkor, például az, hogy otthon soha nem sulykolták, sem a nővérembe, sem belém, hogy mit kell olvasnunk. Azt emeltük le a polcról, amihez kedvünk szottyant. Nem volt számunkra titkosított irodalom. Apám úgy vélekedett: amennyiben még nem vagyunk érettek egy-egy műre, azt úgyis félretesszük, hogy felnővén újra a kezünkbe vegyük. Az iskolai kötelezőkön én nem háborogtam, igaz, addigra általában már csak újraolvastam őket. Gárdonyi és Jókai „mindennapi betevő”, A kőszívű ember fiaiból valószínűleg hosszabb részleteket tudnék szó szerint idézni (hiába no, romantikus, jókais lelkialkatú nemzet vagyunk).
Érettségit a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium speciális matematika tagozatán tett, mert a családi kupaktanács, nyilván nem függetlenül az országos matematika versenyben „ezüstérmes” Júlia képességeitől, úgy döntött, hogy legyen végre egy nem-bölcsész is a famíliában. De később, még párválasztásba is belejátszott a szépirodalom. Ha, mondjuk, Esterházy Termelési kissregénye vagy Nádastól az Emlékiratok könyve, Hajnóczytól A halál kilovagolt Perzsiából pihent a fiú éjjeliszekrényén – abból még házasság is lett.
– Ha nem éppen kamatdöntésre készülünk, a hétvégék alkalmat adnak olvasásra is – mondja Király Júlia. – Az idei Ünnepi Könyvhéten sajnos lemaradtam az Esterházy-dedikálásról, pedig ilyenkor mindig eszembe jut, hogy A Termelési kissregényt annak idején egy közbülső ponton dedikáltattam, mert Esterházy Péter hosszú mondatokat vett át apámtól, s az egyik lapon az szerepel, hogy „Meríteni S. Kingtől”, vagyis Király Istvántól.
– Családi szálak fűznek Spiró Csirkefej című drámájához is. A közönség egy része már akkor sem tudta, hogy honnan származnak a darabban felolvasott mondatok. Apám, aki mellettem ült a bemutatón, egyre komorult. Döbbenetes érzés lehetett neki más konnotációban visszahallani saját szavait. Udvariasan tapsolt persze az előadás végén; mindig is jelentős írónak tartotta Spirót.
Király Júlia versekhez fűződő viszonyáról megtudom, hogy Ady nála – nyilván kamaszkori lázadásból – jó ideig nem tartozott a kitüntetett költők közé. József Attila és Tandori annál inkább. Mostanában szinte minden Balla Zsófia-kötetet megvesz, Karafiáth Orsolyát és Rakovszky Zsuzsát ugyancsak kedveli és szereti Ferencz Győző stílusát. Aztán a rongyosra nyűtt könyveket sorolja, mert sokunkkal ellentétben, akik csak emlegetjük, hogy mi mindent kellene felnőtt fejjel újraolvasni, ő időről időre előveszi a számára alapműnek számító könyveket.
– Melyek a visszatérő kedvenceim? A Macskajáték, A Mester és Margaríta, a Makra, amely tizenéves korunkban az egész világlátásunkat megváltoztatta. Nemrégiben ismét kézbe vettem, s zseniális részeket találtam benne. Lehet, hogy Kertész Ákos egykötetes író, abban a könyvben viszont több szinten beszél. A Háború és békét akkor vittem magammal, ha kórházba kerültem; olyankor tud az ember igazán hosszú éjszakákon igazán belemerülni. Az új műveket jókedvemben szoktam elővenni; az a lelkiállapot alkalmas a befogadásra. Borongósabb időszakaimban jönnek a jól bevált olvasmányok. És Rilke. Az ő valamelyik kötete mindig nálam van. Bús, de olykor ez nagyon jólesik.
Nemrégiben a Spinoza Kávéházban Király Júlia mutatta be egykori osztálytársa, Bacher Iván Az elhagyott falu című kötetét, s azt mondta, annak 2005-ös kiadásáról olvasott egy blogbejegyzést, amely szerint ez szomorú könyv. Ő pedig most úgy gondolja: vigasztaló a könyv, bár lehet, jegyezte meg, hogy csak a világunk lett szomorúbb.
Felvidul azonban, amikor arról beszél: mesélős édesanya volt fia kiskorában:
– A saját Rosszcsont Petink lett a kedvenc mesénk, amelynek a történetébe a gyerekem is belekerült. A főszereplő mindenféle gonoszságot művelt, s jött az őrmester, aki Gábor fiam segítségével végére járt Peti galádságainak. Dutyiba csukták, de a fiam által megítélt legfőbb büntetése az volt, hogy nem kapott a cellájában színes tévét… A mesélés nálunk családi hagyomány, a nővérem bármiről bármilyen történetet kreál, apánk pedig mindent átköltött. Az őáltala emlékezetből elmesélt Ifjú gárda érzelemdúsabb, izgalmasabb volt Fagyejev eredetijénél. Ezt a mesélőkedvet igyekeztem én is esténként és kirándulások alkalmával továbbörökíteni a fiamnak.

Mátraházi Zsuzsa

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/2. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés