Az olvasás éjszakája
OLVASÁS
ÉJSZAKÁJA
KÖNYVES
KALANDOK
OLVASÁS ÉJSZAKÁJA KÖNYVES KALANDOK
Interjú Lőrincz L. Lászlóval

Utazó kalandregényíró
Beszélgetés Lőrincz L. Lászlóval


Leslie L. Lawrence, alias (vagyis magyar fordításban) Lőrincz L. László hihetetlen munkabírással dolgozik. Mostanában kalandregényei látnak napvilágot, évente általában kettő, olykor három is. A nyolcvanas évek előtt ifjúsági regényekkel és tudományos-fantasztikus művekkel jelentkezett. Az egyetemen mongol szakos volt, s eredeti foglalkozása szerint a keleti nyelvtudományok kandidátusa.
Megrögzött szokása szerint zsinórnyakkendőt viselt találkozásunkkor, s bár sejtelmes mintázatú medál fogja a sajátos kiegészítő kelléket, megtudom, e dizájnhoz való ragaszkodás csakis praktikus okokra vezethető vissza: ehhez nem kell begombolni az ing gallérját. Meg a nyakkendőkötéssel sem kell bíbelődni. De ezt már magam teszem hozzá.
Mindenekelőtt az írói névválasztásról faggattam, mert azt gyanítottam, hogy mivel kalandregényírói pályája kezdetén itthon ezt a könnyed műfajt épphogy megtűrték, ő távol akarta tartani tudományos munkák révén ismert személyiségétől a kommersz kategóriába száműzött regényeit.
– Sokkal egyszerűbb a magyarázat: Lőrincz L. Lászlóként írtam az ifjúsági és a tudományos-fantasztikus könyveimet. Amikor aztán új világként bejött e képbe a kalandregény, az írói névvel akartam megkülönböztetni a tartalmakat, nehogy megtévesszem az olvasókat, s olyanok vegyék meg a könyvet, akik másra számítanak. Egyébként még ma is élesen elkülönül a „magas kultúra” és a szórakoztató művek megítélése. Azt gondolom erről, hogy az irodalom két szereplőn múlik: az író megírja, az olvasó elolvassa a könyvet, s vagy tetszik neki, vagy sem. Az nemigen érdekes, hogy mit mondanak azok, akik hivatalos véleménynyilvánítónak kiáltották ki magukat.
– Ez azért különös, mert Ön a másik területen is érdekelt. Mintha a tudományos műveivel, köztük különböző népek mesekultúrának, -motívumainak a vizsgálatával alapozta volna meg írói karrierjét.
– Ez nem volt tudatos folyamat. A pályám tizennégy éves koromban kezdődött, amikor még alig tudtam valamit a keleti kultúráról, de novellákat írtam a Somogyi Néplapba. Amint egyetemre kerültem, felfüggesztettem a szépírói tevékenységet, később csak visszatértem hozzá. De a tudós attitűdből az mindenképpen megmaradt, hogy a háttéranyagban nálam nem szerepel megalapozatlan állítás. A történet az írói fantázia szüleménye, a körítés azonban hiteles. Soha nem teszem olyan helyszínre a cselekményt, ahol még nem fordultam meg, s nem írok olyan kultúráról, amelyet nem ismerek, vagy ha mégis, akkor olyan szakemberekkel konzultálok, akik jártasak abban a világban, műveltségi körben. Nem venném a lelkemre, hogy valami csacskaságot tegyek közzé sok-sok példányban.
– Egy-egy regénye így alapos előmunkálatokat követel: felderíti a helyszínt, tanulmányozza bizonyos népek szokásait, környezetét. Hogy képes mégis évente több regényt kiadni a keze közül.
– Ez olyan, mint az árvíz. Az ember elkezd írni, az olvasók meg dedikálásokon és találkozókon, mikor jön a következő... S megértem őket, mert gyerekkoromban én is azt szerettem, ha ugyanazon író vissza-visszatérő szereplőinek kalandjait követhettem nyomon. Karl May volt a kedvencem, s mivel az ő könyveit 1948 után jó ideig nem jelentették meg, ha valamelyik rajongójánál megvolt egy nehezen hozzáférhető May-kötet, sorba álltunk, hogy kölcsönkapjuk a művet.
– Igyekszik tehát eleget tenni az olvasói igényeknek?
– Igen, rendszeresen megszabott munkaidőben dolgozom, kivéve a két regény közti pihenőket, és azokat a heteket, amikor külföldön vagyok. Reggel nyolckor kelek, bő két órát szánok az új fejezetekre, aztán ugyanannyi időben kijavítom az addigiakat. Gyorsan írok, de ennek az a hátránya, hogy ismétlések, rossz mondatok belekerülhetnek a szövegbe. Ezzel a „piszkozattal” legalább annyit vesződöm, mint az első változat megalkotásán.
– Kikből kerülnek ki az Ön könyvvásárlói az író-olvasó találkozók közönségéből következtethetően?
– Úgy veszem észre, hogy hatvan százalékban a nők köréből. Egyrészt ők valószínűleg többet olvasnak a férfiaknál. Másrészt a főszereplőm, aki, előrebocsátom: nem én vagyok, nos, ő vagány fiú, de nem brutális. Tiszteli a hölgyeket, nem balhézik, inkább a csavaros eszével küzdi le a nehézségeket. Női ideállá igyekeztem formálni a személyiségét. Amikor hölgyekkel beszélgetek, mindig elmondják, hogy az én könyvemet szívesen adják a gyerekek kezébe, mert bűntény és nyomozás ugyan van benne, de sehol sem fordul elő káromkodás. Ez az egyik alapelvem. Bánatom, hogy a fiatal olvasók száma csökken, amelyben az elektronikus média nyilván közrejátszik, de szerintem az olvasástanítás módszerével is lehetnek problémák.
– Mitől függ a témaválasztása?
– Bár nem kizárólag a kiadó dönt ebben az ügyben, de kétségkívül belejátszik a marketing is, mert az olvasó változatosságra vágyik. Ügyelek rá például, hogy ne mindig Leslie legyen a főszereplő. A könyvhétre megjelent Hannahanna méheiben John C. Lendvay a hős, de a következőben, Az ördög, ördög, ki a házból címűben már Santarcangeli atya körül bonyolódik a cselekmény.
– Hová utazik legközelebb?
– Mivel általában télen veszem nyakamba a világot, mert olyan vidékekre megyek, ahol akkoriban melegebb van, mint itthon, ezt egyelőre nem tudom megmondani. Szerettem volna elmenni Kubába, de most arrafelé is terjed az olajfolt...
– S gondolatban merre fog kalandozni?
– Tíz hete érkeztem haza Sri Lankáról, ahol két hónapot töltöttem, könyvtárba járással, emberekkel való beszélgetéssel, a környezet megfigyelésével. Izgalmas világ az, úgyhogy teljességgel sikerült felkészülnöm a karácsonyi könyvvásárra megjelenő új könyvem színhelyéből.
Mátraházi Zsuzsa

Leslie L. Lawrence: Hannahanna méhei
Studium Plusz Könyvkiadó, 1499 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/2. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés