Móra Kiadó
újdonságai
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Ben és Holly
apró királysága
Csibi
tűzoltó lesz
Móra Kiadó <br> újdonságai Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Ben és Holly <br> apró királysága Csibi<br>tűzoltó lesz
Interjú Dmitry Glukhovskyval

A Sötét (fel)támadása
Dmitry Glukhovsky Budapesten


 

A világ legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén jár az olvasó, a moszkvai metró szerteágazó alagútrendszerében. (Az Európa Könyvkiadó még térképet is biztosított hozzá a borító belsejében.) Ide húzódtak be a több mint húsz évvel korábban zajlott atomháború túlélői, mert a földfelszín lakhatatlan. De nemcsak a fennmaradásért kell megküzdeni a Metro 2034-ben...
A szerző, Dmitry Glukhovsky harminckét éves, öt nyelven remekül beszélő médiaszemélyiség, aki blogján kezdte közölni a regény első részét, a Metro 2033-at, mert az először nem kellett a kiadóknak. Azóta külföldön is kapkodnak érte, és a könyv alapján készült számítógépes játék világhódító útra indult
.

- Miféle olvasmányokat, filmeket kedvelt gyerekkorában? Sci-fit? Katasztrófafilmeket?
– Fantasztikus irodalmat olvastam, de a katasztrófatörténetek, amelyekben sok ember meghal valamilyen csapás következtében, ma sem különösebben érdekelnek. Romantikusabbnak tartom azt a kérdést, hogy a túlélők hogyan fogják fenntartani magukat a katasztrófa utáni világban, vagyis a posztapokaliptikus téma izgat. Látszólag mindannyian élvezzük a civilizációnk gyümölcseit, de a lelkünk mélyén már elegünk van belőlük. Az emberi ösztönök harcra, felfedezésre hívnak. Kolumbusz kora régen véget ért, a Google-térképeken a világ minden zugát megnézhetjük, keresőprogramok ugrasztják elénk az információt, és életünk szerelmét is megtalálhatjuk az interneten. Titkon mindannyian visszavágyunk abba az időbe, amikor a világ még nyitott volt, teret adott az izgalmaknak, kalandoknak. A posztapokaliptikus irodalommal ilyen körülményeket teremtek. Sajnálatos, hogy ennek érdekében a föld lakosságának túlnyomó részével le kell számolnom, de az olvasók mindig az életben maradottakkal azonosulnak, akiknek a világ újrafelfedezése, meghódítása, leigázása a feladatuk.

- Az életrajzából kiindulva önnek nem lehet unalmas az élete: eddig négy országban élt, harmincegy éves korára négy könyve is sikert aratott…
– Gyerekkorom óta azt a vágyamat igyekszem beteljesíteni, amely már akkor feltámadt bennem, amikor két és fél évesen megtanultam írni az írógépen: szerettem volna több nyelven beszélni és sokat utazni. Nemzetközi újságírás szakon végeztem, külföldi tudósítóként az Észak-sarktól a bajkonuri űrrepülőtérig beutaztam a világot, jártam Csernobilban, Izraelben, amikor ott konfliktus volt. Kisfiú koromtól félek attól, hogy az élet, az idő túl gyorsan elszalad, s amint egy hétig semmit nem csinálok, nagy aggodalom, nyugtalanság kerít hatalmába. Úgy gondolom, az élet meghosszabbításának egyetlen módja, ha telezsúfoljuk élményekkel, benyomásokkal. Amikor megjelenik egy új könyvem, egy időre megnyugszom, de úgy egy év múltán muszáj visszatérnem a magam őrült, lázas tempójához, bizonyítva, hogy a halálfélelemnél semmi sem serkenti jobban az embert.

- Sokat törte a fejét, hogy milyenek legyenek a posztapokaliptikus világ szörnyei, vagy esetleg rémálmaiban korábban is találkozott velük?
– A Metro 2033-ban a legfőbb mutáns az emberiség rossz oldala, antropomorf lényként az a feladata, hogy az egyénekben félelmet, rettegést keltsen. Feketéknek nevezik, ugyanúgy, mint ahogyan a Kaukázusi Köztársaságból érkező emigránsokat hívják Oroszországban. Ez csak egy eltúlzott kép a regényben. A Lenin könyvtárban játszódó jelenetnél felbukkanó szörnyetegek pedig akkor jutottak eszembe, amikor egyszer szemembe ötlött az olvasótermi felirat: „Csendet kérünk!” Gondoltam, az agyszüleményeim majd jól megzavarhatják ott a nyugalmat. Egyébként az én éjszakai nyugalmamat nem a rém-, hanem az erotikus álmaim szokták megzavarni.

- Csak szórakoztatni akar – persze borzongást kiváltva – a Metro-könyvekkel, vagy figyelmeztetni is, hogy vigyázzunk, nehogy elbizakodottságunk katasztrófához vezessen, amely a regény utalásaiból számítva 2013-14-ben következett be?
– Sem bohócnak, sem messiásnak nem érzem magam. Fő feladatomnak azt tekintem, hogy kutassam a világot és az emberi lelket, köztük az enyémet is, mert a regénybeli Artyom én vagyok. Gondolkodásra szeretném késztetni az olvasókat, de meggyőződésem, hogy lehetnek egy könyvben a világ legnagyobb bölcsességei, ha a cselekménye nem izgalmas, akkor még a kritikusok sem fogják végigküzdeni magukat rajta. Eszmék, gondolatok köré építem fel a történeteimet, de tudom, hogy a keserű pirula bevonatát meg kell édesíteni.

- Milyen hatóanyagot csempészett a magyarra még nem lefordított, Szülőföld című könyvébe, amelyben a hírek szerint maró iróniával szól Oroszországról?
– Az elbeszéléskötet a mai orosz politikai életben történtek abszurd ábrázolása, hogy a sok bosszankodás mellett nevetni is lehessen, igaz, kínunkban. A putyini hatalom groteszk módon egy új feudális társadalmat hozott létre, amelynek a korrupció nem betegsége, hanem maga a korrupció a rendszer. Minden döntés üzleti alapon történik. A korrupció szimbiózisban él a társadalommal, az tartja össze. Volt idő, amikor az országunk vezetői vették maguknak a fáradságot, hogy legalább úgy tegyenek, mintha valóban a nemzet jövője érdekelné őket. De most már ezzel sem törődnek. És bármennyit locsognak is arról, hogy modernizálni kell az országot, ellenkezőleg tesznek, folyamatosan taszigálják vissza a középkorba. Az államfőként visszatérő Putyinnak hovatovább a cári trónt kell odakészíteni a dolgozószobájába.
Mátraházi Zsuzsa

Dmitry Glukhovsky:
Metró 2033 440 oldal, 3800 Ft
Metró 2034 272 oldal, 3800 Ft
Európa Könyvkiadó

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/4. számaÉS Páratlan oldalKőszeghyKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés