K.u.K.-történet
Habsburg Ottó áldásával
Beszélgetés Köves Józseffel

Húsz év egy családi vállalkozásként alakult könyvkiadó életében nagy idő, különösen, hogy alapítóinak már a kezdetekkor is jelentős szakmai tapasztalat állt a háta mögött. Vagy éppen ezért, a kapcsolati tőkéjét is bevetve sikerült elérnie a K.u.K. Könyvkiadónak, hogy most kerek évfordulót ünnepelhet. Az Osztrák-Magyar Monarchia intézményeinek megjelölésére utaló kiadónév-választás azt hivatott jelezni, hogy minden témakörben, a lektűrök terén is „békebeli” színvonalú művet kívánnak megjelentetni, valójában azonban a rövidítés a két tulajdonos, Köves József és felesége, Köves J. Julianna nevének kezdőbetűjét foglalja magában. De a biztonság kedvéért Habsburg Ottónak is jelezték előzetesen a K.u.K. megjelölés felélesztését, aki titkársága révén „áldását adta” a döntésre, és sok szerencsét kívánt a vállalkozáshoz.

Egy rendeletnek köszönhetik a cég létrejöttét, meséli a kiadóvezető; 1991-ben kedvezményt kapott az, aki még karácsony előtt bejegyeztette a vállalkozását. Így vágtak bele, tízezer forint alaptőkével és egy saját könyvvel. Köves József J. J. Stone álnéven írt egy krimit, a Halál a Riviérán címmel, amely két részletben jelent meg az akkor igen népszerű Rakéta Regényújságban. Ezt adták ki könyv formájában. Még a borítót is maga a különösebb kézügyességgel egyáltalán nem büszkélkedő szerző készítette, külföldi lapokból (köröm)ollózta össze a női és férfi figura, valamint a rulett fotóját a montázshoz. Első kiadásban hétezer példányban vették meg a terjesztők, fixen, tehát nem bizományba. Ebből tudták fedezni a következő kiadványukat. Elindították a KutyaTárat. Előbb A beszélő, majd Az éneklő kutyát adták ki Jack Londontól, aztán megszerezték a sokáig sikeres Lassie kiadási jogát. Az Orvosregények sorozat volt a következő sikerük, amely addig tartott, míg a műfaj kedvelt volt a közönség körében.
– Akkor még nem létezett az euró, és a dollár árfolyama is százharminc forint körül járt – hallgatom Köves Józsefet. – Az ügynökségek gyakorlatilag azóta ugyanakkora jogdíjelőleget kérnek, jó esetben is ezer dollárt, illetve ezer eurót. Az árak így csak számunkra emelkedtek jelentősen a forintárfolyam növekedésével arányosan, hiszen még három éve is csupán kétszázharmincezer forintba került egy-egy könyv jogának előzetes biztosítása a mai háromszázezret is meghaladó összeghez képest. A befogadói környezet is megváltozott, ma már azt is jól fogyó műnek tartjuk, amelynek háromezres össz-példányszámából két-három év alatt elkel a fele.
– Ez végül is arra késztet bennünket – folytatja –, hogy populárisabbak legyünk, mint bármikor korábban, olyan műveket is kiadjunk, amelyre néhány éve még azt mondtuk volna, hogy a műfaja miatt kilóg a mi kínálatunkból. És lám csak, az egyik legnagyobb jelenkori sikerünk is ilyen: Paulina Éva Közös ágyban, mégis széjjel címmel a kiüresedett házastársi kapcsolatról és a harmadik megjelenéséről ír. Ugyancsak nem a mi profilunk lenne a blogger Völgyessy Véda bejegyzéseit közzétevő kötet, a Szex és női lélek, alcíme szerint Utazás a vaginám körül, de tudomásul vettük, hogy manapság ilyenre is van igény, és az internetes hozzászólásokból látom, hogy igazunk volt, mert a fiatal lányok megőrülnek érte, nyilván választ kapnak belőle saját problémáikra.
Ugyanakkor nem mondtak le az értékek, klasszikusok kiadásáról sem, sőt, viccesen szokták mondogatni magunk közt, hogy az a szerző bizonyította igazán az időtállóságát, aki már hetven éve elment az élők sorából. Ez persze csak tréfa, arra utalva, hogy a könyvszakma sanyarú körülményei között az is számít, hogy jogdíjköteles-e valami, vagy már nem az.
– Arra is rászorulunk – panaszolja –, hogy kortárs könyveket, méghozzá kitűnőeket úgy jelentessünk meg, hogy az alkotó hozzájárul a kiadáshoz, megtámogatja, mondjuk ötszázezer forinttal. Ez nem visszatérítendő összeg, de a szerződésünkben a szokásosnál magasabb százalékos jutalékot jelölünk meg számára, hogy hamarabb megtérüljön a befektetése. Volt, aki rövid időn belül a támogatás többszörösét kapta vissza, de Lugosi Lou Lámapulóveréből, amely könyvheti könyvünk volt, és én imádom, mindössze néhány tucatnyi fogyott el országszerte, pedig olyanok a novellái, mintha Chagall-festményeket alkotott volna szóban. Sokszor kiszámíthatatlan a fogadtatás. Reklámra azonban nincs pénzünk. Régebben annyit megengedhettünk magunknak, hogy legalább karácsony előtt egy-egy leporellónyi ajánlót behajtogassunk a kötetekbe, de most már ilyen kiadványt nem fogadnak el a terjesztő mamut cégek.
Több klasszikus regény és krimi mellett továbbra is piacon tartják a cégtulajdonosok maguk alkotta büszkeségeiket. A kulturált viselkedés szabályait összegző Illik tudni… című, a K.u.K. Kiadónál is „öregebb”, eddig összesen kétszázötvenezer példányban forgalmazott összeállítást, Köves J. Júlia tollából, persze kissé felújítva, kiegészítve némi mobiltulajdonosoknak és internetezőknek szánt résszel is, illetve A legnagyobb vicckönyvet, és társát, a Kis-nagy vicckönyvet, bennük összesen tizenháromezer-ötszáz poénnal, amelyeket mind-mind a cégtulajdonos gyűjtött össze fiatalkora óta. A jubileumi évadban, jövő februárra tervezve pedig nagy meglepetést tartogatnak olvasóiknak: a magyarul eddig soha nem kiadott Belphégort. A Franciaországban mindmáig népszerű szerző e regényéből készült sorozat a magyar televíziózás hőskorában lázban tartotta a nézőket, hétről hétre találgatták a Louvre fantomjának kilétét.
Mátraházi Zsuzsa
Fotó Balla Tamás