Móra Kiadó
újdonságai
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Ben és Holly
apró királysága
Csibi
tűzoltó lesz
Móra Kiadó <br> újdonságai Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Ben és Holly <br> apró királysága Csibi<br>tűzoltó lesz
Interjú Závada Pállal
A szembenézés könyve: Egy sor cigány
Beszélgetés Závada Pállal


A provokatív címadású könyv egy mostanában kialakult, hátborzongató rigmusra reflektál: „Egy sor akác/egy sor fűz/egy sor cigány/egy sortűz”. Ötletadója pedig egy amerikai kötet, amely fekete emberek történeteit mutatta be. A címe: The Black List. Feketelista, szégyenlista. „Ez a mi feketelistánk” – vallják a szerzők, „a mi szeretnivaló büszkeségeink mindnyájan.” Závada Pál és Korniss Péter közös kötete 24 mai roma élettörténetét mutatja be, olyanokét, akik a tanulásuknak és kitartásuknak köszönhetően sikeres karriert futottak be. Van köztük hegedű- és zongoraművész, énekes és táncos, rendőr és katona, lelkész és orvos, agrármérnök és polgármester, divattervező, rádiós, szociológus és filmes. Tudományos karriert építő szociológus, biológus és etnográfus éppúgy, mint jogász, tanár és kőműves. Pozitív példájuk az előítéletek lerombolásának egyik eszköze lehet.

- Hogyan talált egymásra az író és a fotós ebben a munkában?

- Az amerikai könyvet látva Török András kulturális menedzser először Korniss Péternek szólt, aztán nekem. Az amerikai eredetiben is lenyűgözően erős fotók vannak, de a mieink talán még jobban sikerültek – tökéletes műgonddal készített álló-félalakos portrék, szemből fényképezve, azonos, semleges háttér előtt. Kornissnak igen határozott elképzelései voltak arról, mit akar viszontlátni a képen – kivárta azt a pillanatot, amikor a lélek mélye tükröződött a tekintetben. Az amerikai változatban a portréképekhez werkfotókat mellékeltek, mi régi családi felvételeket illesztettünk be, ki mit talált magáról és a szüleiről, felmenőiről.
- Egy műteremben ülve, együtt beszélgettek és fotózkodtak?
- Tavaly szeptembertől idén májusig történtek a találkozások, beszélgetések. Török András Summa Artium kft-je, amely különböző kulturális projektekhez próbál támogatókat szerezni, szakértő tanácsadókkal, a roma közéletet ismerő kutatókkal együtt segített szereplőink kiválasztásában. A hírességek, ismert személyiségek mellett egyszerű embereket is meg akartunk szólaltatni, akiknek sikerült kiteljesedniük a maguk hivatásában. Politikusok, pártokhoz kötődő közszereplők nem kerültek a válogatásunkba. Végül olyan névsor állt fel, amely mind életkorban, mind a nemek tekintetében kiegyensúlyozott: 24 és 77 év közöttiek, közülük 11 nő, és területileg is változatos az eloszlás. Aki részt vett benne, fontosnak tartotta, hogy elkészüljön ez a könyv – mindnyájan megrendítően nyíltan és bizalommal fordultak felénk.
- Látszik, hogy az interjúk alapján megrajzolt portrék egységes szempontrendszert követnek: ki honnan jött, milyen iskolázottságú, hogyan jutott el oda, ahova eljutott, milyenek a gyökerei és vállalja-e az identitástudatát. Ebben is az amerikai példára támaszkodtak?
- Nem feltétlenül – és a műfajt illetően sem, mert ott a szereplők maguk beszélnek csak, én pedig úgy döntöttem, hogy portrékat fogok írni, amelyekben ki-ki megszólal a saját hangján is. Abban bíztam, hogy ha beszélgetőtársaim családi históriájára a felmenőktől kezdve kíváncsi vagyok, akkor számomra érthetőbb módon, természetesebben bomlanak ki a személyes élettörténetek, a küzdelmek, a véletlenek vagy a tudatos döntések, a karrier alakulását segítő motivációk is. A rendelkezésre álló szűkös terjedelemben igyekeztem valamennyire egységes szerkezetet követni, de a személyeset, a kivételeset is megragadni, amellett a beszélgetés hangulatát és saját benyomásaimat is közvetíteni – ítélje meg az olvasó, hogy ez mikor hogyan sikerült.
- Voltak, akik erősen motiváló környezetből érkeztek, akiknek már a felmenői is híres muzsikusok vagy értelmiségiek voltak (Oláh és Daróczi család), mások hangyaszorgalmú és ambiciózus, de még nem tanult szüleiknek köszönhették az indíttatást, és végül akadtak olyanok is, akik hátrányos családi helyzetből, tragédiákkal terhelve, főként a maguk erejének és tehetségének köszönhették szakmai sikerességüket (pl. Jónás Tamás költő, Danis Lídia színésznő).
- Az egyes típusokra legvégül ismertem csak rá, és mivel előzetesen nem ismertem interjúalanyaimat, ez a válogatásnál sem jelenthetett szempontot – szinte csak annyit tudtunk róluk, hogy hol ének, és mivel foglalkoznak. Igen, körülbelül egyharmad-egyharmad volt az arány a három csoportban.
- A bevezetőben hangsúlyozta, hogy ez a könyv semmiképpen sem reprezentálja a magyarországi romák sorsát és helyzetét. A tanultakét, és értelmiségiét viszont igen.
- Karriertörténeteket mutat meg – amelyeket aztán sok szempontból lehet összehasonlítani más párhuzamos életutakkal: Egyik vagy másik szereplőnk hová és hogyan jutott el a vele egy sorból indulókhoz képest, az osztálytársaihoz, a nem romákhoz képest, mikor miben volt neki nehezebb, mint másoknak – vagy kivételesen akár könnyebb, mert például besegítették egy-egy továbbtanulást támogató programba, ami döntő fordulatnak bizonyult. A Fővárosi Cigány Ház, a Wesley főiskola vagy a Romaversitas programjai több élettörténetben is mint kulcsfontosságú intézmények kerültek szóba. De az ő előrejutásokat is gyakran nehezítették olyan traumák, amilyenek a származásuk miatt érték őket. A helyzet azóta csak romlott – például olyan kisegyházakat is töröltek az egyházak sorából, amelyek minden erejükkel a cigány (és más) szegények fölemeléséért, iskoláztatásáért küzdenek, mint az Iványi Gábor vezette Evangéliumi Testvérközösség, vagy a Dzsaj Bhím Közösség (amelyben Orsós János tanár és iskolaszervező és társai dolgoznak – most épp a legszegényebb borsodi térségben). Miközben az állami szociálpolitika majd’ mindenhonnan kivonul, és megszüntet eddigi hasznos kezdeményezéseket is, például a Gyermekszegénység Elleni Programot vagy a tanodák rendszerét.
- Egy másik csoportosítás: a kötetben szereplők közül nem egy és nem kettő tagja főfoglalkozásban vagy társadalmi munkában valamelyik romákat támogató civil mozgalomnak, szerveződésnek, tudatosan vállalja az identitássá: Waldorf-tanár, jogvédő, roma néprajzkutató van köztük.
- Hivatásos aktivisták de önkéntesek is segítik ezt a munkát. Például Rézműves Melinda is így lett a fővárosi Cigány Ház egyik vezetője, amellett a cigány kultúra hagyományőrzője és néprajzkutatója. Mohácsi Erzsébet pedig - aki a sajtóból jól ismert Viktória testvére – a roma emberi jogokért, a hátrányos helyzetű gyerekek taníttatásért küzd, testvéréhez hasonlóan fellép a szegregált oktatás ellen. Kezdettől fogva járt a fővárosi Cigány Ház és rendezvényeire. Varga Erika is ugyanitt volt hivatásos szervező, aki a táboroztatástól az ösztöndíjakig mindennel foglalkozott, még mielőtt ötvös majd divattervezői lett. De lehet említeni Karczagi Máriát, aki a szociális területen tevékenykedik, vagy Baranyi Mária rádióst, aki dokumentumfilmez is, de tanít a Wesley főiskolán is. Katonatisztünk, Szajkó Gyula nyári toborzótáborok munkájában is részt vesz, Tóth József lelkész focizik a gyerekekkel. Ők azok, aki főhivatásuk mellett gyakran tanítanak, újságot szerkesztenek, fiatalokról, pályakezdőkről gondoskodnak, lehetőségeket ajánlanak nekik. Az önzetlen figyelemnek, a segíteni-akarásnak és hatékony cselekvésnek, a szavak helyetti tetteknek kiváló példáit láttuk és próbálhatjuk eltanulni könyvünk szereplőitől. Az érem másik oldala: a kortárs felnőtt-középkorú nemzedék úgy érzi, hogy a most jövőknek nehezebb, mint nekik volt. Nem várják tárt karokkal azt, aki tanulni akar, és nem jut álláshoz az sem (különösen ha roma), aki kiképezte magát, és tehetséges.
 Szénási Zsófia

Korniss Péter - Závada Pál
Egy sor cigány - Huszonnégy mai magyar
Corvina Kiadó, 156 oldal, 3990 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/4. számaÉS Páratlan oldalKőszeghyKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés