Hiányoznak a vasárnapi asztal körüli beszélgetések
Vig Balázs mesekönyve a három bajuszról

Nem esik meg gyakran, hogy valaki teljesen ismeretlenül beküld egy kiadóba egy kéziratot és azt rögtön kiadják. Vig Balázzsal ez történt. A 26 éves szerző a Károli Gáspár Református Egyetem magyar szakán végzett, 2005-ben megjelent HÁROM novellája a Napút című folyóiratban, majd csatlakozott az Újnautilus elnevezésű online folyóirathoz ahol több rövid írást publikált. Közben készült a meseregény, amelyet beküldött a Móra Kiadónak. Ők felkarolták, és Kárpáti Tibor kitűnő illusztrációival megjelentették a Három bajusz gazdát keres című mesekönyvet, amely egyszerre mulatságos és groteszk, ugyanakkor a hagyományos mesemondás elveit is tiszteletben tartja. Három bajusz anekdotázásáról van szó, akik (gazdáik nélkül) mindannyian nekivágtak egyszer a nagyvilágnak és megtették a maguk nagy utazását.

- Bár ez az első köteted, az életrajzodból úgy tűnik nekem, hogy mindig is ambicionáltad az irodalmat.
- Bánki Éva volt az egyik motorja az Újnautilus irodalmi portál megalakulásának, ahová kezdetben olyan tanárok és diákok csatlakoztak az egyetemről, akik szerették az irodalmat, esetleg maguk is írtak verset vagy epikát. Mind a mai napig műhelyként működik, azaz akár kiforratlan írásokat is lehetőség van publikálni, dolgozatokat, cikkeket, kritikákat lehet közölni. Kéthetente kortárs irodalmi esteket is szerveznek. Tulajdonképpen itt indultam el a pályán. Akkoriban regényt szerettem volna írni, de ez nem sikerült, valószínűleg túl fiatal voltam hozzá. Közben mintegy mellékesen elkezdtem mesét írni, mégis ebből lett először könyv.
- A meséd főhőse három kalandvágyó bajusz, akik elmesélik, miként hagyták el a gazdáikat, hogy világgá menjenek, milyen kalandokba keveredtek és egyikük miként lelt új gazdára egy íróember személyében. Hogyan találtál főhőseidre?
- A figurák és a beszélő nevek voltak meg először (Kunkori uram, Harcsa szomszéd, Kedves bajusz). A bajusz valahogy olyan, mint a hölgyek frizurája. Magyarországon egészen a közelmúltig a férfiak a bajuszukkal, szakállukkal is kifejezték az egyéniségüket, a férfias megjelenés része volt a bajusz. Mióta a könyv megjelent, mindenhol meglátom a bajuszos férfiakat. Sokat ötleteltünk a kiadóval is – például, hogy a bajuszok, bajuszmanók legyenek–E, mert így mesésebb, ellensúlyozza a groteszk, abszurd oldalát a mesének. A manóság szerethetőbbé teszi a figurákat.
- Számos ismert mesei motívum szerepel a könyvben, mint a vándorlás, a próbák, vagy a hármasság elve.
- Tudatosan törekedtem arra már az elején, hogy szerethető, hagyományos mesét írjak. Nem véletlen, hogy nem a mi korunkban játszódik a történet, az úgynevezett „boldog békeidőket”, szerettem volna felidézni. Természetesen nem puszta nosztalgiáról van szó, hanem próbáltam a két kort egymásba csúsztatni. Egy nagypapa meséli a történetet azokból a boldog békeidőkből, ami már eleve meghatározott számos dolgot. A beszélgetés a családi asztal körül, az anekdotamondás, a gyerekeknek szóló mesemondás – csupa olyan dolog, ami ma már kiveszni látszik, legalábbis háttérbe szorul. A mese kerete ezt a valaha létezett bizalmat imitálja. A bizalmas, meghitt légkörbe pedig beleférnek. A népmesei motívumok, mint a három testvér, akik közül a legkisebb teszi meg a legnagyobb utat és hasonlók. Ugyanakkor nem megszokott elemek is vannak a mesében, mint például az egyik bajusz kudarcba fulladt házassága, vagy a tejivóban üldögélő szomorú zsiványok. Remélem, sikerült mindezt humorosan és játékosan előadni.
- Milyen meséket szerettél gyerekkorodban, és ezek befolyásolták-e a meseírást?
- Városi gyerekként a népmesével nem tudtam közvetlen kapcsolatba kerülni, viszont szerencsés voltam, mert nekem mindig meséltek esténként. Csukás Istvánt és Erich Kastnert szerettem nagyon. Amikor elkezdtem az én mesémet írni, akkor viszont direkt nem olvastam meséket, azt sem nézegettem, most kik népszerűek és a milyen a divatos mesélés. Utána persze alaposan körülnéztem.
- A könyv ősz elején jelent meg. Hogy tapasztalod? Megérinti a gyerekeket?
- Voltunk író-olvasó találkozókon és úgy tűnik, meg tudja fogni a gyerekeket. Nagyon lelkesek voltak. Vigyázni kell azonban a gyerekekkel való szóbeli és írott kommunikációban is arra, mikor vagyunk humorosak és mikor humorkodók. Különösen nehéz ez, ha mai környezetünket kell elmesélni. Nekem a bizalom megteremtése a legfontosabb, és hogy a történetek anekdotaszerűen kapcsolódjanak egymásba. Nagyon szeretem Mikszáthot, és nála megfigyelhető, hogy ha érzi, hogy lankad az olvasó figyelme, egy csettintéssel, fordulattal visz bennünket tovább.
- Úgy látom, hogy a mai kisfiúknál, akik szeretik a katonákat és huszárokat még mindig a bajusz a férfiasság egyik jelképe.
- Még távol vagyok a családalapítástól, így a saját gyerekkori élményeimből merítkeztem. Mivel fiatalon kezdtem el írni a mesét (22 évesen), valamilyen kamaszos hang is van benne, különösen a harmadik bajusz történetében, aki lázadó alkat, igazi művész, jelentsen ez bármit. A bajusz eben az értelemben a felnőtté válás metaforája is.
- Mik a további terveid? Írsz most valamit?
- Mindig rengeteget írok egyszerre, aztán később derül ki, melyikben van meg a kellő lendület a végleges kidolgozáshoz. Meséből van még három-négy a tarsolyomban, illetve dolgozom egy felnőtteknek szóló regényen is. Tornasor címmel elkészültem egy ifjúsági regénnyel, amiről már tárgyalunk a Mórával. Reményem szerint idén ez is az olvasóim kezébe kerül.
Szénási Zsófia

Víg Balázs: Három bajusz gazdát keres
Móra Kiadó, 96 oldal, 2190 Ft