Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
A hosszú hajú
királykisasszony
A hanta banda -
Őskori kaland
Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék A hosszú hajú <br> királykisasszony A hanta banda -<br>Őskori kaland
Interjú Walitschek Csillával

Könyvsikerek, és ami mögötte van
Beszélgetés Walitschek Csillával


Mekkora szerepe van a kereskedőnek egy-egy sikeres könyv felfutásában, és lehet-e része kisebb kiadóknak, magyar szerzőknek is nagy sikerekben? Walitschek Csillával, a Libri Kft. ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

– Nagyon sikercentrikus lett a hazai könyvkereskedelem. Fenntartható-e hosszú távon ez a stratégia?
– A könyvpiacon is nagyon erősen a külföldi modelleket követjük, jellemzően az angolszász trendeket. Ennek tipikus megnyilvánulása az akciózás, például a „kettőt fizet, hármat kap”. Az akciók hatása egyre jelentősebb, a számuk és a volumenük is megnövekedett. A kereskedőnek itt nem nagyon van választása, mert ha nem vállalja fel, akkor megteszi helyette a másik. Jól felfogott érdekünk, hogy a kereskedelmi modelleket próbálgató kiadóknak is segítséget nyújtsunk, együttműködjünk velük.

– Van-e létjogosultsága egy hazai modellnek, ami a hagyományos kis „böngészős” könyvesboltokat jelentené? A Libri is valami hasonlóból alakult áruházlánccá…
– Amikor megjelentek a bevásárlóközpontos koncepciók Magyarországon, mi arra tettük le a voksunkat, és ez be is vált. A bevásárlás áttevődik a központokra, így azokat a kis passzázsforgalmú boltjainkat zártuk és zárjuk be, ahonnan sajnálatosan kikopik a közönség. Ez a belvárosra jellemző, így sajnos el is vész egy darab lelke a városnak…

– Ki lehet alakítani nagykerekedőként is egyfajta arculatot, profilt?

– Egyrészt igen, másfelől nem. Mind a három vagy négy nagykereskedő ugyanazzal a szortimenttel dolgozik. Amivel a Libri ki tud tűnni, az az elhivatott eladói gárda, a szaktudás, a tanácsadói szerep, amibe sok energiát is fektetünk a munkatársaink képzésével. Ez a legkellemesebb útja annak, hogy különbözzünk, hiszen ahol a vásárlónak kellemes élménye volt, oda szívesen visszamegy. Külső arculatban is igyekszünk elkülönülni, az Alléban például új belsőépítészeti koncepciót valósítottunk meg: a bolt egy nagyon letisztult, világos, áttekinthető látványt nyújt. Óriási címszámokat kell egy-egy boltban prezentálnunk, ezzel a letisztultsággal rend- és komfortérzetet szeretnénk kelteni.

– Mennyire igaz a fáma, hogy majdnem minden könyvből lehet nagy sikert csinálni, csak a kereskedőn és a marketingen múlik?
– Ez így szó szerint nem igaz, de egy-két kiadó valóban szinte veresenyistállóvá avanzsált, mert ráérzett a receptre, és azt követi.

– Van recept?

– Ezek a kiadók általában újságírót vagy jó írói vénával rendelkező népszerűbb embert „fognak meg”. De nekünk is sokkal könnyebb a dolgunk, ha van kereskedelmi- vagy marketingaffinitás a kiadóban. Nem véletlenül tájékozódunk egy könyv hátteréről az üzleti szándékot illetően. Ez egyelőre sajnos elég nehéz, általában győzködni kell a kiadókat, hogy a számukra üzleti titoknak minősülő információkat kiadják, márpedig csak így tudunk együtt gondolkodni. Nem baj, ha más kereskedővel is szerveznek marketingakciót, csak arról tudnunk kell, hogy ahhoz igazítsuk a Libri aktivitását, ne oltsa ki egymást a két akció. Nagyon tanulságos eseteink vannak, amit fel szoktam emlegetni. Egy kereskedőnél mindig látszik forintra és darabra, hogy valami valóban jó ötlet volt-e vagy sem.

– A kisebb kiadók részéről gyakori a panasz: nekik nem jut rész a „sikertortából”, hiszen még a marketingtevékenységet sem engedhetik meg maguknak.
– Azt be kell látni, hogy errefelé megy a világ. Érdemes először akár egyetlen könyvnél kipróbálni a marketinget, és az eredmények úgyis magukért beszélnek. Egy kicsit bátrabbnak kell lenni, „bevállalni”, amit eddig nem mertek. Sikerült már rábeszélnünk olyan kiadókat, akiken látszott, hogy sokkal több van bennük, elő lehet csalogatni a sikert belőlük. A marketingbefektetéshez persze szükséges, hogy „húzócím” legyen az adott könyv, mert csodát tenni mi sem tudunk. De minden kiadónak van évente két-három olyan könyve, amire érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni az adott keretek között. Nem szükséges több. A ráfordítás pedig sokszorosan megtérül.


– A nagykereskedő kiadót választ vagy könyvet?
– A saját ajánlásaimat, például a Napos Oldalakban mindig a saját élményeim alapján írom, ezek soha nem kereskedelmi irányultságúak. Például egy fiatal elsőkötetes költő, Daróczi Dani egy kis kiadónál, a K und K-nál jelenik meg, és egészen nagy siker lett. Nem is tudni, ki „kapta fel” először, de ilyenkor ráveti magát a többi kereskedő is. Ennek a költőnek szerveztünk már több dedikálást – természetesen egy ilyen műfajnál nem jelenik meg annyi ember, mint mondjuk Frei Tamásnál – de mégiscsak 250 ezer embert tájékoztatunk a hírlevelünk által. Nyilván sokkal lassabban lehet így felfuttatni valakit, mintha a metrók lennének kiplakátolva az arcképével, de itt nem is ez a cél. Az olvasó pedig egyértelműen témát vagy címet keres, nem kiadót. Ezért is vannak a Librinek saját tematikus akciói, a kiadók pedig eldönthetik, részt akarnak-e venni bennük.

– A mennyiségi látvány uralja mostanában a könyvesboltokat. Valóban számít ez?
– A kiadók sokszor vélekednek úgy, ha nagy példányszám van a készletükből a boltban, azzal kiszoríthatnak másokat, de ez nem így van, mert nem tudjuk hová kitenni. Még egy kétezer négyzetméteres boltban is korlátozott a hely, mert 24 ezer címet kell elhelyezni. Ugyanakkor igaz az, hogy a médiáról egyre inkább áttevődik a figyelem a kereskedőre, aki a kihelyezéseivel, a saját felületeivel tud rámutatni arra, hogy mi az, amit meg kell venni.

– Tavaly hozták létre az Aranykönyv-díjat. Kit jutalmaznak ezzel?

– A díjat nem a Libri, hanem az ország lakossága osztja, hasonló módon, mint a Nagy Könyv pályázatnál. Öt kategóriában indítottunk könyveket, de bárki bármit beszavazhatott a három körben. Óriási eredmény volt az egymillió szavazat. Magyar és külföldi szerzőknek, valamint kiadóknak osztottunk díjakat. Mai élő magyar szerzők közül Rácz Zsuzsa nyert a Terézanyuval a szórakoztató irodalom kategóriában. Az elmúlt több tíz évben megjelent könyvekből bármire lehetett szavazni, és sajnos a szépirodalmat – leszámítva a kötelező olvasmányokat – nagyon bátortalanul támogatták az olvasók. Idén emiatt változtatunk egy kicsit: külön kategóriába, a „klasszik”-ba soroljuk a klasszikus műveket, így próbáljuk „kiprovokálni”, hogy a frissen megjelenő magyar irodalmi művekről is beszéljünk, olvassuk őket.

Laik Eszter 

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/4. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés