Nárcisztikus kaland
Beszélgetés Marno Jánossal

Marno János számos kitüntetés után,( mint például a József Attila díj, Madách díj, Soros életműdíj és Ady díj) a Szépírók Díját is elnyerte líra kategóriában A semmi esélye című kötetéért. A költővel díjnyertes könyvéről, művészi világlátásáról beszélgettem.

-Te nyerted el idén a Szépírók díját líra kategóriában, örülsz? Hogyan hat rád az elismerés, ösztönöz? Változtat a művészeteden, hozzáállásodon, hogy többen figyelnek rád?
-Természetesen az elismerés jól esik, de most épp depressziós vagyok, amiből talán az írás jelenthet kikapaszkodást. Hiú vagyok, mint minden író, költő ember, és a hiúságomat legyezgeti a díj, az írás azonban jobban megy, ha nem szóródik szét a figyelmem, a hatást így vegyesnek mondanám. Meg aztán, ha az ember elér valamit, akkor rögtön még többet szeretne, a megnyugvás, megelégedés eggyel mindig odébb van.
-Szerinted az elismertség és az értékesség együtt jár?
-Az ismertség még nem garancia a minőségre, de ez fordítva is igaz, attól, hogy valami népszerű, még nem biztos, hogy színvonaltalan. Én például még a szappanoperák közül is ismerek intenzív, jó, komolyan izgalmas darabokat. A Maffiózók és a Mad man például a kedvenceim.
-Mi az az érték, ami felé törekszel?
-Szerintem az írás gyakorlati filozófia. A költészet persze nem akadémikus vagy szakfilozófia, hanem a nyelv révén való megismerés, a létről való gondolkodás, a mindenkori beszélt nyelv általi feltárás révén. Nincsenek előre eltervezett témáim, nálam nem a téma felől szerveződik a szöveg, a beszéd magában hordoz mindent, a nyelv többet tud nálam.
-A semmi esélye kötetedben 55 darab Anna című vers található. Ez egy tudatosan posztmodern gesztus részedről a személy "szétírására"?
- Igen, ez a rengeteg szemszög, ahonnan Annát láttatom, pusztítást és teremtést eredményez egyszerre. "Anna te olyan vagy elölről, mint hátulról" - talán ismeretes egy valamikori dadaista költőnek ez a mondása. Az Anna tehát narcisztikus név, toposz, melyben minden nőiség megjelenik. Amikor gyerek voltam, szinte minden vidéki nőt Annának hívtak. Juhász Gyulához viszont csak szándéktalan köze van e névnek, ugyanis a szöveg szükségszerűen előhívja a már ismert "előzményeket" is, "belehallatszanak" Juhász Gyula sorai a versbe. Az Anna névbe egyébként minden tulajdonság belefér.
-A kötetben még két név fordul elő a leggyakrabban: Kafka és Nárcisz. Kiket takar e két név, mi a jelentőségük számodra?
-Kafka írói egyénisége nekem személy szerint is nagyon fontos. Szeretem azt a tragikus burleszket, amit létrehoz, mulattató, de a nevetés mégis benne reked az emberben. Franz Kafka olyan, mintha a történetmondó verziója lenne József Attilának, aki szintén az egyik nagy kedvencem. Míg azonban ő a tradícióba beleállva robbant, addig Kafka az elvetemített alakjaival, perspektíváival hívja tetemre a tradíciót. Nárcisz pedig közvetve magam is lehetek. Én-szerepverseknek is lehetne a kötet darabjait nevezni, Nárcisz ugyanis egy "küszöb-alak", "stádium-figura", aki egy egóját megképző ember előtti fázisban lévő lény, idea és rémkép egyszerre. Továbbá ennél a névválasztásnál is erős szerepe van a hagyománynak, amennyiben egy mitológiai figurát próbálok szóra bírni egy mai magyar ember nyelvén. Na meg ha meggondoljuk, a költészet maga már eleve nárcisztikus kaland, úgyhogy ilyen módon az írásra is reflektál a választásom.
-Nagyon figyelemfelkeltő a kötet címe. Miért ezt a címet adtad?
-Eredetileg a Kész Nárcisz visszhangzott a fülemben, de valahogy sehogy sem voltam megelégedve ezzel. Olyat szerettem volna, amely egyszerre fejezi ki belsőségességét a verseimnek és úgy oldoz el Nárcisztól, hogy közben meg sem tagadja azt. Aztán már kezdtem lemondani róla, hogy az eredeti elképzelésnél jobb címet találok, "semmi esélye ennek"- mondogattam magamban. Aztán egyszer csak bekerült a hétköznap is használt kifejezés elé egy névelő: A semmi esélye, behívva ezzel akár hegeli vagy sartre-i kontextusokat is. Semmi értelme nem volt tehát ez ellen a cím ellen is tovább tiltakoznom magamban, hiszen ebben benne rejlik a mindennek, a valaminek és a semminek az esélye, tükrözi azt a kihívást, amit a kötet megírása és a lírai én megtalálása jelent és azt a kockázatot, hogy ennek a kísérletnek olykor alig nagyobb az esélye a semminél.
-Más műnemben is szívesen kipróbálnád magad? Milyenre tervezed a következő könyved?
-Nem tudom a verset kimeríteni, semmilyen más műnemre nem jellemző ez a fajta sűrítés, amitől számomra a líra annyira izgalmassá válik. Következő könyvem is verseskötet lesz, a fele körülbelül már megvan, de ha akarnék, sem tudnék róla többet elárulni, mert magam is kíváncsi vagyok rá, hogy mit fogok csinálni. És mi mindent semmi esetre sem.
Viola Szandra

Marno János: A semmi esélye
Prae.hu – Palimpszeszt, 2750 Ft