„Az emlékezet hézagos” – Lator László

Az idén nyolcvannégy éves Lator László a Könyvhétre jelenteti meg emlékezéseit, melyben különleges formában, nem éppen hagyományos módon tárja elénk életnek egy-egy kitüntetett szeletét. A kitűnő fizikai és szellemi állapotban lévő íróval az otthonában beszélgettünk.

– A kötetben azt írja, hogy sosem volt tehetsége és türelme a rendszeres naplóíráshoz. Most mégis megjelenteti ezt a visszaemlékezésfélét .
– Igen, de ennek az írásnak nem olyan a szerkezete, mint egy önéletírásnak. Az emlékezet hézagos és szeszélyes – és az emlékezetet követve haladtam én is ebben a könyvben. Van folyamatos önéletrajzom is, hagyományos fajta, ugyanis a Széchenyi Könyvtárban volt egy vállalkozás, oral history néven, amikor húsz-harminc órán keresztül kérdésekre válaszolva elmeséltem az egész életem. Ezt a hanganyagot nekem legépelték. Korábban én nem akartam önéletrajzot írni, az ötletet a könyvtár vállalkozása adta, és azt gondoltam, ha egyszer lesz kedvem és időm, stilizálom ezt a nagy anyagot. Ennek azóta sem láttam neki, nem éreztem rá indíttatást. Inkább megírtam ezt a kötetet, amit emlékezésnek és önverselemzésnek hívnék, és ami legalább annyira esszé, mint amennyire emlékezés.
– Jó lenne, ha egyszer az önéletrajzra is rászánná magát, hiszen erős hiányérzetünk támad e könyv olvasva. Rengeteg kérdés vetődik fel ugyanis az emberben, amelyekre akkor talán választ kaphatna.
– Két okból vannak benne ilyen nagy vágások és hézagok. Egyrészt ahhoz, amit én csinálni akartam, nem illettek bizonyos tények vagy ténysorozatok. Másrészt meg az emlékezetemre kellett hagyatkoznom, amely – mint tudjuk – elég hézagos és át is alakítja az eseményeket. Nem lehet teljesen megbízható visszaemlékezést írni, kivéve ha az ember rendszeresen naplót vezet.
– Szerencsére, ha Ön nem is, de a barátai írtak naplót. Fodor András naplóját fel is használja a könyvben.
– Igen, nagy segítségemre volt Fodor Bandi naplója.
– Miért ír viszonylag keveset az Európa Kiadóról, bár harmincöt évet töltött ott?
– Mert bizonyos dolgokat akartam megírni, például hogy hogyan működött akkor a cenzúra. De ez a téma óriási, erről lehetne egy külön könyvet is írni. Épp most készül a Petőfi Irodalmi Múzeumnál egy interjúgyűjtemény az Európa Kiadóról, én is szerepelek benne.
– Alapvetően a gyerek- és fiatalkorára koncentrál az egész könyvben.
– Igen, elég részletesen írok a gyerekkoromról. Ennek az az oka, hogy minden ember a gyerekkori élményeire épül rá. A tudatom, az emlékezetem ezeken az élményeken alapul. Az is nagyon furcsa, hogy mikre emlékszem. Látszólag teljesen jelentéktelen dolgokra, fontos dolgokra pedig nem. A verseim alapanyaga többnyire gyerekkori vagy kamaszkori élmény.
– Egészen különleges a könyv stílusa. Hömpölyög, egy mondaton belül is elágazik, majd megint visszakanyarodik az eredeti témához.
– Ez a forma olyan próza, amely az emlékezet természetéhez igazodik, és ezért van az, hogy egy mondaton belül is összecsúszik több helyszín és több történet. Asszociatív láncok sorozatának is nevezhetnénk.
– Nehéz ezt jól csinálni, úgy hogy azért az olvasó számára is minden világos legyen.
– Nehéz igen. Nem lesz ez könnyű olvasmány, különösen, hogy bekezdések sincsenek a szövegben. Volt, aki azt mondta, jobb volna, ha bekezdésekkel tagolnám, de én úgy éreztem, az anyag természete nem csak hogy nem kívánja, nem is tűri a tagolást.
– Most min dolgozik?
– Mostanáig nagyon sok dolgom volt evvel a könyvvel. Most meg akarok írni egy fejezetet, amely már nem kerülhetett bele, de nagyon fontos szakasza volt az életemnek, a negyvenes évek vége, ötvenes évek eleje. Az Eötvös Kollégium időszaka. Talán azért is nem tudtam most úgy megírni, hogy a könyvbe bekerüljön, pedig hiányzik belőle, mert nem egyszerűen a saját történetemnek szánom, hanem fel szeretném vázolni a fordulat éve körüli időszakot, vagyis hogy hogyan lett a koalíciós, szabad demokráciából diktatúra. Úgy szeretném a saját történetemet megírni, hogy kiadja azt is, ami akkortájt történt. Leginkább ez foglalkoztat és már dolgozom is rajta. De ezen kívül lehet, hogy még eszembe jut más téma is, amit meg kéne írni. Az is elképzelhető, hogy a körmendi tanárkodásom éveit is egy kicsit terjengősebben megírom.
– Hol jelenik majd meg ez a hiányzó fejezet?
– Még nem tudom. A kötet anyagának egy részét a Mozgó Világban és a Holmiban már közölték. Két részre osztható a könyv: az egyik fele inkább önéletrajz, de úgy hogy közben mindig belejönnek részben a saját verseim, részben más művek, ezek a részek jelentek meg a Mozgó Világban. A második részben, melynek Zsinórpadlás a címe, egy-egy vers születéséről beszélek – ezek pedig a Holmiban voltak olvashatóak.

Jolsvai Júlia

Lator László: A megmaradt világ. Emlékezések, Európa Kiadó, 2011, 240 oldal, 2800 Ft
A könyv CD-mellékletén Lator Lászlóval beszélget Kelevéz Ágnes.