Miről árulkodnak a példányszámok?

Történeti szempontból tekintve a könyvkiadás statisztikája a kulturális statisztika legrégibb ágai közé tartozik, kezdetét már a XIX. sz. elején megtaláljuk.
A Könyvhét mostantól időközönként közli annak az öt magyar és öt külföldi szépírónak a nevét és könyvének címét, aki a tízezren felüli megjelentetések listáján a topon van. A Központi Statisztikai Hivatal Életmód,- foglalkoztatás- és oktatásstatisztikai főosztályának munkatársát, Bárdosi Mónikát kérdeztük a statisztika céljáról, tartalmáról.

- Az adatgyűjtés kiterjed a Magyarországon kiadott nyomdai vagy más sokszorosítási eljárással készített kiadványokra, amelyeket – a kötelespéldány-törvény alapján – az Országos Széchenyi Könyvtárba az adott évben megküldenek a kiadvány- és példányszámának változásáról és műfaji összetételéről, a kiadott művek szerzőinek nemzetiségéről. Az OSZK-ban negyedévente rögzítésre kerülő állományból kerülnek ki az összesített könyvkiadás adatok, amelyek nyilvánosak, de a honlapunkon részletesebben a könyvek szerepelnek. Hiányzik még a statisztikából az e-könyv, amit hamarosan meg kell oldanunk.

- Van-e archiválás, lehet-e tudni például, mik voltak az utóbbi 10 év legtöbb példányszámban kiadott könyvei?

- Cím, szerző szerint nem visszakereshetőek az adataink, ez alól csak a tízezren felüli szépirodalom és ifjúsági irodalom a kivétel, ezek az adatok minden tárgynegyedévet követő 18-án már olvashatók a honlapon, viszont ebből az adatból nem derül ki az összes kiadott példányszámuk, mert ha többször kiadták még abban az évben, mondjuk 9000 példányban, az már nem kerül ki erre a felületre. Ha valaki például azt kérdezné, hogy Jókait mennyit adtak ki az elmúlt években összesen, azt nem tudnám megmondani. Nyomtatott formában minden évben jelentetünk meg könyvkiadás adatokat a Magyar statisztikai évkönyvben, a Magyar statisztikai zsebkönyvben. Elektronikus formában is rendelkezésre állnak a részletező adatok, ami ingyenesen elérhető a KSH honlapról a Tájékoztatási adatbázisból és az úgynevezett stADAT-ból ami táblázatos formában tartalmazza a statisztikákat. Nyilvános adatbázisunk van, mondhatni, felhasználóbarát.

- Munkája során milyen személyes élmények érik?

- Az mindig kellemes érzéssel tölt el, amikor használják az adatainkat. Ma már jobban ránk találnak a neten, a közvetlen elérhetőségeink megtalálhatók a táblák mellett, elég sok adatkérő van, mint például szakdolgozók, doktoranduszok, kiadók. Elég érdekes volt nemrég, kaptam egy kérdést, az összes kiadott könyv mű- és példányszámára voltak kíváncsiak, a könyvkiadás kezdete óta! Mióta világ a világ! Először sokkot kaptam, mert ezt nem lehet megbecsülni, aztán kínomban „begugliztam”, ám mire megválaszoltam volna, visszaírt az úr, hogy lehet, hogy ez nagyratörő kérdés volt és ezt nem lehet megválaszolni.

- A 60-as 70-es években még igen magas példányszámban nyomtattak ki szépirodalmi könyveket, és a példányszámot is közölték akönyvben, ha jól emlékszem, például Végh Antal Miért beteg a magyar futball című művét 670 ezer példányban adták ki. Ma szemérmesen elhallgatják a példányszámokat, pedig nyilvános. Miért nem írják be a példányszámot a könyvekbe?

- Nem tudom, vannak, akik beírják, vannak, akik nem, féltik magukat a kiadók a konkurenciától. A pénzügyi adatok mellett ezek is érzékeny adatok, a piaci érdekeiket féltik, félnek a kiadók nyilván, hogy ebből bevételi adatokat lehetne kiszámolni.

- Lehet-e a statisztikák változásából következtetni a népszerűség változására, szoktak-e ezzel foglalkozni?

- Évek óta kitapintható tendenciák a kultúra területén – a gazdasági szempontok előtérbe kerülése mellett – az állami szerepvállalás csökkenése a finanszírozásban, a pályázati rendszerek átalakulása, kulturális cikkek drágulása. A kulturális javak fogyasztási különbségei mögött szoros kapcsolat mutatható ki iskolai végzettség, gazdasági aktivitás, illetve területi különbségek szerint is. A kulturális piac termelési adatai pedig nyilvánvalóan összefüggésben vannak a felhasználók, fogyasztók igényeivel. Tendencia, s ehhez igazodnak a kiadók, hogy egyre nagyobb a művek száma, színesedik a paletta, de az is hozzátartozik, hogy inkább többször adják ki ugyanazt, biztonságra törekszenek és csak annyit adnak ki amennyit eladhatónak vélnek, és inkább utánnyomják, ha elfogyott, és ez látszik a statisztikákból is.

- A külföldi szerzők közül Stephenye Meyer, Agatha Christie, Ken Follet neve tűnik fel, akik sikerszerzők, ám úgy látszik, örökzöldek a mesék is, meg itt van Natascha Kampush és Ulickaja.

- Ez a lista nem minőségi lista, a külföldiek között főleg sok a lektűr, a ponyva meg a szerelmes könyv. Állandó dilemma ez nekünk, mert a táblának „Szépirodalom” a címe. De ezek zömmel az eladható, populáris művek, - a statisztika nem minősíthet, ahhoz irodalmárnak kell lenni. Ebből a szempontból nekünk minden „szépirodalom”, ami nem tankönyv, meg nem ismeretterjesztő irodalom.

- Ön hogy olvas, mit olvas szívesen?

- Gyakran használom a KSH könyvtárat, igen gazdag állománnyal rendelkeznek, s ha olvasás után is tetszik, azt meg is vásárolom, én így szelektálok mostanában. A Libriben, az Alexandrában az akciós pultot gyakran végigbogarászom, jó dolog szerintem hagyományos módon is válogatni a könyvek között, a könyvesboltban bele is lehet lapozni a könyvekbe, meg lehet fogni, beleszagolni, azt nagyon szeretem. Az óriási választékból nagyon nehéz kiválasztani a minőséget, segít a barátok ajánlata, a reklám. Könyvtárosi végzettségem is segít, hogy profin keresek a neten – ez is egy készség, amit meg lehet tanulni, és nagyon fontos - mert igen könnyen el lehet veszni a manapság már szinte felfoghatatlan méretűre dagadt információáradatban, ami persze tele van szeméttel, de akad benne bőven drágakő is, csak nem könnyű rátalálni.

 A grafikonból látszik, hogy a megjelent könyvek összpéldányszámának 1941-es csúcsát 2008-ban sikerült csak meghaladni, és az is: 1930 és 2004 között a legtöbb mű 1990-ben jelent meg.

Szepesi Dóra