Április 4-én megjelent a Könyvhét 2012. évi második száma. Kicsit hosszúra nyúlt az év elejei szünet, mert éveken át megőrzött hagyományunkhoz híven, 2011 végén is, már december közepén kijöttünk a következő év első számával, azaz a 2012/1-essel, és az év vége, év eleje a tervezgetés időszaka lett, fel kellett mérni lehetőségeinket (meg figyelembe kellett vennünk a bennünket körülvevő gazdasági környezet „üzeneteit” is) így született meg az elhatározás, hogy ezután lapunkból egy évben csak hat számot jelentetünk meg, a korábbi évi 24, illetve később évi 12 helyett. (Nagy vonalakban említettem ezt már korábban is.) Tekintve, hogy kedvenc újságunk a Könyvhét, a „csonkolásról” dönteni fájdalmas volt, de ahogyan orvosi körökben (Ld. Vészhelyzet c. tévésorozat) szokták volt mondani, ezzel a túlélésnek teremtettük meg az esélyét (és hátha eljön még egy szebb és jobb világ, amikor újra kéthetiek, sőt akár hetiek lehetünk).
Szóval megjelent a Könyvhét új száma - a honlapunkon megtalálható a tartalomjegyzéke -, és egyébként is szívesen beszélek a Könyvhétről, de most elsősorban amiatt emlegettem ezt az új számot, mert az új szám elkészítése az oka annak, hogy már hosszabb ideje nem frissítettem ezt az itt olvasható bejegyzés-sort. A nyomtatott szám lapzártájának időpontját körülölelő 10-14 nap mindig sokkal hektikusabban zajlik annál, hogysem kis szösszeneteket, könnyed elmefuttatásokat, vagy ólomsúlyú mondatokat volnék képes írni, és azokkal itt megjelenni. Nagyjából két hét óta ma van először újra olyan pillanat, amikor nem vonja el a figyelmemet e sorok írásától sok egyéb tennivaló, hanem az érdeklődő olvasóknak – íme - el tudtam mondani, hogy miért nem tettem közzé új bejegyzést itt, a Kiss József blogja cím helyett inkább a „szerkesztő monologizál” címre érdemes oldalon.