Unalmas remekművek
A Szerk. - 2012.11.20.
Új kérdést teszek fel olvasóinknak, akinek kedve van, megszavazhatja a szavazás menüpontban a kérdést, akinek pedig ahhoz van kedve, megírhatja nekünk a kérdés kapcsán támadt gondolatait és véleményét.
Kölcsönzött ötlet alapján teszem fel a kérdést: Ön szerint a mai olvasó számára unalmasak Jókai Mór művei?
Társaságban vitatkoztunk szelíden arról, hogy a mai fiatalok, de akár idősek számára is unalmas, nehezen befogadható Jókai Mór írásművészete, avagy nem. A kötelező olvasmányok kérdéskörével összefüggésben vetődött először fel – nyilván nem csak a mi társaságunkban –, hiszen „benne van a levegőben” a kötelező olvasmányokra vonatkozó tanári szemléletmód megváltozása, illetve az erről szóló diskurzus már jó ideje. Talán a Harry Potter széria sikereinek csúcspontján lett leghangsúlyosabb az alapkérdés, azaz hogy a gyerekeknek irodalomtörténetileg fontos, és korban hozzájuk illő olvasmányok legyenek kötelezőek, vagy egyszerűen csak olyan művek, amelyeket szívesen olvasnak, így érve el, hogy olvasó felnőtté váljanak. A vita a mai napig nem dőlt el, alighanem nem is fog még sokáig, egyre tovább sorakoznak fel az érvek és ellenérvek az ellentétes véleményeket vallók oldalán.
Jókait illetően azt a véleményt képviseltem, hogy bizony szórakoztató olvasmányként is olvashatja kicsi és nagy irodalomtörténetileg is jelentős műveit. Ezzel szemben az ellenvélemény Jókai írásművészetének legjellegzetesebb, első olvasásra is érzékelhető jellemzőire, a terjedelmes leírásokra és régies nyelvezetére figyelemmel nehezen befogadhatónak, és emiatt a diákok számára kevésbé ajánlottnak minősítette a „nagy magyar mesemondó” műveit.
A közelmúltban lezajlott vitára emlékezve gondoltam, hogy vonatkozzon Jókaira a kérdés, az ötletet pedig a Corriere della Sera című laptól kölcsönöztem. Az MTI tudósított róla – honlapunkon mi is közzétettük a tudósítást –, hogy a lap megkérdezte olvasóit: melyik az a könyv, amit nem tudnak végigolvasni, és kiderült, hogy olaszok mellett külföldiek is felkerültek a listára: Eco mellett Garcia Márquez és Kerouac.
Ha valakinek kedve van a témához kapcsolódva megírni a véleményét nekünk, megígérhetem, hogy a nyomdafestéket tűrő véleményeket közzétesszük (a nyomdafestéket nem tűrőket persze nem).
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával