Könyvhét 2022
A Móra Kiadó
ÚJDONSÁGAI
Csokonai Attila
SZABADMATT
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
A MÚZSA
CSÓKJA
A Móra Kiadó <br> ÚJDONSÁGAI Csokonai Attila <br> SZABADMATT Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV A MÚZSA <br> CSÓKJA
Kiemelt

100 éve született Polcz Alaine – Az Élet és Irodalom 2022/40. számából

2022.10.06.

Az Élet és Irodalom 40. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

100 ÉVE SZÜLETETT POLCZ ALAINE

Ablonczy Anna emlékezik rá:

„Aki elolvassa a könyveit, mindent megtudhat róla: hogyan élt gyermekkorában, fiatal felnőttként, mi történt vele a háborúban, a házasságaiban, és mit ért el pszichológusként a munkájában. Magánéletében egymást követték a megküzdeni való élethelyzetek, traumák, súlyos betegségek, amiket pozitív adottságaival (érzelmi és szellemi intelligencia, átlagon felüli elemző és megfigyelőképesség) többnyire sikerült ellensúlyoznia. Korán felismerte, hogy ha már a sorsa nem volt kegyes hozzá, akkor magának kell megtalálnia a feladatait, amiért érdemes élnie.”

FEUILLETON

Jéga-Szabó Krisztina Legendahántásavagy kis továbbképzés magyartanároknak a XIX. század magyar irodalmából címmel írt esszét Milbacher Róbert könyve kapcsán:

„Különösen örültem annak, hogy eme adatgazdag és ugyanakkor szellemes irodalomtörténeti felvilágosítás hasznosítja a nőirodalmi kutatások eredményeit is (például Gyimesi Emese Szendrey Júlia-kutatásait), sőt egy elemzés erejéig a női nézőpontot is tekintetbe véve nyújt újszerű, a korábbi verziókhoz képest pontosabbnak tűnő elemzést. Ezt a fegyvertényt annál is inkább kell értékelnünk, mivel a hazai közoktatási kánon olyan örökzöld darabja esetében teszi ezt, mint amilyen az Ágnes asszony. Én magam is többször éreztem már mindenféle bírósági tárgyalásos drámajáték és egyéb pedagógiai kísérletek dacára, hogy többet nem bírok már Ágnes asszony-elemzést olvasni, hallani, 25 év alatt ki sem számolom, hányszor volt ebben részem. Most újra kedvem támadt a témát tanítani.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István
Alap című recenziója Hernán Díaz Bizalom című regényét elemzi.

„Mindenképpen érdekes helyzet lett volna, az itthoni könyvkiadási viszonyokhoz, ahol az újnak, a frissnek szembetűnő primátusa van, feltétlenül illő: egy az évi Booker-díjas előbb jelent volna meg magyarul, mint hogy október 17-én megkapta volna a londoni elismerést.
Ráadásul a zsűri igazán rendhagyó, ízig-vérig posztmodern szellemű, elemeiben mégis a leggondosabb klasszikusságra törekvő irodalmi művet díjazhatott volna az 1973-ban Argentínában született, előbb Svédországban, aztán az Egyesült Államokban nevelkedett, felnőttkorát idestova három évtizede Brooklynban élő Hernán Díaz második regényének kiemelésével. Olyan regényt, ahol a posztmodern és a klasszikus jelleg közötti átjárás az olvasó számára nem különösebben nehezen megoldható feladat, továbbá a regény végére érve sem a posztmodern, sem a klasszikus olvasói énje nem sérül, és nem hoz áldozatot az egyik vagy a másik rovására. Arról van szó, hogy a Bizalom teljes szövege négy különálló részre, voltaképpen négy önálló, külön címmel ellátott, más-más szerző jegyezte „könyvre” tagolódik, és ezt a négy részt semmiféle szerzői kommentár nem kíséri vagy választja el egymástól, miközben a négy rész egymásutánja (egymáshoz való viszonyuk és saját helyük az egészben) mégiscsak a Bizalom jelentésadásának, vagy régebbi fogalmazással, megfejtésének kulcsa.”

VERS

A versrovatban ebben a számban Jónás Tamás, Marno János és Tóth Erzsébet versei kaptak helyet. Marno János és Tóth Erzsébet versei gyászoló versek, két, közelmúltban elhunyt barátunkra, pályatársunkra, Mányoki Endrére, illetve Dérczy Péterre emlékeznek.

Erre a helyre nem ezek közül emeltük ki az egyiket, hanem Jónás Tamás versei közül választottunk ki egyet:

ÁLMODTAM VELED

Véletlenül az utcán, ha összefutnánk újra,
és nem kérdeznénk semmit, csak mennénk összebújva
tovább az úton, és az első lakásba érve
levetkőztetnénk egymást, és mind a ketten térdre
ereszkednénk, a szádat a számhoz, hogyha nyomnád,
és izzadó tenyérrel a testem kinyomoznád,
és engednéd, hogy tarkód és combod takarítsam,
ha falnánk egymást büszkén, te gyorsan, én meg lassan,
s a csendben, ami ránk fér, suttognál a fülembe,
hogy szeretlek még mindig, s te még mindig szeretsz-e,
bólintanék, mint gyilkos, kit sortűz dönt le mindjárt,
ne menj el, könyörögnék, haljunk meg rögtön inkább.

PRÓZA

Abafáy-Deák Csillag, Szántó T. Gábor
és Toldy Csilla prózája.
Tárcatár: Kiss Noémi.

Részlet Abafáy-Deák Csillag Pollen című írásából:

„Ez rosszabb, mint egy férj, jegyezte meg Ildi, Darinka barátnője, illetve talán jobb is, legalább nem zaklat, és cinkosan nevetett azzal a sok fehér fogával. Meg se kérte a kezem, ha mégis összefutunk valakivel, Bertalan úgy mutat be engem, a feleségem. Ildi csóválja a fejét, erről eddig miért nem szóltál, nem én vagyok a legjobb barátnőd? Egyébként régimódi dolog, csattant fel Ildi. És mi van akkor, amikor te alszol a Sashegyen? Ugyanaz, kuksolok egyedül a nagy házban, a balkonon etetem a madarakat és várom, hogy jöjjön haza a pasim. Jön, de későn, hiába főzök, azt is csak piszkálja, nem éhes, ki van készülve, hajtogatja, ma már egy korrektort sem alkalmaznak a szerkesztőségben, a feltörekvő, fiatal írók még az egyes, vagy többes szám használatával sincsenek tisztában, az alany és állítmány egyeztetéséről nem is beszélve.”

FILM

Báron György
Papp Gábor Zsigmond Bereményi kalapja című filmjét méltatta.

„Bereményi csaknem összes munkája személyes élményekből táplálkozik, mégis, újabb kori irodalmunk egyik legrejtőzködőbb alkotója ő. A maga építette legendárium tarka paravánja mögé rejtőzik, lehetetlen elválasztani a valódi történéseket az elképzeltektől, az emlékeket a tényektől – a kettő játéka adja szövegeinek összetéveszthetetlen ízét. Játékos alkat, mintha folyamatosan bújócskázna. Papp Gábor Zsigmond portréfilmje ezt a Bereményit állítja elénk: a saját legendájával játszót. Meg sem kísérli, hogy a legendák mögül a szerzőt előcsalogassa, ellenkezőleg, tovább építi a Bereményi-mítoszt.”

ZENE

Fáy Miklós
Jonathan Tetelman Arias című albumáról írt.

„Jonathan Tetelman esetében nem kell annyira élelmesnek lenni, megjelent első árialemeze, nagy kiadónál, ahhoz már valamit tudni kell, hogy idáig jusson az ember. Chilében született, de amerikaiak fogadták örökbe, sokáig baritonnak tanult, aztán tenor lett belőle. Szerencséje van, mert nem tenoralkat, már ha elfogadjuk, hogy tenornak lenni az élet más területén balszerencse, pici, kövérkés fazonok, magas, nőies hanggal. Ehhez képest Tetelman termetre is magas, karcsú, jóvágású, rendezők és közönség álma, nem kell élénk fantázia hozzá, hogy belelásson az ember valami karddal hadonászó hőst, aki dobhártyarepesztő magasságokkal szólítja harcba a többieket.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



2022/4. számTandori SzubjektívSzabadmattÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsony
Belépés