Könyvhét 2021
A Móra Kiadó
újdonságaiból
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Osvát Ernő
Aforizmák
A Móra Kiadó <br>újdonságaiból Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Osvát Ernő <br> Aforizmák
Kiemelt

Bényei Tamás Abdulrazak Gurnah regényeiről – Az Élet és Irodalom 2021/41. számából

2021.10.14.

Az Élet és Irodalom 41. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

NOBEL-DÍJ

Bényei Tamás írt a Nobel-díjas Abdulrazak Gurnah regényeiről.

„Ha párhuzamokat keresünk, olyan írókra gondolhatunk, mint Derek Walcott, Caryl Phillips vagy Salman Rushdie, akikről Gurnah tanulmánykötetet szerkesztett. Hozzájuk hasonlóan Gurnah is „világ-íróként” tekint önmagára – csak éppen a „világ”, amelyhez tartozik, nem kizárólag a nyugati hagyomány világa, hanem jóval nagyobb annál. Gurnah posztkoloniális író, akinek legfontosabb témái a gyarmatosítás és más kataklizmák által okozott kényszerű helyváltoztatások következményei, de ő a posztkoloniális irodalmat nem az elszenvedett sérelmeket soroló irodalomként képzeli el, sőt – mint írja – az irodalomnak épp arról kellene szólnia, hogy az ilyen egyszerű képletek és képviseletek soha nem olyan egyszerűek. Regényeiben – sok más fekete-afrikai íróéival ellentétben – nyoma sincs például a gyarmatosítás előtti korszakot eszményítő nosztalgiának. Tisztánlátása és kiábrándultsága – akárcsak a regénynyelv tisztasága és a párhuzamos életút – olykor a Nobel-díjas V. S. Naipault idézi.”

INTERJÚ

„Nem hiszem, hogy Borbélyt követni lehet” –

Száz Pál
íróval, irodalomtörténésszel beszélget Szalay Zoltán.

„Haszid  vérző Kisjézuska” címmel jelent meg Száz Pál, a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszéke kutatójának új tanulmánykötete Borbély Szilárd költészetéről. Száztól szépíróként sem idegenek a Borbélyéhoz hasonló poétikai eljárások, ahogy azt Fűje sarjad mezőknek című, Artisjus-díjjal kitüntetett prózakötetében láthattuk. „Az ember mindenhol otthon van, mégis mindenhonnét kívül reked”, vallja a nyelvhez való viszonya kapcsán.”

FEUILLETON

Váncsa István
Fölfelé megy borban a gyöngy címmel írt esszét.

„Wildschwein úr Barcelonában, a Santa María del Mar téren, egy bor- és tapasbár kirakott asztalainak egyikénél üldögél, cavát iszik. A „cava” katalán szó, nem kávét jelent, mint gondolnánk, hanem pezsgőt. (Eredeti jelentése barlang, üreg, pince, lásd még: angol és francia cave, latin cavea.) Nyári délelőtt van, ennek ellenére pezsgőt más asztaloknál is fogyasztanak, az egyiknél ráadásul egész üveggel, és nem turisták, hanem helybeliek. Katalóniában ez a szokás, az itteni népek a rumos kólával vagy pláne a málnás fröccsel jellemezhető kultúrfokig nem jutottak el, napközbeni frissítőként számukra a pezsgő maradt. Viszont ne a nálunk habzó- vagy gyöngyözőborként ismert és egyre népszerűbb innivalókra gondoljunk, noha a maguk műfajában jók azok is, de a cava más kategória, más minőség, másik világegyetem.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István Átrendezések címmel írt recenziót Philip Roth Engedd el I-II. című művéről.
„A regény lapjain lényegében teljes fegyverzetében előttünk áll a későbbi Philip Roth, fiatalkori élességgel érvényesül benne egy-egy mozzanattal aztán mindig eltávolított önéletrajzi referencialitása, erőteljes lélektani realizmusa, a fentet és a lentet egyaránt ábrázolni tudó szenvedélyes társadalmi érzékenysége, a szexualitást soha véka alá nem rejtő szókimondása, rendíthetetlen zsidó azonosságtudata és az egész világát hallatlan öniróniával és nevettető humorral érzékeltetni képes látásmódja. Az Engedd el, ha feltétlenül rövidre akarjuk zárni, az „átrendezésről”, az emberi viszonyok szüntelen átalakításáról szól, ahogy ezt az egyik passzus a könyv vége felé összegző tanulságként kifejti, és micsoda a Roth-életmű, ha nem ez, a párkapcsolati, családi, társadalmi viszonyok átrendeződésének különböző emberi életszakaszokban regényekként megörökített változatai?”

AZ ÉS KÖNYVE OKTÓBERBEN

Angyalosi Gergely
Bimbó és virág címmel írt kritikát Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában II. Virágzó lányok árnyékában című kötetéről, melyet Jancsó Júlia fordított újra.

„Örömmel fogadtam Jancsó Júlia döntését, hogy újrafordítja Proust művének azokat a köteteit is, amelyek nyolc évtizeddel ezelőtt Gyergyai Albert jóvoltából már megjelentek magyarul. Választhattam volna azt a megoldást is, hogy csak az új fordítást olvasom a franciával párhuzamosan; de a kíváncsiság nagy úr, nem tudtam kihagyni a Gyergyai-változatot sem. Nem csupán az összehasonlítgatás kedvéért (mikor, melyikük talált jobb megoldást), hanem azért, mert így észleljük a különbséget a magyar nyelv második világháborút megelőző, illetve mai állapota között. Magától értetődőnek tekintem ugyanis, hogy a kortárs fordító a mai magyar nyelv szókincséből, szólástárából, kifejezésrétegeiből merítve próbálja tolmácsolni az eredetit. Proust szövege nincs olyan messze tőlünk „az időben”, hogy archaizáló fordulatokhoz kellene folyamodni az átültetéséhez. Ugyanakkor persze arra is vigyázni kell, hogy a nyelvi aktualizálás ne legyen túl erőszakos. Magyarán: ne az jusson az olvasó eszébe, hogy ez vagy az a kifejezés nagyon nem illik a narrátor vagy valamelyik szereplő szájába.
Összességében véve a Virágzó lányok árnyékában jól, sőt helyenként nagyon szépen szól magyarul. Aki olvasott már Proustot bármilyen nyelven, föl tudja mérni, hogy ez milyen nagy teljesítmény. Egyetlen olyan szöveghelyet sem találtam, ahol a fél oldalt is meghaladó, alá- és mellérendelésekkel teletűzdelt mondatmonstrumok követhetetlenné váltak volna.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Hegedűs Gyöngyi verseit, továbbá a Fehér Imola-Simonfy József páros kétkezes ciklusának egy darabját közöljük. Ízelítőül álljon itt Hegedűs Gyöngyi egyik verse:

a látás tengelye

a Megváltó, ki csak kisebbségében
volt idős és krónikus, mert gondoskodtunk
róla, hogy fiatalon és akutan hunyjon el,
nehogy már kiégjen! aggódtak a farizeusok,
akik a szadduceusokkal ebben közös számlálóra
jutottak, de még a 12 is bólogatott, na jó, János
ingatta a fejét, de csak Patmos uszodavizét
próbálta a füléből végre kirázni, nem a látás tengelyét
kell cserélgetni,
hanem az akciót, mint a metropolisokban
jobbról a lator odasúgja: ez a város nagyszerű,
ha fiatal tudsz maradni,
balról is jön a hang: ha nem pörögsz folyamatosan,
elszigetelődsz, a parousiát bízd a gravitációra,
a megváltólázban
felhevült országban a Megváltó oltottan is
olthatatlan szomja, ha egyszer,
tán elhordozható volna,
de hogy minden korra?

PRÓZA

Bognár Péter, Ficsku Pál, Fodor Janka és Kántor Zsolt prózája.
Tárcatár: Szaniszló Judit.

Részlet Ficsku Pál Szagos Misi és Gokartos Gizi című írásából:

„Szagos Misi lassan haladt, mély lélegzeteket vett. Csak úgy szívta be a kellemes hajnalszagot. Legalább száz asztal sorakozott egymás mellett és után a piacon. A gyár korma feketére festette reggelre a zöld farácsokat. Végzett a törléssel. Jöhetnek az árusok. Asztalonként egy bélás. Két forint. Még néhány év, és meglesz a pénz az útra, meglesz a pénz, hogy elutazzon az asszony után Dél-Amerikába.
Végzett. Lassan elhagyta a piacot. Átballagott az úttesten, át a tér másik oldalára, oda, ahhoz a sarokhoz, ahol Gokartos Gizi szokott ülni. A falhoz erősített réztábla szélei az oxidálódástól már méregzöldek voltak. Mintha Isten másnapos lenne, és ide hányta volna ki minden keserűségét. Azonban a vak asszony most nem volt itt. A Gizi eltűnt.
Miután a felesége elhagyta, Misi a piacra költözött. Hova mehetett volna, nem voltak máshol ismerősei, hát idejött. Először csak kényszerűségből nem evett, mire volt elég az a kis pénz, amit az asztalmosásért kapott, plusz a kétezer a szocoszttól? Semmire. Aztán rájött arra, hogy ha csak úgy szagol, akkor is jóllakik. Ma már csak úgy bolyong nappal a piaci árusok és bódék között. Csak néz, szagol, és beszél. És másnap is. Csak néz, szagol, és beszél. Járkál a hentesek között, csak úgy bejár egy kis vérér, vagy hólyagér.”

FILM

Stőhr Lóránt
Fabricius Gábor Eltörölni Frankot című filmjéről írt.

„Feltűnő ugyanis, hogy a mai Magyarország társadalmi létének érzékeny és kritikus játékfilmes és dokumentumfilmes leírását csak a független, gyakran minimális költségvetésű alkotásoktól kapjuk meg, miközben az elmúlt évtizedben jócskán elszaporodtak az államszocializmus sötét napjairól szóló történetek. Jelentős részben a kommunista múlt csak kulissza a fordulatos bűnügyi történethez, de néha az elnyomás emberi tapasztalatának megrajzolása a tulajdonképpeni alkotói tét – ez utóbbiak közé tartozik a most bemutatott Eltörölni Frankot című film is. S miközben az óvatos megalkuvás vagy a kérlelhetetlen szembenállás kérdéseit érinti, a Frank nyilvánvalóan rólunk is szól.” 

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia az Örkény Színház 33 álom és 33 változat Haydn-koponyára című előadásairól írt kritikát.

„A futurizmus és a szürrealizmus színházeszményének felidézése a háttéranyagban, a Marinetti- és Artaud-szemelvények ugyanis teljességgel levédik Bodó Viktor rendezői eljárását, Wolfram Lotz pedig még fel is menti: a színpadon nemhogy mindent szabad, de kell is! A nézőnek itt (és most) annyi a dolga, hogy félretegye a rációt – elvégre az álomfejtés sem egzakt tudomány –, engedje működni a kollektív tudattalant, feküdjön fel az árra, és hagyja, hogy a sorjázó képek és villanások magukkal sodorják.”  

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2021/4ÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsony
Belépés