Az Élet és Irodalom 47. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Csehy Zoltán Az atléták pozitív csöndje címmel írt esszét a száz éve született Pilinszky Jánosról.

„Pilinszkynek a verseire azt lehetne mondani, hogy kár, hogy ilyen kevés, miért nem több. Az enyémre azt lehetne, kár, hogy ilyen sok, miért nem leszűrtebb, válogatottabb” – mondja áradó szeretettel a korszak másik meghatározó géniusza, Weöres Sándor egy 1981-es interjú felvételén Kabdebó Lórántnak. Nehéz lenne nagyobb gyötrelmet elképzelni, mint ha valamilyen megátalkodott személyiségzavar miatt Weöres Pilinszky, Pilinszky pedig Weöres akart volna lenni. Pilinszky attól sok, hogy túl sokat beszélteti a csöndet, az elhallgatást, Weöres meg attól, hogy retteg a csöndtől, és egy hermetikus költőhöz képest túlságosan alapos költői diagnózisokat állít fel. Az egyik egyszemű Küklopsz, a másik százszemű Árgus.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba A megszabadulásról címmel írt kritikát Danyi Zoltán A rózsákról című regényéről.

„Danyi Zoltán komoly művet tett le az asztalra. Miként hőse, úgy ő is magának szabta meg a szabályokat. A fő szabály az, hogy a súlyos dolgokról csak a rózsák közt szabad gondolkozni, mert ott biztonságban van az ember, főleg, ha szaggatott, töredezett az élete. Ez a regény a szabadságot keresi. És a szabadság minden kényszeresség, kielégületlen szerelem, szenvedés és mániás bizonytalanság közepette létezik. Bizonyság a létezésére éppen az, hogy nem találjuk.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Mesterházy Balázs Penészes isten című verses regényéről két kritika szól:

Szarka Judit „Ősi, kihalhatatlan fajok”

„Mesterházy Balázs az irodalmi életben a kilencvenes években először mint irodalomtudós jelentkezett, kitüntetett kutatási területe a német romantika filozófiai és irodalomelméleti összefüggéseinek feltárása volt Novalis, Goethe és E. T. A. Hoffmann műveiben. A Penészes isten című verses regényét olvasva úgy tűnik, hogy a pályakezdés elméleti érdeklődése a művészi alkat rezonálásából eredt. A szépírói életmű költői és prózai szövegeinek ismeretében egyre inkább állíthatjuk, hogy annak a nagyszabású és autonóm alkotói gesztusnak tanúi lehetünk, amely a nagyság, a magány, a szív érzékenysége és a tragikus sors együttállásának romantikus szövegtestét eleveníti meg.”

Visy Beatrix Az is bolond, aki poétává?

„Ez a roppant nehéz és komplex vállalkozás talán azért sem sikerülhetett maradéktalanul, mert Mesterházy sokkal inkább támaszkodott tudására, (irodalom) elméleti, (pszichológiai, pszichiátriai) tudományos ismereteire, mint magára az emberre, a költészetre, a beleélés, beleérzés, a „ráhagyás” aktusaira. Nem hagyta élni a benne lévő poeta natust a poeta doctusszal szemben – ha már skizofrénia.
De számomra mégis az a legnagyobb kérdés, hogy ez az egész konstrukció mivégre. Persze ez is kirajzolódik, csak össze kell szedegetni.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Deák Mór és Géczi János verseit adjuk közre.
Géczi János egyik versét ajánljuk ezen a helyen:

Egymáshoz fér és egybeforr

A farönkön át, a víz fölött,
óvatosan, araszt arasszal megnyújtva,
ahogyan a saját ágán a bogár halad,
mígnem a hasonlat két fele
egymáshoz fér és egybeforr.
Akiket egyenként és együtt
a létük magyaráz meg.
Összeolvad a kép és a visszkép,
együtt érnek a túlsó oldalra,
vigyázva, hogy árnyéktól el nem válva
érjenek oda,
ahová egykor külön indultak el.

Affélék, mint a zuhanó és a zuhanás,
amelyek egyszerre egyek,
és egyszerre mégis két szóban oszlanak el.

PRÓZA

Fecske Csaba, Kutas József és Oravecz Péter prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Szív Ernő Kint, a kertben című írásából:

„Az új raklapokon ült, volt alatta vagy négy. Fenyvesi, aki most érkezett vissza a nagyraktárból, érezte még a szagukat is. Az öreg lehajtotta a fejét, a válla megereszkedett. Fenyvesi tudta, hogy sápadt, mint egy halott. Magához intette Ferikét, aki máris szaladt, hagyta a parkettákat.
- Elesett?
- Nem tudom, főnök.
- Mondtam, hogy figyeld.
- Mondta, Főnök, figyeltem is. Egyszer csak nem láttam. Kiabáltam, hogy Karcsi bácsi! Karcsi bácsi!
Az öregember erre felemelte a fejét. Fenyvesi intett, hogy jó, jó, halkabban. Aztán hátra ment Ferike, és akkor már csak azt látta, hogy ott fekszik. Szerinte…
- Szerinted?
- Nem esett el. Csak lefeküdt oda, hátra. Hogy ne essen össze. Itt – Ferike körbe mutatott, lécek, forgácsok, pozdorják mindenütt, a nagy, piros szeletelő gép. – Vagy akárhol. Idetámogattam, főnök.
Bólintott, jól van, Ferike menjen a dolgára. Ő meg odalépett hozzá, óvatosan megfogta a vállát, apa, hoztam újságot meg szendvicset.
- Milyet?
- Marhahúsos.”

TELEVÍZIÓ

Grecsó Krisztián Végképp eltörölni címmel írt az Ötszemközt 1974-es műsoráról, melyben Vitray Tamás beszélgetett Lomb Katóval, és amely most került föl a YouTube-ra.

„A tisztesség meg a tisztelet az, amitől egyszerre lesz felemelő és letaglózó ez a különben egyszerű és néhol banális beszélgetés, a teátrális termoszos kávézással, meg a mesterséges, nyúlfarknyi szünettel, amit az interjúalanynak Vitray a kávé megivására hagyott. És mégis, a legjobb és legtöbb, ami történhet egy ennyire régi, de nem olyan régen publikált, és mostanában felkapott felvétellel, hogy érdemes a szoros olvasásra, kötözködésre, kritikára. Mert egészében olyan remek anyag, majdnem ötven év után annyira élő, hogy az ember nem hisz a szemének. Nem baj, ha a Tik-Tok univerzum nem tud róla, elég, ha mi büszkék vagyunk rá, hogy zseniális kortársaink vannak.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu