Osvát Ernő
Aforizmák
Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
A hosszú hajú
királykisasszony
A hanta banda -
Őskori kaland
Osvát Ernő <br> Aforizmák Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék A hosszú hajú <br> királykisasszony A hanta banda -<br>Őskori kaland
Kiemelt

Hanák András: Ceruzák és radírok – Az Élet és Irodalom 2019/41. számából

2019.10.10.

Az Élet és Irodalom 41. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Hanák András Ceruzák és radírok című esszéje Murakami Haruki Férfiak nő nélkül című kötetéről szól.

„Közel fél éve feltettem jóslatom a Facebookra, volt is közel hat lájkolóm, melyben megjósoltam: Murakami Haruki lesz ebben az évben az irodalmi Nobel-díj egyik díjazottja.  Miután a 2018-as botrány évében nem osztottak díjat, idén kettőt is odaítélnek   Mire a lap e heti száma megjelenik, az olvasó már tudni fogja, beteljesült-e jóslatom.  Amikor megtettem, számomra kézenfekvőnek tűnt, hogy az övé legyen az egyik díj, mivel a korábbi évek során mindig esélyesnek tartották, és mégis, mindig lemaradt.  Hol az amerikai Bob Dylan, hol az angol Kazuo Ishiguro előzték meg.  Most se kizárt, hogy nem lesz díjazott. Én mégis Murakami ceruza és radír témáiról írnék ezen a héten.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba
Örülök című kritikája Molnár Krisztina Rita Remélem, örülsz című kötetéről szól.

„Molnár Krisztina Rita a köznapi dolgokat mutatja föl, de úgy, hogy álljunk meg egy pillanatra. A banalitásokból építkezik, de nem mélyíti el azok képét túlzottan, csak egy kicsit. Azért valamennyi mélységet ad a dolgoknak. Milyen fontosak a minket körülvevő apró tárgyak, ruhák, bútorok. Nem a jelenségekre figyelünk valójában, hanem annak a lelkére, a sorsára, aki őket nekünk meglátja. Ez már valami. Ludmilláról például, akinek kivételesen neve van, ezt olvassuk: „Nem sokat eszik, egy héten három krumplit vesz, megfőzi, aztán kidobja a maradékot.” (31.)
Erőssége ezeknek a novelláknak a lezárás.”

VERS

A versrovatban Kálmán Gábor és Tóth Réka Ágnes versei olvashatók. Mutatványként Kálmán Gábor három szakítás-verse közül mutatjuk az egyiket:

Lassan

Lassan kezdem elfelejteni a gesztusaidat.
Ahogy sírós arcot vágtál az ágyban,
mikor nagyon élvezted,
vagy csak úgy tettél, hogy nekem imponálj, ki tudja.
Olyankor volt csak fájdalmas az amúgy jól szervezetten
folyton gondtalan arcod.
Vissza tudom persze idézni.
A kis homlokráncokat az orrod fölött.
Az orrodat, ami közel sem tökéletes,
de én így szerettem, baszott romantikus vagyok,
folyton szerelmes a hibákba.
Szeretem a hibákat.
A tökéletes emberek bosszantanak.
Benned azt szerettem, hogy tökéletes akarsz lenni,
holott, szerencsére, messze vagy tőle,
magasabb a legtöbb srácnál,
kicsike a melled, mint egy fél citrom,
szemüveges vagy, gyerekkorodban nyilván utáltak érte.
Csak néha-néha derült ki, mi jár a fejedben,
hogy van benned bizonytalanság.
Mennyire idegesítene ez most, ha hallanád.
Gondolom, majd jön valaki, akit tényleg szeretsz.
Lesz valaki, aki hozzád illik,
magadnál is fontosabb.
Lassan ezeket elfelejtem, ez a baj.
Csak itthon molyolok ezzel néha éjszaka.
Ez az elmúlás, a visszavonhatatlanság,
ez zavar. Úgyis el fog tűnni,
csak ez van még időnként éjjel itt.
Az orrod, a gesztusaid, amiket, esküszöm,
lassan elfelejtek.
Mennyi lemondás van ebben.
Olyasmik, amiket te nem ismersz,
mert tökéletes akarsz lenni, ez lefoglal.
Jól teszed.
Legyél másokkal, hidd, hogy szerelmes vagy,
hidd, hogy ők a jók. Legyél bátor és fiatal, hidd,
hogy a világ miattad van, így szerettelek.
Ne gondolj erre, ezt mondanom sem kell, tudom.
Én majd összegzem ezt, mert ez elmúlik.
Hol leszel tíz év múlva, hol lesz az egész.
Lassan elfelejtem.

PRÓZA

Oravecz Imre, Tóth Kinga és Mátyás Győző
prózája.
Tárcatár: Németh Gábor.

Németh Gábor:
Huszár ef három
A véglegesítő – XI.

„Az „Első pillantásra nem megállapítható számosságú emberhalmaz tartós együttmozgásának előzetes bejelentését szabájozó, II. számú törvénykiegészítés” felmentést adott a sírkerteket megközelítők számára. K. tehát nyugodtan elvegyülhetett a temető főbejárata felé tartó csoportban. Hogy ne keltsen feltűnést, a bejárat közelében működő részvétvirág-ellátási egységben, a többi gyászolóhoz hasonlatosan, ő is vásárolt egyet a második részvétnyilvánítási osztájba – „régi kolléga, távoli rokon” – sorolt, gyöngyfehér egyenszekfűkből.
K. 2019. október 6-án járt itt utoljára, ifjabb Rajk László búcsúztatóján. Becslése szerint körülbelül háromszázan voltak, mint a spártaiak, háromszáz elgyötört vénember, öreg férfiak és nők, búcsúztak attól, amit se megmenteni, se elfelejteni nem tudtak – a szabadság eszméjétől.”

FILM

Báron György
a Mű szerző nélkül című filmről írt.

„Von Donnersmarck mozgóképes élettörténetéből épp az a drámai erő hiányzik, amely Gerhard Richter munkáit áthatja. Az ihlető biztosan ő volt, ám a végeredmény olyan didaktikus, mintha nem a festő nagy művei, hanem szocreál korszakának megtagadott mázolmányai szolgáltak volna mintául a rendezőnek.”

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia az Örkény Színház a Kertész utcai Shaxpeare-mosó című előadásáról írt.

„Ami a szöveget illeti, Závada Péter az eredeti drámát kifordítja, mint a bundakesztyűt: ömleszti a trágárságot, nem hagyja a közönséget lélegzethez jutni, de főleg kuncogni a kötőszó státuszból köznapi folyó szöveggé burjánzott durva beszédmódunkon (»hol vár állott, most siralom«, írja a programfüzetben), hanem azt szeretné – és el is éri –, hogy inkább akkor nevessünk, amikor visszakúszik a színpadra a tiszta szerelem ihlette költői szöveg. És közben ide beszúr egy limericket, oda meg valami finom nyelvi poént.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/3. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés