Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Babák magyar
népi viseletben
A hosszú hajú
királykisasszony
A hanta banda -
Őskori kaland
Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék Babák magyar <br> népi viseletben A hosszú hajú <br> királykisasszony A hanta banda -<br>Őskori kaland
Kiemelt

Kántor Péter: A Szerencse Lánya – Az Élet és Irodalom 2019/40. számából

2019.10.03.

Az Élet és Irodalom 40. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Kántor Péter A Szerencse Lánya című esszéje az életről úgy általában és konkrétan Karig Sára életút-interjúkötetéről.

„Egy szocdem, egy baloldali, aki hosszú éveket tölt el embertelen viszonyok között azért, mert szóvá tesz egy választási csalást. Mert nem jól méri fel a társadalmi-politikai helyzetet, amelyben ha nem is politikusként, de szocdem körökben ismert mozgalmi emberként, nyelvtudását, munkahelyi és baráti kapcsolatrendszerét felhasználva, egész életében aktívan részt vesz.
1947-ben történetesen egy budapesti kerületi választási bizottság vezetője, aki nem látja, hogy a többpártrendszer napjai Magyarországon meg vannak számlálva, nem is beszélve a demokráciáról. Az igazság és a törvényesség erejében bízva tiltakozik a csalás ellen, pedig kap néhány baráti és kevésbé baráti figyelmeztetést, mielőtt fényes nappal el nem viszik a háza elől, s évekre ki nem kapcsolják addigi életéből.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Darida Veronika Mozdulatlan menekülés című recenziója Ulrich Alexander Boschwitz Az utazó című könyvéről.

„Az utazó olvasását érdemes a kiadói utószóval kezdeni, mert a közreadó ebben az esetben  valóban kivételes feladatra vállalkozik: egy számára ismeretlen halott végakaratát kell végrehajtania.  Még konkrétabban fogalmazva, átdolgozva a kéziratot, egy idegen nevében kell beszélnie, helyette és érte kell tanúskodnia. A kihívásnak a szerkesztő tökéletesen megfelel, mivel a „talált” szöveg végső formájában sokkal több, mint egyszerű regény. Az életrajzi elemekből is táplálkozó mű magával ragadó, figyelmünket végig fenntartó kordokumentum és személyes vallomás, az egyéni és kollektív paranoia kialakulásáról, elburjánzásáról és mindent szétromboló erejéről.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Kőrössi P. József Naplóromok. Ücsörgünk a kávéházban Réz Palinál című könyvéről ketten írtak kritikát.

Margócsy István Emberszólás:

„Bizonyára másként olvassa e könyvnek nevezett szöveghalmazt az, aki közeli kapcsolatban volt Réz Pállal, aki közelből érezhette és tapasztalhatta azt, hogy Réz Pál „nagy figura” volt – aki azonban nem vagy csak távolból ismerte, az jobb, ha nem ebből a könyvből szerzi információit: akinek képe itt kibontakozik az olvasó előtt, az egy arrogáns, fölényes, nagyképű és rosszhiszemű öregember, akinek sokszor gonosz, sokszor felületes ítéletei legfeljebb annyira fontosak és tartalmasak, mint annak a megtudása, hogy Erdei Ferenc nagy kan volt. Ha a jópár éve megjelent Parti Nagy Lajossal készített interjú-kötet erősen felstilizálta s apologetikus nagysággá kreálta Réz alakját (hisz elhangzott róla: „benne van a 20. század második felének egész magyar irodalma” – hogy is lehet ilyet egyáltalán  elképzelni?!), e könyv olyan erősen alulstilizált képet nyújt, aminek alapján akár szánalmas intrikusként is láthatjuk „a nagy figurát” (már ha persze nem szerettük életében…).”

Pál Sándor Attila Kvaterkanaplók:

„A cím műfajmegjelölő, hiszen az előszó szerint is naplóromokról van szó. Ezt még el lehet fogadni. Majd KPJ idézőjelesen novelláknak, később idézőjel nélkül is novelláknak nevezi a kötet írásait. Olyan novella, amely ugyanakkor nem fikció. Felfogás kérdése, de szerintem ennek nincs értelme, ami szépirodalom, az fikció. Többször leíródik, hogy cenzúrázva van a szöveg, cenzúrázni kellett. Ez az alapanyag és az egész korpusz végtelen problematikusságára is felhívja a figyelmet. Baráti beszélgetések szigorúan magánérdekű ítéleteit, történeteit, poénjait, gonoszkodásait, (irodalmi) intimitásait adja közre KPJ, méghozzá úgy, hogy elmondása szerint annak idején hazament, majd megpróbált egy 2-3 vagy ki tudja hányórás, ide-oda cikázó, rekonstruálhatatlan beszélgetést rekonsturálni párbeszédes formában. Ami a rövidtávú memóriát figyelembe véve is persze irreális agyi teljesítményt kíván. Majd később még ezt cenzúrázgatja és csinosítgatja, s kifejezi abbéli reményét, hogy ez a valóságot tükrözni. Ez így, ebben a formában, félek, nem elfogadható. „Naplóromok a másikról. A másik mégsem mindig csak ő. Nem Réz, nem csak Réz Pál, nemcsak Pali, hanem azok is, akikről hol súlyos, hol meg vicces ítéletet mond, kendőzetlenül, talán meggondolatlanul is, nem a nyilvánosságnak szánva.“ (6. – kiemelés tőlem – PSA) „Miközben rakosgattam össze ezeket a nem is tudom, miket, bízom benne, hogy a hiteles valóságot tartalmazó novellákat…“ (8.) Ha létezik is a hiteles valóságot tartalmazó novella, amit kötve hiszek, az biztosan nem emlékezetből dolgozik, és nem is utólag cenzúrázott.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Bödecs László és Fenyvesi Orsolya versei olvashatók.
Fenyvesi Orsolya versei közül idézzük az egyiket:

ERDŐ, ERDŐ, ERDŐ

Ahogy felidéztem az erdőt, az összes
állat eltűnt belőle,
látod, mással is jártam már így,

nem vettem figyelembe az érzéseit.
Tehát megismertem, vagy mondhatnám:
felismertem

fénylő alakját.
Már nem szeretlek.

És akkor látom, hogy a polcon
felsorakoztatod
a szarvast, a mókust, a rókát.
Hiába mondtam, hogy nem szeretem
a porfogókat.

Ellenem szegülsz,
mint egykoron az erdő,
és áthevült izmaid
fehérlő csontjaid közt, csontjaid rejtekében,
képzelem,
visszahódítják ezt a kirajzolódott vidéket.

A farkast
az éjjeliszekrényre tedd.

PRÓZA

Bödőcs Tibor, Darvasi László
és Csikós Attila prózája.
Tárcatár: Mán-Várhegyi Réka.

Részlet Darvasi László Magyar sellő című írásából:

Kleist átirat

„Lujzát akkoriban alkalmazták a grófi udvarban szolgálatra, amikor egy vak veterán Karl bácsi, fejjel szaladt neki egy városi nevezetességnek, amely eléggé élethűen, bár jóval tekintélyesebb formában a gróf úr csizmáját ábrázolta. Szét akarta volna verni a homlokával? Igencsak úgy tűnik. Arányos méretek, kemény szerkezet, igencsak szétbassza a fejet. Karl bácsi koponyája megreped, miközben Lujzáért jönnek, álldogál a kovácsműhely előtt egy batár, néhány cifra szolga teszi a szépet. Tudnak megjelenni. Tudnak ékes szavakkal szólni. 
Kovács, a kurva anyádat, ideadod a beteg lányt, és kész.
Nacht úr lihegett, nem szólt, pedig éppenséggel volt kalapács nála.
Petra Nacht sem szólt, de azért nyújtotta a kezét a lány után.
Szegényke.”

ÉPÍTÉSZET

Torma Tamás a MOME új campusáról írt.

Először jöjjenek a nagy szavak: a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem új campusa jelenleg alighanem az ország legnagyobb kreatívipari beruházása. Dupla annyi oktatási helyszín, ötször több közösségi tér, háromszor annyi a műhelymunkára és még több kutatásokra. A hangzatosságból mondjuk némileg visszavesz, ha ismertük az utóbbi évtizedekre jellemző kínos helyszűkét, de most azért tényleg európai szintű és összetettségű campus született.”

FILM

Stőhr Lóránt
a Kontroll nélkül című filmről írt kritikát.

„Nora Fingscheidt, a film írója-rendezője egy jól körvonalazható társadalmi-pszichológiai problémáról beszél, de közben, akár a mozgókép igazi jelentős művészei, a Dardenne fivérek vagy Mike Leigh, szellemében tágas, hatásában örökérvényű alkotást írt és rendezett – történetesen a szeretetről.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/3. számaÉS Páratlan oldalKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés