Móra Kiadó
újdonságai
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Ben és Holly
apró királysága
Csibi
tűzoltó lesz
Móra Kiadó <br> újdonságai Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Ben és Holly <br> apró királysága Csibi<br>tűzoltó lesz
Kiemelt

Karsai György: Színháztörténet: az európai kezdetek – Az Élet és Irodalom 2020/31. számából

2020.07.30.

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk

FEUILLETON

Karsai György: Színháztörténet: az európai kezdetek címmel írt esszét.

„Még egy szomorú, mi több, talán kiábrándító tényre kell felhívni az i.e. V. századi athéni színház iránt érdeklődők figyelmét: a semminél alig valamivel többet tudunk a görög színház gyakorlati oldaláról, arról, hogy mi történt a színházban, hogyan adták elő a görög drámákat, tragédiákat és komédiákat. Ugyanis mint a két fő műfaj neve – tragódia, kómódia – világosan mutatja, ezek énekelt előadásra szánt művek voltak: az ódia, ódé („dal”) ezt kétségtelenné teszi, és senki nem is vitatja, hogy a görög színházban énekes műfajokról volt szó. De hogy a minden bizonnyal énekelt kardalokon kívül a drámaszövegek mely részeit énekelték, ma még nem tisztázott kérdés, bár az utóbbi évtizedek kutatásai már biztató eredményekkel gazdagították ebbéli tudásunkat. A másik hiányzó láncszem a koreográfia...”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István A kubai viasz címmel írt recenziót Guillermo Cabrera Infante Trükkös tigristrió című regényéről.

„Guillermo Cabrera Infante regényének magyar változata annak köszönheti létét, hogy nagyszerű fordítója, Kutasy Mercédesz előlépett egy merész, a magyar nyelven írt irodalom fenséges megoldásaira, a magyar nyelv humoros vagy ironikus fordulataira, a jellegzetes férfiszleng kiszólásaira és megannyi magyar nyelvi formára egyformán támaszkodó szövegváltozattal, egy olyan átültetéssel, amely nemhogy nem él a „lefordíthatatlan szójáték” fordítói lábjegyzetével, hanem egyetlen fordítói lábjegyzettel sem él: mer bízni abban, hogy az általa megteremtett asszociációs rendszer a szövegen belül végül képes lesz elvinni, a hátán vinni azt a jelentést, ami az eredetiben benne van.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Lengyel András Ignotus Hugó-tanulmányok című könyvéről két kritika született.

Radnóti Sándor: Még mindig ismeretlen

„Lengyel András, a méltatlanul keveset hivatkozott kiváló szegedi irodalomtörténész összegyűjtötte Ignotusszal kapcsolatos tanulmányait, hangsúlyozva, hogy ez a gyűjtemény nem pótolja a monográfiát. Annak előfeltétele egy olyan ismeretanyag, amely az ő rendkívüli filológiai erőfeszítései, mélyfúrásai ellenére még nem áll rendelkezésre, s föltárása talán nem is egy kutató, hanem egy egész kutatócsoport feladata lenne. A Lengyelét megelőző jelentős kísérletnek Ignotus értékelésére, Angyalosi Gergely Ignotus-tanulmányok című 2007-es könyvének nem is voltak feltáró-filológiai ambíciói (tehát az egyelőre ismeretlen, és minden bizonnyal hatalmas mennyiségű Ignotus-írás azonosítása), hanem teoretikus jellegű feladatot teljesített: az ismert anyagok alapján, az ismert bírálatokat (Horváth Jánosét, Lukács Györgyét, Babits Mihályét, stb.), továbbá külföldi – főleg francia – analógiákat mélyen és alaposan elemezve „közelített” – mint alcíme jelzi – „az »impresszionista« kritika problémájához”.”

Takáts József:
A mérlegelő modernizátor

„Lengyel András azok közé tartozik, akik munkáikban nyilvánvalóvá teszik, miféle normákat kívánnak követni irodalomtörténészként, s miféle az az irodalomtudomány, amelyről nincsenek jó véleménnyel. „A mai magyar irodalomtudomány, amely sokszoros tárgyszűkítés eredményeként alakult ki, nem nagyon tud mit kezdeni az életrajz-írással” – kezdi az egyik tanulmányát. Az ő irodalomtörténet-írása viszont épp a lenézett életrajzi kontextus aprólékos feltárását tekinti feladatának. Nem pusztán adatgyűjtés ez, hanem „a lehetőségek, a kényszerűségek, a vágyak szimbiózisának”, azaz „végső soron az egykor volt történeti realitás”-nak a felmutatása, amely körbe vette a vizsgált szerző tetteit és műveit. Olyan történeti kontextualizmus az övé, amely nem éri be az „éppen »korszerűnek« vélelmezett elmélet értelmezésmeghatározó »szemüvegének«” a használatával. Noha a „tárgyszűkítő” irodalomtudomány inkább csak a XX. százados szakmát jellemezte az elmúlt évtizedekben, a XIX. század vagy a régi irodalom kutatóit nemigen, Lengyel megfogalmazásai világossá teszik, milyen polemikus helyzetben készültek könyvének egyes darabjai.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Eszenyi Fanni, Ferentz Anna-Kata és Toroczkay András versei kaptak helyet. Ezen a helyen Ferentz Anna-Kata egyik versét idézzük:

Tojás

Egy tojásban élünk, locus non locus.
Szebb vagy, mint a makk felső,
mindig megvígasztalsz, bár sohase kell.
A tornácos házikónkban három fekete macska,
már genetikailag is megszűnt bennük a nyávogás.

Hajnalonként vadászni megyek,
nem viszek puskát, csak hallgatom,
hogy neszel a fauna, s a gyökerek
odalenn egymásba karolnak.

Szememen szürkehályog növekszik.
Először a lovak kezdtek megvakulni,
majd rögtön én, a legboldogabb.
A te szemedre csak ráncok nőnek.
Emlékszel a kintre. Tudod, hogy egyszer
a vakbotom puska lesz, reccsen a héj.

A fák lombot növesztenek
gyökerek helyett is, a levelek duvadni
kezdenek, a vak lovak felborítják
a szekereket, kilenc macskakölyök születik
nyitott szemmel, emlékszem már.

Nagyon szeretlek, kincsem,
arcodba egy tollpárnát nyomok.
Mielőtt megfulladnál,
a tuluból madár vagy újra.
Elrepülsz a huzat alól.

PRÓZA

Tematikus prózaösszeállítás – INDEX tárcatár búcsú.

Benedek Szabolcs, Kiss Tibor Noé, Nádasdy Ádám, Méhes Károly
és Szív Ernő prózája.

„Dragomán György ötlete volt. Hogy az ország legnagyobb „napilapjává” lett internetes portálnak fel kell nőnie saját tekintélyéhez. Tárcarovat nélkül pedig komoly lap nem létezhet. Az Index szépirodalmi blokkja bő egy évet élt, tavaly májusban közölték az első írást, és a múlt héten, az igazi Index megszűnésekor az utolsót. A rovatot – melynek népszerűségét és súlyát az Istennek nehéz és más novellák címmel megjelentett antológia is mutatta – Haász János és Zsuppán András gondozták. A „bentragadt” prózák közlésével, Benedek Szabolcs, Darvasi László (itt, most a „helyén”, a Tárcatárban, Szív Ernő néven), Kiss Tibor Noé, Nádasdy Ádám és Méhes Károly szövegeinek közreadásával szolidaritásunkat is szeretnénk kifejezni. Az Index a rendszerváltás legfontosabb sajtótörténeti sikere volt. És a legnagyobb kudarca lett.”

Részlet Nádasdy Ádám A csendes milliomosok című tárcájából:

„Nos, ez nem tartott sokáig, mert felbukkant Marina mellett az udvarlója, Massimo. Ő is csúnya volt és szemüveges, és nagyon baloldali. Igazi szegény parasztcsaládból jött, rettentő okos volt. Nemcsak, hogy kommunista párttag volt – a hatvanas évek elején ez nem volt ritka Olaszországban, különösen a vörösségéről híres padovai egyetemen –, de Marinával együtt a párt maoista szárnyához tartoztak. Akkoriban sokhelyütt voltak ilyen idealista fiatalok, akik – a mozgalom szóhasználatával élve – „balról bírálták” a kommunista pártot. Apámmal késhegyig menő vitákat folytattak. „Nekem ne beszélj kommunizmusról!”, kiabálta apám. „Nem működik!” „Mert rosszul csináljátok!”, vágott vissza Massimo. Én csak néztem: hogy lehet valaki kommunista, ha nem muszáj? Hogy követheti Mao Ce-tung tanításait, ha ihat Coca-Colát? Massimóék egyik fő céltáblája az olasz egyház volt. Felvilágosítottak, hogy Rómában a főpapok fekete luxusautókban vitetik magukat, melyeknek rendszáma SCV (Status Civitatis Vaticanae, Vatikán Városállam) – ám mindenki tudja, hogy a betűk igazi értelme: Se Cristo Vedesse!, „Ha ezt Krisztus látná!”…”

FILM

Stőhr Lóránt Elszakadás című kritikája Hajdú Eszter Barta Tamás – Siess haza, vár a mama című dokumentumfilmjéről szól.

„A hetvenes évek egyik tehetséges és népszerű zenészéről szóló dokumentumfilmben végül elsikkad a zene szerepe. Nem derül ki, Barta kikkel játszott együtt odakint stúdiózenészként, hogyan próbált gitárosként karriert építeni, és mikor, hogyan hagyott fel a zenéléssel. A rendezés főként LGT-számokkal festi alá a történetet, amelyek csikorogva illeszkednek a drámai erejű hanglevelek közé. (Az Ő még csak most 14, az alcímet kölcsönző dal korabeli klipje például teljesen indokolatlanul került a stáblista legvégére, sem szövegében, sem képi-zenei világában nincs köze a filmbéli drámához.) A dokumentumfilm erős jelenetei és gazdag képi-hangi anyaga ellenére dramaturgiailag egyenetlen alkotás. A jellegzetes magyar sorstörténet és a megrendítő családi dráma nyomai a vásznon nem tesznek ki egy töredékben maradt életet.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kiemelt

Könyvhét az Ünnepi Könyvhétre

Az ínséges hónapok után  az Ünnepi Könyvhetet mindenki nagyon várja, a szerzők, a kiadók és az olvasók szeretnének már újra személyesen találkozni egy békebeli nagy könyvünnepen.

Könyvhét 2020/1 címlapÉS Páratlan oldal
Belépés