Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

Megkérdezte, mit csinálok itt, ilyen szar időben – „Tart várom” – válaszoltam – Kenedi Jánossal Marsó Paula készített interjút.

„2022 végén jelent meg az Osiris Kiadónál Deczki Sarolta Tar Sándorról írt monográfiája, amely átfogó betekintést nyújt az író életművébe, a kortárs magyar irodalom történetébe, s egyedülálló módon az ügynökjelentéseket is az életmű részeként közelíti meg. A kötet apropóján beszél Kenedi János történész Tar Sándorhoz fűződő barátságáról, a viszonyuk alakulásáról és a múltfeltárás hermeneutikájáról.”

FEUILLETON

Bihari Péter esszéje Apáthy István magyar világát elemzi.

„Apáthyt tehát nem egyszerű besorolni; a nemzeti gondolat, illetve az „izzó” nacionalizmus gondolatvilágának végig legmeghatározóbb, legszilárdabb eleme. Liberális ember volt, hiszen lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy az egyén, sőt az individuum kibontakozása számára alapvető érték. (Noha tényként rögzíti „az individualizmus csődjét”.) Ezért is lehetett a Szabadgondolkozás Magyarországi Egyesületének első elnöke 1905-ben, és egyúttal a kolozsvári szabadkőműves páholy nagymestere. Sőt: elkötelezett demokrata, a férfiak általános választójogának híve, amit persze nem könnyű összeegyeztetni a magyarság dominanciájával. Közben azért kárhoztatja a „lipótvárosi szellemet”; mi több Budapestet „Magyarország legnagyobb betegségének” nevezi; helyette Kolozsvár lehetne az ország „sokkal egészségesebb szellemi központja”. Függetlenségi párti, Ausztriáról kizárólag rosszat tud írni (400 év elnyomás; Indiáét felülmúló rabság, gyarmati állapot) – de a (Habsburg) királyság megszűnését, a köztársaság kikiáltását még 1918-ban is elhibázottnak tartja.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Bódi Katalin Legyen a sírjára virág című recenziója Johannes Fried Hány nap még a világ? A modern tudomány születése című kötetéről szól.

„Johannes Fried kötete a középkori eszkatológia és apokaliptika szoros egymásba fonódásának alapvetéséből indul ki, azaz abból, hogy a túlvilágról és az üdvösségről való gondolkodást a középkori keresztény kultúrában mindenekelőtt a végidőkről szóló profetikus kinyilatkoztatások határozták meg. A végítélet fenyegető közeledéséhez és az üdvözülés reményteliségéhez azonban nemcsak a szentírás értelmezése adott alapot, hanem a civilizációk által felhalmozott leírások, megfigyelések, történetek és tudományos eredmények, illetve az égi és földi jelenségek (jellemzően csillagászati, meteorológiai, természeti, járványügyi, egészségügyi extremitások) folyamatos interpretációja. Így minden jelenség önmagán túlmutató, a végidő teleológiája felől értelmezhető isteni üzenet volt, amely minden cselekvést az utolsó ítélet kulcseseménye irányából tett eleve mérlegre. A jelen és a jövő ilyesfajta megszállása, illetve a világ felfedezése az üdvözítő cél érdekében a végítélet által megszabott világrend kereteiben zajlott, ám idővel túl is csapott azon, hiszen „a megismerési módok közötti lavírozás” (163.) egyre intenzívebb természettudományos kutatásokat, metodológiai innovációkat szabadított fel.”

AZ ÉS KÖNYVE MÁRCIUSBAN

Margócsy István Az egyetem és a mai magyar irodalom című kritikája Balajthy Ágnes – Bódi Katalin – Szirák Péter A kortárs magyar irodalom című könyvét értékeli.

„A könyv nem kíván történeti, kiváltképpen nem valami felé haladó történeti ívet felvázolni (nyilván emiatt alakult így a címe is: egyetemi tankönyvtől inkább megszokott lett volna a kortárs magyar irodalom története megfogalmazás), de az események felrajzolása mégis megőrzi a történeti kifejlés (fejlődés) sok-sok hagyományozódott mozzanatát: tulajdonképpen újra legitimálja azt a prózafordulatot, amely a nyolcvanas-kilencvenes évek leírásaiban  rögzült több mint negyedszázada, s amelynek „mai” érvénye erősen kérdésbe vonható. Vajon ma is tartható még az a szép elképzelés, hogy az újabb magyar próza Ottlik Géza köpönyegéből bújt volna ki? Vajon Bodor Ádám, Kertész Imre, Tar Sándor, Spiró György, Krasznahorkai László prózája beférne még „ma” Ottlik köpönyege alá? A nagy líratörténeti fordulat, amit a könyv az eddigi leírások összegzéseként prezentál, megáll-e még (hajdani történeti érvényén túlmutató módon is) azokban a más utakat mutató líratörténeti fejleményekben, amelyeket a könyv egyébként nagyon érzékenyen elemez?”

VERS

A versrovatban ezen a héten Gerevich András, Györe Gabriella és Kürti László verseit adjuk közre. Kedvcsinálóként e helyen Kürti László egyik versét mutatjuk meg:

kékes fény körül

végül is ketten maradtunk a csenddel, előbb még féltem tőle,
most, hogy mennem kell az emberek közé, inkább maradnék.
olyan a gyászom, akár a paplan, puha, nehéz, de végül jobb így,
hogy egyedül maradtam. fáj, persze, nincs már kit szeretni,
sírni, siratni, nincs hová magamat örökbe adni. hosszabb az élet
egy kicsivel, mint ahogy kéne, bűn után a büntetést épp megúszni.
nem illik élni nagyon, bármennyire is hiszi az ember, hogy az élmény
az igazi vagyon! szűkölni, spórolni, akár egy új mobiltelefonra.
világló kicsi életpótlék, éjszaka ébren, simogatni, üzengetni. mindegy,
hogy nyomorultként kinek vagy a gondja, csak az élmény maradjon
féken. hű legyél akkor is, ha új kezdet van, szorgalmas bogár
a kékes fény körül, bóbiskolt álmaiddal végképp egyensúlyban.

PRÓZA

Csabai László, Fehér Imola, Ménes Attila és Török Ábel prózája.
Tárcatár: Molnár T. Eszter.

Részlet Csabai László A múzsa című írásából:

„Carlos harmadik asszisztense már valóban civil. Egy vastag pulóveres, széles szárú farmert viselő fiatalember. Vele csínján bánik az artista. Pedig csábító a trapézgatya alját odaszegezni a deszkához. A fiatalember, miközben tűri a mellette becsapódó késeket, telefonjával lefényképezi Carlost. S a mutatvány végén úgy is készít egy képet, ahogy a két hős egymást átkarolva áll. A közönség kilencven százaléka erre előkapja saját mobilját, és lefotózza eme fotózkodást.
Az artista most tesz egy kört a porondon. Fel-felszökken a szegélyre, mintha úgy jobban szemügyre tudná venni a közönséget. Végül, a kiindulási helyre visszaérve, Bogár Katalinon állapodik meg a tekintete.
– Hékás, ez téged bámul! – löki meg Polacsek Böbi Bogár Katalint, aki mégis inkább hátrafordul, hogy megtalálja az érdeklődés címzettjét. De más is őfelé fordul. Carlos pedig egy szál rózsát dob neki. És invitáló mozdulattal szólítja színpadra. Bogár Katalin rázza a fejét, feláll és úgy is rázza a fejét, elindul a sor szélére, s a fejét még mindig rázva mutatja, hogy lehetetlen részt vennie ebben a mutatványban. És megáll. Erre Carlos felmegy érte.”

SZÍNHÁZ

Herczog Noémi két előadást értékelt párhuzamosan: Lezsák Sándor 80 vödör levegő című darabját (rendezte Oberfrank Pál) és Zsótér Sándor Kurázsi és gyerekei-rendezését hasonlította össze. 

„Joggal gondolhatjuk, hogy a budaörsi Kurázsi is Putyin háborújáról fog szólni, amint meglátjuk Ambrus Mária elhíresült színpadképét a Kurázsi és gyerekei hosszú asztalával, amelynek két, egymástól távol eső végébe lelki szemeinkkel odaláthatjuk Putyint és Orbánt. Elsőre nem is biztos, hogy észrevesszük, hogy a sárga-kék zászló az asztal közepén bizony nem ukrán, hanem svéd (à la Brecht). Ugyanezt a színkódot erősítik a Kurázsi család jelmezei, akiket Benedek Mari sárga-kékbe bújtat, a címszereplőt farmerbe, napsárga garbóval.”

RÁDIÓ

Károlyi Csaba Warholik Zoltán Klubrádióban elhangzott műsoráról, a Petőfi 200-ról írt kritikát.

„Szálinger Balázs, aki továbbírta Petőfi drámatöredékét, a Karaffát, azt mondta Warholik Zoltánnak, hogy ő csak egy rajongó. Ráadásul kifinomult irodalmárként tudja, hogy „van a lakosságnak egy saját Petőfi-képe, és azt szereti”. Akik a március 15-i ünnepélyeken szocializálódtak, sokszor ragaszkodnak a szoborhoz, és nem akarják látni a költő valódi arcát. De hát istenem. Különben is a költőnek sok arca van. Lehetne ma rocksztár, slammer, a FB-ot egy idő után nem biztos, hogy szeretné, mert leginkább »analóg fiú«.” 

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu